6. Rész - Black csapdája
*fél órával később*
Repültem amilyen gyorsan csak tudtam mert csak egy célom volt és egy dolog hajtott! Hogy megöljem Black-et és véget vessek ennek a szörnyűségnek. Mikor odaértem a szigetre nem álltam meg hanem gyorsan repülve berobbantottam a barlang bejáratát és egyenesen Black-nek rontottam! Ráugrottam és elkaptam a nyakát hogy megfojtsam!:
-Most megöllek Black! Mond meg hol vannak a szüleim had végezzek veled hogy ennek vége legyen!
-Gyerünk Drago! Ölj meg és semmit nem tudsz meg! Gyerünk mire vársz rajta!!!
-SZENVEDJ TE SZEMÉT!!! ...majd miközben le szorítottam megfogtam a feje hátulján lévő egyik nagy tüskéjét és kitéptem a fejéből majd oldalba szúrtam vele! Ebben a pillanatokban Black szinte már a halált élte át úgy ordított a fájdalomtól majd hirtelen 6 sikló ugrott rám és szedett le róla de nem hagytam magam! 3-nak eltörtem a lábát a többit pedig ellöktem magamtól. Míg Black a földön heverve szenvedett és ömlött a vér a fejéből meg az oldalából ezt mondtam neki:
-Szenvedj csak mert ezt érdemled! Megfizetsz mindenért amit velem tettél és ha kell egyenként tépem ki az összes tüskét a fejedből és szúrlak oldalba vele! Megígérem hogy lassú halálod lesz te rohadék!!!
-Én...nem adom....fel...SOHA!!! ...de meg mozdulni nem bírt a fájdalom miatt én pedig csak vicsorogtam ott egy helybe mikor úgy tűnt abba hal bele hogy elvérzik. De ekkor 3 sikló sietett Black mellé és elvitték hogy meggyógyítsák. Hagytam hogy elvigyék mert meg nem ölöm amíg nem szenvedett eleget. Ekkor kimentem és elindultam a saját szigetem felé hogy lerohanjuk és elfoglaljuk ezt a szigetet! 15 perc alatt "haza" értem és riadóztattam a sziget minden lakóját hogy aki harcképes az mind kivétel nélkül velem tart a csatába! Egy óra volt míg elkészültünk és 70 sárkány állt előttem!: -Nem ismerek mindenkit. Nem is vagytok barátaim. Ahova most megyünk nagy valószínűséggel kevesen térnek most vissza! De ha nyerünk mindenkinek megígérem hogy egy jobb élet vár rátok! Ki tart hát velem?! ...majd mindenki egyszerre ezt mondta:
-Halál mindegyikre! Veled vagyunk Drago!
-Akkor gyerünk! TÁMADÁS!!! ...majd 71-en elindultunk "nyíl" alakzatba hogy elfoglaljuk a szigetet. A felhők fölött közelítettük meg a szigetet de mikor oda értünk mindenki megállt mert szóltam hogy először körülnézek! Így hát elindultam hogy felderítsem a terepet de ekkor megláttam hogy itt bizony nagyon véres csata lesz! Ugyanis az alatt a kis idő alatt amíg megszöktem hogy a seregemmel megszálljam a szigetet Black szövetkezett azzal akit gyűlölök és most végre bosszút állhatok rajta! "Drago Vérdung" egész flottája jelen volt és éreztem hogy az alfája sincs messze de akkor is meg fogom ölni! Majd visszamentem a sereghez:
-A szigetet erősen védi egy hajóhad is amint azt most kiderítettem! Nem lesz könnyű és valószínűleg ez az utolsó harcunk lesz! Aki fél vagy retteg a haláltól az most szóljon!
-Mi sosem hátrálunk meg! Veled harcolunk és ha kell érted és a szeretteinkért halunk meg ezen a dicső napon!
-Ezt szeretem! Akkor indulás! ELŐRE!!! NINCS KEGYELEM!!! De Black és Vérdung az enyém! ...majd a felhőkből előtörve 71 fúria nekirohant frontálisan a flottának és a szigetnek! A hajóhad fel volt készülve így velük nehezebb volt de a sziget sikló hadereje kevés volt így csak kevesen jöttek ellenünk! Mindenki tudta hogy ez az utolsó csatánk lesz és hogy nincs visszaút! Elszántan és bátran harcoltunk! Még senkit sem vesztettünk el mikor a sziget külső védelmét megsemmisítettük! De ez után jött csak a neheze. Ugyanis most Vérdung páncélozott sárkányai ellen kellett harcolnunk és a siklók is nekünk támadtak! Egy óráig küzdöttünk velem az élen de így is 11 harcost veszítettünk mikor a siklók mind elpusztultak akik harcoltak de Vérdung sárkányaiból így is volt még bőven! De nem hátráltunk meg és közös erővel még több hajót és sárkányt küldtünk a más világra! Vérdung elvesztette a fél flottáját és a sziget is a védőerejét mikor azt hittük még is győzünk éreztem hogy valami baj van... Mert a hátunk mögött a vízből elő tűnt az Alfa és így a sereg fele a flottát a másik fele az alfát rohamozta! Próbáltuk meggátolni hogy irányítson minket de közben a seregem másik felét akik a flotta ellen küzdöttek szinte megsemmisítették mert 35-en már kevesek voltak és csak 5 harcos társam tért vissza és figyelmeztetett hogy bekerítettek minket! Így 40-en azt a döntést hoztuk hogy meg kell ölnünk az alfát vagy veszítünk! De ekkorra már késő volt ugyanis kevesen bírtuk már és az alfa 15 társunkat magunk ellen fordította! Így egymás ellen kellett harcolnunk és egymás vérét ontanunk! A végén 6-an maradtunk a fél flotta és az Alfa ellen! Mi voltunk a legerősebbek így az Alfa sem irányíthatott minket viszont fáradtak voltunk így mind a 6-an leszálltunk Vérdung hajójára! Nem támadtunk de készek voltunk az utolsó csepp vérünkig is harcolni! Mikor Vérdung megjelent és egyáltalán nem volt meglepett:
-Ohoho... Drago hát visszatértél?!
-Megígértem Vérdung hogy megöllek! És meg is teszem!
-Előtte az Alfát kell legyőznöd! De őt senki sem győzheti le!
-Azt majd meglátjuk! ...majd mindannyian a sziget egyik partjára mentünk hogy legyőzzem az Alfát és megöljem Vérdung-ot! Elkezdődött a harc! Az a harc ami kiskorom óta bennem éltette azt a tüzet ami a gyűlöletet táplálta! Most nem veszíthetek! Így az Alfa próbált engem a szarvával lecsapni mindig elugrottam és fejbe lőttem de egyre idegesebb lett majd újra azt tette amit akkor! Kicsit visszahátrált és jeget lőtt rám én viszont most fel voltam készülve és kitértem a támadása elől és sorozat bombázással próbáltam legyőzni! Már kezdett fogyni az erőm és nem tudtam meddig húzom még de küzdöttem! Végül már alig maradt erőm és az Alfa újra rám lőtte azt a jeget sajnos nem tudtam kitérni és a fél testem befagyasztotta hogy mozogni sem bírtam.:
-Ha Ha Ha! Látod Drago! Az Alfát senki sem győzheti le! Még te sem! Most pedig végzek veled azért amiért nem engedelmeskedtél! ...majd már éppen le akart szúrni azzal a botjával de ekkor hirtelen robbanásokat hallottunk. Nem volt ismeretlen! A szigeten maradt sárkányaink nem mind de 10 nőstény sárkány jött és támadta meg a flottát mire Vérdung egy pillanatra nem figyelt és kirobbantottam magam a jégből majd elvettem és arrébb dobtam a botját majd a földhöz vágtam!: -Nem! Te fogsz meghalni először! De jobb ötletem támadt! ...majd nekimentem ujjból az Alfának és 3-szor akkorát lőttem rá hogy mind a két szarva letört! Ezzel vége!!! Az alfát legyőztem Vérdung pedig végignézte!:
-Vérdung! Most hagyom hogy elhord magad! De ha még egyszer találkozunk megöllek! Ezt jól jegyezd meg! ...választ nem kaptam csak elengedtem Vérdung-ot és a megmaradt flottáját majd fél óra alatt eltűntek! Reméltem hogy többet vissza sem jönnek és végre megjegyezte hogy senki sem állhat fölöttem! Majd 16-an bementünk Black-hez aki elég rémült arcot vágott mikor meglátta hogy nem nyert!:
-Helló Black!
-Mit akarsz Drago?!
-A seregednek vége! És most te jössz!
-Ne! Kérlek! Ne ölj meg!
-Persze... Könyörögj csak!
-Elmondom amit tudni akarsz! Elmondom amit tudok a szüleidről.
-Na akkor mond mert véges a türelmem!
-Csak annyit tudok hogy merre látták őket utoljára.
-Akkor mond!
-Utoljára Sárkány sziget közelében látta valaki őket amint fogva tartva vitték őket valahova! Csak ennyit tudok!
-Most megölnélek! De hiszek neked és innen úgy sem jutnál messzire és ha hazudsz visszajövök! Ezt jól jegyezd meg! ...majd 16-an visszaindultunk haza hogy végre befejezzük a háborút én pedig egy kisebb jó hírrel készültem az ott élők számára! Mikor visszaértünk mindenkit összehívtam.:
-Sok dolog van amit nem úgy teszünk ahogy kellene én sem cselekedtem mindig helyesen és volt hogy majdnem a vesztemet okozta! Volt hogy belehaltam majdnem mert nem voltam elég bátor! De ezen most változtatok! Csak most de senki ne jöjjön utánam! Most elmegyek hogy megkeressem a szüleimet de a vezér én maradok! És majd visszajövök! Emlékezzetek rám és ne hagyjátok magatokat remélem még mindnyájatokkal találkozom egyszer újra!
-Mi veled maradunk Drago! Hűek vagyunk hozzád! ...majd ezután elindultam és utam végéhez közeledve Sárkány sziget felé vettem az irányt ahol végre mindenre fény derül! Legalábbis ezt reméltem!......................
Hamarosan Folytatom...
Köszi hogy végigolvastad! :)
Drago
2015. január 9., péntek
2015. január 8., csütörtök
5. Rész - Gyilkos küldetés
*egy nappal később*
Már reggel volt mikor felébredtem és Black már ott állt a barlang előtt és engem nézett de hogy minek azt nem tudom. Felálltam majd nyújtóztam egyet és odamentem Black-hez.:
-Neked is jó reggelt...
-Oh mi az Drago morcos vagy?
-Nem de ha még egyet szólsz kinyírlak!
-Na azért... Készen állsz a következő feladatra?
-Mond miért teszed ezt velem?
-Mert neked is van egy célod és nekem is van egy!
-Na és neked mi az?
-Arról... Neked nem kell tudnod!
-Szemét!... Inkább mond mit kell megint tennem!
-Nos semmi különös csak menj el Vulkán szigetre és... Csak tegyél úgy mintha vendég lennél illeszkedj be és tudj meg pár dolgot. A szigeten csak "szörnyen nagy rémség" fajtájú sárkányok élnek de szerintem ti egy hullámhosszon vagytok.
-Na elmész a...
-Drago tudod te mit gondolok?
-Na mit?
-Szerintem mi jól megleszünk egymással.
-Veled? Soha! ...majd kirepültem és elindultam Vulkán szigetre ismét egyedül. Mikor odaértem már este volt így csak leszálltam a partra gondoltam megvárok egy őrjáratot hogy elmondják mi is folyik itt. Azonban hiába mert nem jött senki és erre gondolva elindultam hogy úgymond "beilleszkedjek"... Út közben azonban találkoztam egy sárkánnyal és rákérdeztem:
-Megmondanád mi folyik itt?
-Ami minden nap...
-Várj... Ezt most hogy érted?
-Nem vagy idevalósi mi?
-Hát úgy nézek ki mint te?
-Hát nem!
-Akkor?
-Nos mi mindig ilyenek vagyunk. Este mindig mindenki a Vulkánban van mert ez a vulkán már rég kialudt ezért kialakítottunk egy helyet magunknak ahol jól érezzük magunkat.
-Furcsa egy faj vagytok.
-Oooh nem csak... gyere velem megmutatom... De vigyázz mert nem lesz könnyű dolgod mivel te fúria vagy.
-Csak mutasd az utat! ...majd elindultunk de 5 perc múlva már meg is érkeztünk. Elég furcsa hely volt mert tényleg rettentő sok szörnyen nagy rémség élt itt és nem lett volna jó ötlet megtámadni a szigetet egyedül... Így csak követtem azt aki ide vezetett majd megálltunk az egyik barlangnál mivel a vulkánban sok barlang volt kialakítva szinte mint egy labirintus.:
-Ki ez a fúria?
-Drago-nak hívnak...
-Drago? Nem hallottam rólad
-Most már igen!
-Miért jöttél ide?
-Csak elfáradtam és itt pihentem meg...
-Akkor maradj csak amíg szeretnél itt nem kell félned hogy megtámadnak... De azért ajánlom hogy ne aludj el nagyon!
-Miért?
-Történnek furcsa dolgok a szigeten mióta... Nos én vagyok a vezér deee nem miattam én személy szerint nem ölök csak ha kedvem van hozzá.
-Na rendben... ...majd megfordultam és elrepültem hogy keressek magamnak valami alvásra alkalmas helyet. Egy óráig is eltartott mikor végre találtam egyet egy nagy fa alatt a földben. Ugyanis volt ott egy lyuk ami egy üregre hasonlított na oda bementem de annyira sötét volt hogy semmit sem láttam ezért kilőttem egy plazmabombát a földre hogy valami fényt gyújtsak. De amint végre láttam is valamit megdöbbentem mert egy nagy járatot véltem felfedezni amiről azt gondoltam valami barlanghoz vagy nagyobb teremhez vezethet ezért lassan és óvatosan elindultam hogy átvizsgáljam az egész járatot hátha találok valamit. Csend és sötét volt persze én nem féltem majd megláttam egy elágazást amin elgondolkoztam hogy merre is menjek mert ha eltévedek abból baj lesz... Eldöntöttem hát hogy balra fogok menni! Majd 5 percnyi séta után furcsa hangokat hallottam de mivel nem láttam csak hanggal tájékozódtam mint a normális fúriák is ezért elindultam a hang irányába mert azért bennem volt az az érzés is hogy akár a szüleim is itt lehetnek! Amilyen gyorsan tudtam rohantam a hang irányába majd hirtelen lelassítottam mert fényt láttam pont onnan amerre igyekeztem. Ezért csak lassan közelítettem majd láttam hogy egy nagyobb terem nyílik ebből a szűk járatból de olyan fura érzésem volt mintha valami kényszerített volna hogy benézzek oda... Nem akartam de végül benéztem és egy nagyon fura dolgot láttam mert az egész terem a falak és minden még a rácsos ajtó is ami oda a terembe nyílt kristályból és tömör fémből volt! De nem ez volt az amin megdöbbentem... Hanem az hogy ez egy tömlöc egy fogda volt ahol 15 sárkányt tartottak fogva közülük is csak egy volt fúria a többi pedig vegyesen minden félék voltak. Volt ott sikló, esőszelő de még szörnyen nagy rémség is aztán láttam egy fura sárkányt akit nem is láttam még... Nem tudom miért de nagynehezen kinyitottam az ajtót és bementem oda majd az ajtót visszacsuktam magam mögött. Hirtelen nagy csönd lett én pedig mivel fogalmam sem volt mi folyik itt feltettem a kérdést:
-Ti kik vagytok?
-Az itt már mit számít!
-De mégis mit kerestek itt?
-Nem lennénk itt ha bátrabbak lettünk volna... Foglyok vagyunk most már akár csak te is és innen ebből a fém börtönből nincs menekvés! Vagy meghalunk vagy megöljük magunkat!
-Ki mondta hogy én fogoly vagyok?!
-Ezt hogy érted? Hát nem kaptak el?
-Nem... Sőt én magam jöttem el ide!
-Hogyan sikerült? Mond ki tudsz vinni minket?
-Sajnos ahhoz túl sokan vagytok nem sikerülne...
-Akkor ennek az esélynek is annyi... Francba pedig közel voltunk!
-De ha gondolod egy módot kipróbálhatok de ahhoz gyorsnak kell lennünk!
-Vezess minket és mi követünk!
-Szólj a többieknek hogy készüljenek!
-Rendben sietek de te is!
-Igyekszem! ...azzal én kirohantam a teremből az ajtót visszazárva hogy semmi ne tűnjön fel senkinek ha netán erre jár valaki mert kimentem hogy biztosítsam a terepet a szöktetésre!
*Míg én kint voltam bent a következők történtek:* A fúria beszélt a többiekhez:
-Ébredjetek fel hamar! Ma elhúzunk innen mindannyian! Végre kiszabadulunk!
-Ezt meg hogy érted? Már próbáltuk de az ajtón se jutottunk ki!
-Most viszont van valaki aki segít! Egy fúria! Aki azt mondta kivisz minket!
-Igen... Persze... Kivisz egyenesen a halálba kösz de én inkább itt maradok és élek ha nyomorban is de meg nem halok!
-Higgy nekem kérlek!
-Ha visszajön igen de majd beszélek én vele!
*Mikor visszatértem sikeresen hogy senki sem látott meg:* Bementem de az ajtót csak behajtottam.: -Egyenként kiviszlek benneteket de sietnünk kell mert nem tudom mikor jön erre valaki mert ha meglátnak mindennek annyi! ...majd ahogy ezt mondtam elém állt az a sárkány akit nem ismertem: -Ki vagy te és miért akarsz minket kivinni?!
-Én vagyok Drago a Vérfúria! De nem azért jöttem hogy csevegjek veled... Hogy is hívnak?
-Az én nevem Viktória és egy ölvész vagyok!
-Szóval Viktória nem beszélgetni jöttem hanem hogy kivigyelek titeket innen!
-Miért bíznánk benned?
-Azért mert muszáj lesz! ...már szinte egy centire voltunk egymástól és vicsorogtunk egymásra de ekkor ezt mondta Viktória:
-Ha bajunk esik én kibelezlek! Ígérd meg hogy mindenkit kiviszel!
-Ahj... Muszáj ezt most?!
-IGEN!!!
-Jól van na... A szavamat adom hogy mindenkit kiviszek! Most pedig segíts! ...majd megvizsgáltam mindenkit és először azokat vittem ki akik sérültek voltak. 6 sárkányt elég gyorsan kivittem és elrejtettem őket a parton egy barlangban hogy ott várjanak a társaikra. Majd következtek a többiek még 9-en de velük lassabban ment mert nem én vittem őket hanem ők jöttek utánam... Mikor az utolsó sárkányt is kivittem már csak a fúria és Viktória voltak bent de visszafele észrevettek és én befutottam a terembe.:
-Van egy jó meg egy rossz hírem!
-Mi az?
-Mindenki épségben kijutott de megláttak és egy sereg tart erre fele és innen nem tudunk hova menekülni... Sajnálom!...
-Micsoda?!
-Sajnálom de itt most nem tudom mi lesz mert csak egy út van kifele... Amin be is jöttem! Sajnos meg kell küzdenünk azokkal akik ide bejönnek mert nem hiszem hogy egyhamar feladják! ...de amint ezt kimondtam az ellenség berontott az ajtón és véres harc vette kezdetét amiben 3 sárkány küzd az életéért! A fúria kicsit hátrébb állt majd onnan lőtte le azt aki bejött az ajtón jobb oldalt pedig Viktória szórta meg villámokkal őket addig amíg meg nem sűltek! Aki pedig túl jutott rajtuk annak én törtem ki a nyakát! Másfél órán át harcoltunk de hiába még mindig jöttek és a fúria már kifogyott a lövésekből.:
-Sajnálom Drago nem bírom tovább kifogytam..
-Nem nem adhatjuk fel vagy mind itt halunk meg! ...de hiába... Ráadásul Viktória végül a kimerültségtől esett össze de még annyi ereje volt hogy ő is mögém menjen. Majd már csak én harcoltam és lőttem az ellenfelet hogy por se maradjon belőlük de ekkor hirtelen elfogytak és nem jöttek többen. A két harcos társam pedig kimerülten nézett fel rám mikor megjelent a sziget vezetője!:
-Drago!!! Mit képzelsz mit csinálsz itt?
-Véget vetek annak amit te itt művelsz!
-Te akarsz megállítani... Engem? Kik ezek akiket te meg mentesz? Senkik!
-De! A barátaim!
-Most még! ...majd hirtelen a semmiből valaki valamivel úgy fejbe vágott hogy elájultam... Mikor felébredtem meg voltam kötözve és azt a hangot hallottam ami csak rémálmaimban jön elő ez a hang az egyetlen amit megjegyeztem mert átéltem! De mikor felnéztem láttam amint a vezér 3 társával együtt lefogták Viktóriát és szíven szúrták egy siklósárkány tüskéjével majd ott hagyták szenvedni és elindultak felém azt hittem engem is meg akarnak ölni de elengedtek én pedig azonnal odarohantam Viktóriához és kihúztam a tüskét a szívéből.:
-Kérlek maradj ébren fel ne add most nekem megígértem hogy kiviszlek!
-Semmi baj Drago...... Én.... Nem bíztam benned de...... Most már látom tévedtem!
-Tudom hogy mit ígértem de kérlek ne add fel! -Bocsáss meg!... ...abban a pillanatban ahogy láttam kihunyni a fényt a szeméből olyan harag és gyűlölet öntött el hogy valamilyen módon "fekete lánggal" kezdtem el égni az egész testem mintha meggyulladtam volna de mégsem! Abban a pillanatban egy hatalmas plazmasugárral elporlasztottam haragomban a 3 sárkányt de a vezérnek csak ennyit mondtam:
-Aki a barátaimat bántani meri az velem kerül szembe! ...majd elkaptam a nyakát és letéptem a fejét! Aztán gyorsan eloldoztam a fúriát és együtt kivittük Viktóriát.:
-Mindez csak azért mert nem voltam elég erős!
-Ne okold magad Drago inkább mentsd meg!
-De hogyan?
-Fekete tűzzel mert láttam amit láttam!
-Rendben egy próbát megér... ...majd fekete tűzzel égetni kezdtem azt a sebet amit a tüske okozott Viktóriának és a seb kezdett beforrni. Majd abbahagytam és ezt mondtam a fúriának:
-Jobb ha elmegyek mert nem akarok komolyabban belefolyni dolgokba de ha felébred mond meg neki hogy "Drago örökre megjegyzi a nevét és nem felejti el soha!"
-Rendben Drago! ...majd elrepültem vissza arra a szigetre ahonnan küldtek és megfogadtam hogy megölöm Black-et bármi is lesz mától nincs kegyelem!......................
Hamarosan Folytatom...
Köszi hogy végigolvastad! :)
*egy nappal később*
Már reggel volt mikor felébredtem és Black már ott állt a barlang előtt és engem nézett de hogy minek azt nem tudom. Felálltam majd nyújtóztam egyet és odamentem Black-hez.:
-Neked is jó reggelt...
-Oh mi az Drago morcos vagy?
-Nem de ha még egyet szólsz kinyírlak!
-Na azért... Készen állsz a következő feladatra?
-Mond miért teszed ezt velem?
-Mert neked is van egy célod és nekem is van egy!
-Na és neked mi az?
-Arról... Neked nem kell tudnod!
-Szemét!... Inkább mond mit kell megint tennem!
-Nos semmi különös csak menj el Vulkán szigetre és... Csak tegyél úgy mintha vendég lennél illeszkedj be és tudj meg pár dolgot. A szigeten csak "szörnyen nagy rémség" fajtájú sárkányok élnek de szerintem ti egy hullámhosszon vagytok.
-Na elmész a...
-Drago tudod te mit gondolok?
-Na mit?
-Szerintem mi jól megleszünk egymással.
-Veled? Soha! ...majd kirepültem és elindultam Vulkán szigetre ismét egyedül. Mikor odaértem már este volt így csak leszálltam a partra gondoltam megvárok egy őrjáratot hogy elmondják mi is folyik itt. Azonban hiába mert nem jött senki és erre gondolva elindultam hogy úgymond "beilleszkedjek"... Út közben azonban találkoztam egy sárkánnyal és rákérdeztem:
-Megmondanád mi folyik itt?
-Ami minden nap...
-Várj... Ezt most hogy érted?
-Nem vagy idevalósi mi?
-Hát úgy nézek ki mint te?
-Hát nem!
-Akkor?
-Nos mi mindig ilyenek vagyunk. Este mindig mindenki a Vulkánban van mert ez a vulkán már rég kialudt ezért kialakítottunk egy helyet magunknak ahol jól érezzük magunkat.
-Furcsa egy faj vagytok.
-Oooh nem csak... gyere velem megmutatom... De vigyázz mert nem lesz könnyű dolgod mivel te fúria vagy.
-Csak mutasd az utat! ...majd elindultunk de 5 perc múlva már meg is érkeztünk. Elég furcsa hely volt mert tényleg rettentő sok szörnyen nagy rémség élt itt és nem lett volna jó ötlet megtámadni a szigetet egyedül... Így csak követtem azt aki ide vezetett majd megálltunk az egyik barlangnál mivel a vulkánban sok barlang volt kialakítva szinte mint egy labirintus.:
-Ki ez a fúria?
-Drago-nak hívnak...
-Drago? Nem hallottam rólad
-Most már igen!
-Miért jöttél ide?
-Csak elfáradtam és itt pihentem meg...
-Akkor maradj csak amíg szeretnél itt nem kell félned hogy megtámadnak... De azért ajánlom hogy ne aludj el nagyon!
-Miért?
-Történnek furcsa dolgok a szigeten mióta... Nos én vagyok a vezér deee nem miattam én személy szerint nem ölök csak ha kedvem van hozzá.
-Na rendben... ...majd megfordultam és elrepültem hogy keressek magamnak valami alvásra alkalmas helyet. Egy óráig is eltartott mikor végre találtam egyet egy nagy fa alatt a földben. Ugyanis volt ott egy lyuk ami egy üregre hasonlított na oda bementem de annyira sötét volt hogy semmit sem láttam ezért kilőttem egy plazmabombát a földre hogy valami fényt gyújtsak. De amint végre láttam is valamit megdöbbentem mert egy nagy járatot véltem felfedezni amiről azt gondoltam valami barlanghoz vagy nagyobb teremhez vezethet ezért lassan és óvatosan elindultam hogy átvizsgáljam az egész járatot hátha találok valamit. Csend és sötét volt persze én nem féltem majd megláttam egy elágazást amin elgondolkoztam hogy merre is menjek mert ha eltévedek abból baj lesz... Eldöntöttem hát hogy balra fogok menni! Majd 5 percnyi séta után furcsa hangokat hallottam de mivel nem láttam csak hanggal tájékozódtam mint a normális fúriák is ezért elindultam a hang irányába mert azért bennem volt az az érzés is hogy akár a szüleim is itt lehetnek! Amilyen gyorsan tudtam rohantam a hang irányába majd hirtelen lelassítottam mert fényt láttam pont onnan amerre igyekeztem. Ezért csak lassan közelítettem majd láttam hogy egy nagyobb terem nyílik ebből a szűk járatból de olyan fura érzésem volt mintha valami kényszerített volna hogy benézzek oda... Nem akartam de végül benéztem és egy nagyon fura dolgot láttam mert az egész terem a falak és minden még a rácsos ajtó is ami oda a terembe nyílt kristályból és tömör fémből volt! De nem ez volt az amin megdöbbentem... Hanem az hogy ez egy tömlöc egy fogda volt ahol 15 sárkányt tartottak fogva közülük is csak egy volt fúria a többi pedig vegyesen minden félék voltak. Volt ott sikló, esőszelő de még szörnyen nagy rémség is aztán láttam egy fura sárkányt akit nem is láttam még... Nem tudom miért de nagynehezen kinyitottam az ajtót és bementem oda majd az ajtót visszacsuktam magam mögött. Hirtelen nagy csönd lett én pedig mivel fogalmam sem volt mi folyik itt feltettem a kérdést:
-Ti kik vagytok?
-Az itt már mit számít!
-De mégis mit kerestek itt?
-Nem lennénk itt ha bátrabbak lettünk volna... Foglyok vagyunk most már akár csak te is és innen ebből a fém börtönből nincs menekvés! Vagy meghalunk vagy megöljük magunkat!
-Ki mondta hogy én fogoly vagyok?!
-Ezt hogy érted? Hát nem kaptak el?
-Nem... Sőt én magam jöttem el ide!
-Hogyan sikerült? Mond ki tudsz vinni minket?
-Sajnos ahhoz túl sokan vagytok nem sikerülne...
-Akkor ennek az esélynek is annyi... Francba pedig közel voltunk!
-De ha gondolod egy módot kipróbálhatok de ahhoz gyorsnak kell lennünk!
-Vezess minket és mi követünk!
-Szólj a többieknek hogy készüljenek!
-Rendben sietek de te is!
-Igyekszem! ...azzal én kirohantam a teremből az ajtót visszazárva hogy semmi ne tűnjön fel senkinek ha netán erre jár valaki mert kimentem hogy biztosítsam a terepet a szöktetésre!
*Míg én kint voltam bent a következők történtek:* A fúria beszélt a többiekhez:
-Ébredjetek fel hamar! Ma elhúzunk innen mindannyian! Végre kiszabadulunk!
-Ezt meg hogy érted? Már próbáltuk de az ajtón se jutottunk ki!
-Most viszont van valaki aki segít! Egy fúria! Aki azt mondta kivisz minket!
-Igen... Persze... Kivisz egyenesen a halálba kösz de én inkább itt maradok és élek ha nyomorban is de meg nem halok!
-Higgy nekem kérlek!
-Ha visszajön igen de majd beszélek én vele!
*Mikor visszatértem sikeresen hogy senki sem látott meg:* Bementem de az ajtót csak behajtottam.: -Egyenként kiviszlek benneteket de sietnünk kell mert nem tudom mikor jön erre valaki mert ha meglátnak mindennek annyi! ...majd ahogy ezt mondtam elém állt az a sárkány akit nem ismertem: -Ki vagy te és miért akarsz minket kivinni?!
-Én vagyok Drago a Vérfúria! De nem azért jöttem hogy csevegjek veled... Hogy is hívnak?
-Az én nevem Viktória és egy ölvész vagyok!
-Szóval Viktória nem beszélgetni jöttem hanem hogy kivigyelek titeket innen!
-Miért bíznánk benned?
-Azért mert muszáj lesz! ...már szinte egy centire voltunk egymástól és vicsorogtunk egymásra de ekkor ezt mondta Viktória:
-Ha bajunk esik én kibelezlek! Ígérd meg hogy mindenkit kiviszel!
-Ahj... Muszáj ezt most?!
-IGEN!!!
-Jól van na... A szavamat adom hogy mindenkit kiviszek! Most pedig segíts! ...majd megvizsgáltam mindenkit és először azokat vittem ki akik sérültek voltak. 6 sárkányt elég gyorsan kivittem és elrejtettem őket a parton egy barlangban hogy ott várjanak a társaikra. Majd következtek a többiek még 9-en de velük lassabban ment mert nem én vittem őket hanem ők jöttek utánam... Mikor az utolsó sárkányt is kivittem már csak a fúria és Viktória voltak bent de visszafele észrevettek és én befutottam a terembe.:
-Van egy jó meg egy rossz hírem!
-Mi az?
-Mindenki épségben kijutott de megláttak és egy sereg tart erre fele és innen nem tudunk hova menekülni... Sajnálom!...
-Micsoda?!
-Sajnálom de itt most nem tudom mi lesz mert csak egy út van kifele... Amin be is jöttem! Sajnos meg kell küzdenünk azokkal akik ide bejönnek mert nem hiszem hogy egyhamar feladják! ...de amint ezt kimondtam az ellenség berontott az ajtón és véres harc vette kezdetét amiben 3 sárkány küzd az életéért! A fúria kicsit hátrébb állt majd onnan lőtte le azt aki bejött az ajtón jobb oldalt pedig Viktória szórta meg villámokkal őket addig amíg meg nem sűltek! Aki pedig túl jutott rajtuk annak én törtem ki a nyakát! Másfél órán át harcoltunk de hiába még mindig jöttek és a fúria már kifogyott a lövésekből.:
-Sajnálom Drago nem bírom tovább kifogytam..
-Nem nem adhatjuk fel vagy mind itt halunk meg! ...de hiába... Ráadásul Viktória végül a kimerültségtől esett össze de még annyi ereje volt hogy ő is mögém menjen. Majd már csak én harcoltam és lőttem az ellenfelet hogy por se maradjon belőlük de ekkor hirtelen elfogytak és nem jöttek többen. A két harcos társam pedig kimerülten nézett fel rám mikor megjelent a sziget vezetője!:
-Drago!!! Mit képzelsz mit csinálsz itt?
-Véget vetek annak amit te itt művelsz!
-Te akarsz megállítani... Engem? Kik ezek akiket te meg mentesz? Senkik!
-De! A barátaim!
-Most még! ...majd hirtelen a semmiből valaki valamivel úgy fejbe vágott hogy elájultam... Mikor felébredtem meg voltam kötözve és azt a hangot hallottam ami csak rémálmaimban jön elő ez a hang az egyetlen amit megjegyeztem mert átéltem! De mikor felnéztem láttam amint a vezér 3 társával együtt lefogták Viktóriát és szíven szúrták egy siklósárkány tüskéjével majd ott hagyták szenvedni és elindultak felém azt hittem engem is meg akarnak ölni de elengedtek én pedig azonnal odarohantam Viktóriához és kihúztam a tüskét a szívéből.:
-Kérlek maradj ébren fel ne add most nekem megígértem hogy kiviszlek!
-Semmi baj Drago...... Én.... Nem bíztam benned de...... Most már látom tévedtem!
-Tudom hogy mit ígértem de kérlek ne add fel! -Bocsáss meg!... ...abban a pillanatban ahogy láttam kihunyni a fényt a szeméből olyan harag és gyűlölet öntött el hogy valamilyen módon "fekete lánggal" kezdtem el égni az egész testem mintha meggyulladtam volna de mégsem! Abban a pillanatban egy hatalmas plazmasugárral elporlasztottam haragomban a 3 sárkányt de a vezérnek csak ennyit mondtam:
-Aki a barátaimat bántani meri az velem kerül szembe! ...majd elkaptam a nyakát és letéptem a fejét! Aztán gyorsan eloldoztam a fúriát és együtt kivittük Viktóriát.:
-Mindez csak azért mert nem voltam elég erős!
-Ne okold magad Drago inkább mentsd meg!
-De hogyan?
-Fekete tűzzel mert láttam amit láttam!
-Rendben egy próbát megér... ...majd fekete tűzzel égetni kezdtem azt a sebet amit a tüske okozott Viktóriának és a seb kezdett beforrni. Majd abbahagytam és ezt mondtam a fúriának:
-Jobb ha elmegyek mert nem akarok komolyabban belefolyni dolgokba de ha felébred mond meg neki hogy "Drago örökre megjegyzi a nevét és nem felejti el soha!"
-Rendben Drago! ...majd elrepültem vissza arra a szigetre ahonnan küldtek és megfogadtam hogy megölöm Black-et bármi is lesz mától nincs kegyelem!......................
Hamarosan Folytatom...
Köszi hogy végigolvastad! :)
2015. január 3., szombat
4. Rész - Vérbosszú 3/3
*5 perccel később*
Mikor még mindig megdöbbenve álltam ott magamba csak azon gondolkoztam vajon mit lát bennem hogy engem szeretni képes... Nem tudom miért tette de én ettől nem akartam meglágyulni ugyanis egy újabb támadást terveztem egy déli sziget ellen ahol a felderítőink láttak pár sárkányt akik mások voltak mint az eddig látott fajok... Parancsba adtam hogy szedjék össze a sereget és várjanak rám mikor visszajövök együtt indulunk csak körbenézek! Ez után elindultam hogy most magam egyedül is kipróbáljam mit tudok de a sereget készenlétre hívtam éppen azért ha menekülök. 30 percet repültem majd megláttam a szigetet ahol azok a sárkányok voltak... Nem csodálkoztam mert a sziget tele volt sikló sárkányokkal... Magát a fajt ismertem mikor kicsi voltam és menekülnöm kellett mert sokszor ők is üldöztek. Most az egyszer úgy döntöttem nem támadok csak leszálltam a sziget partjára és csak nézelődtem. Semmi jelét nem láttam annak hogy bármit is védenének. Elindultam a parton és csak sétáltam de nem nagyon néztek rám csak játszottak meg beszélgettek egymással... Elég sokan voltak de gondoltam van itt egy hegy bele vésve egy barlang oda indultam... Csak a bejáratig jutottam mert a bejárat előtt 2 sikló állt akik ezt kérdezték mikor odaértem:
-Állj! Ki vagy te?
-Csak egy fúria
-Mi a neved fúria?
-Drago...
-Drago?... Drago Vérfúria?
-Igen de... Honnan tudjátok a nevem?
-Már vártuk az érkezésed.
-Hogy érted?
-A mi fajunk sok dologban közös a tiéddel és ugyanúgy különbözik is.
-De miért vártatok?
-Nem mi... A vezérünk! ...majd arrébb álltak én pedig bementem abba a barlangba ahol vagy 30 siklót láttam köztük egy feketét aki a vezér volt majd így szólt hozzám:
-Drago! Már vártalak! Gyere csak közelebb!
-Nem inkább itt maradok mond mit akarsz tőlem?
-Gyere velem mondok valamit nem foglak bántani nyugodj meg!
-Hah... Nem is tudnál. ...majd elindultam amíg egy kisebb teremhez nem értünk és csak mi ketten voltunk.:
-Nos Drago jól tudom ki vagy te!
-Oh tényleg? Akkor mond!
-Te vagy az aki maga után csak pusztítást hagy és te vagy az aki egy Alfával száltál szembe! Mi nem félünk tőled és tudjuk miért vagy itt!
-Mi? Mit mondasz? Semmit sem értek! ...majd megfordultam és elindultam kifele.
-Tudom hogy a szüleidet keresed! ...megfordultam és haragomban elkaptam a nyakát majd el is engedtem:
-Mit tudsz te a szüleimről?! Semmit!!! A szádra ne vedd még egyszer őket vagy megöllek!
-Oh... Drago Drago Drago... Nana... Csak vigyázz mit mondasz!
-Mért félnem kellene tőled?
-Nem... De tudom hol vannak a szüleid!
-Miről beszélsz te söpredék?!
-Hm... Ha segítesz nekem néhány dologban... Akkor talán elmondom hol vannak a szüleid!
-Hogy merészelsz!...
-A-a... Nem mondasz te semmit!
-Nem teszek meg neked semmit csak megöllek!
-Nem hiszem... Ugyanis ha megölsz nem tudod meg hol vannak a szüleid!
-Nekem senki sem mondhatja meg hogy mit tegyek!
-Most változik a helyzet! Teszed amit mondok vagy, a szüleidet örökké keresheted! ...legszívesebben ketté téptem volna ott helyben de nem bírtam. Ő csak egy mihaszna kis sikló mit tehetne velem? De ha tudja hol vannak a szüleim akkor én kiszedem belőle!:
-Ám legyen! De ha átversz!... Tudd hogy meg nem ölhetsz mert ha meg is próbálod akkor kivágom a gyomrod és kitépem a beleidet hogy szép lassan halj meg!!!
-Nyugalom semmi ok az erőszakra ezt nem mondanám másnak mint... Hm... Egy kis baráti kérésnek. -Csak mond már hogy mit kell tennem?!
-Már vártam hogy megkérdezd! Nos van egy sziget tőlünk keletre de nincs messze. Ott él pár sárkány a fajtájuk "jégfúria" a szigetüket jégpáncél védi de mindössze 10-en vannak mert a szigetük sem nagy. Próbáltam velük kapcsolatba lépni de a kémeinket mind megölték! Ezért kellesz te Drago!
-Mit kellene tennem?!
-Csak öld meg őket amíg fel nem adják aki feladja hozd elém! Sereget is kapsz ha kell de szólok ha ellenem mersz fordulni akkor tudod mi lesz!
-Te aljas kis.... ...nem is mondtam semmi többet csak megfordultam és kimentem a barlangból majd az égre néztem.
"Vajon hol lehet most Spirit és hol lehetnek a szüleim?!"...
Majd elindultam egyedül dühösen és tele haraggal hogy megöljek mindenkit csak azért hogy megtudjam hol vannak a szüleim! Mikor odaértem láttam azt a jégfalat ami a szigetet védte és körülvette! Rálőttem egy hatalmasat hogy szétrobbanjon de semmi hatása nem volt. Próbálkoztam tovább de nem sikerült sehogy sem. Majd mikor újra belel lőttem valami hideget éreztem és gyengülni kezdtem ezért gyorsan a földre szálltam. Amint leszálltam teljesem megdermedtem és nem bírtam mozogni. Szinte... . már semmi erőm nem volt és csak a fejemet bírtam mozgatni mikor egy vakító fehér fúria tűnt fel előttem aki ezt mondta:
-Miért teszed ezt a szigetünkkel?
-Mert muszáj! De ki vagy te?!
-Az én nevem Asra az utolsó élő nőstény jégfúria!
-De van még kilenc másik?
-Ők a testvéreim. De mind hímek és ehhez a szigethez vagyunk kötve!
-Miért?
-Az már nem az élőkre tartozik!
-Mi... Mit teszel velem?
-Semmit. De nem fogom hagyni hogy lerombolj itt mindent és hogy bárkinek is árts! Sajnos mégis meg kell hogy öljelek!
-Neeeem!!!! ...azzal a megmaradt erőmmel rálőttem egyet Asra-ra aki hirtelen abbahagyta a bénítást és nekiugrottam Asra-nak! Azt hittem csak megölöm de mind ahányszor közel mentem hozzá mindig elgyengültem. Így távolról próbáltam megölni de ez sem ment. Majd az egyik lövésem szíven találta és összeesett.:
-Add fel Asra! Itt nem győzhetsz!
-Sosem adom fel! ...majd nekem ugrott és a földre vágva engem kitépett egy darabot az oldalamból! Ekkor hirtelen olyan fájdalom öntött el mint még talán soha és nem láttam csak egy kiutat ebből a küzdelemből! Egy pillanat alatt az összes erőmet bevetve egy lökéshullámmal fellöktem majd utána ugrottam és a levegőben leharaptam a fejét a nyakáról! Míg ő holtan zuhant a földre én csupa véresen szálltam le a teste mellé. Ezután a szigetről valahogyan lerobbant a jégfal és 9 apró fénypont tűnt fel amik Asra holtteste mellé repültek és kölyök sárkányokká változtak. Mikor átváltoztak mindannyian engem néztek az apró szemükkel. Én nem szólaltam meg mert nem bírtam. Majd Asra teste világítani kezdett egyre fényesebben míg csak nem eltűnt. Ezután a kis sárkányok fényponttá változtak valamiért amit nem tudok megmondani de egyesültek a sebbel amit Asra ejtett rajtam és meggyógyítottak de bennem maradtak! Majd hirtelen megremegett a föld és a jégsziget magába omlott és elsüllyedt! Én pedig visszaindult Sikló szigetre ahonnan küldtek. Mikor megérkeztem már várt rám "Black" a vezér mert a színe miatt így neveztem el!:
-Nos Drago sikerült teljesítened a feladatot?
-Igen!...
-Remek remek! Szép munka!
-Most pedig te is álld a szavad!
-Nonono... Nem úgy van az!
-Miről beszélsz hisz megegyeztünk?!
-Tudja ezt bárki is tanúsítani rajtad kívül hm?
-Te aljas szemét alattomos gyilkos! Ezért még megfizetsz!
-Nem én nem... Csak egyszerűen igazam van... Most pedig eredj... Két kísérő majd elvisz oda ahol most míg itt vagy lakni fogsz... Ha netán kell valami akkor csak szólj nem akarom hogy éhezz hm?! ...ezután két sikló hazakísért egy hegy tetején lévő barlangba ami Black barlangja fölött volt. Majd ott bent körülnéztem nincs e csapda vagy akármi... De semmi nem volt így hát kimerülten és fáradtan lefeküdtem majd csak arra gondoltam hogy vajon miért van mindez... És hogy vajon hol lehet most Night Spirit!................
Hamarosan Folytatom...
Köszi hogy végigolvastad! :)
*5 perccel később*
Mikor még mindig megdöbbenve álltam ott magamba csak azon gondolkoztam vajon mit lát bennem hogy engem szeretni képes... Nem tudom miért tette de én ettől nem akartam meglágyulni ugyanis egy újabb támadást terveztem egy déli sziget ellen ahol a felderítőink láttak pár sárkányt akik mások voltak mint az eddig látott fajok... Parancsba adtam hogy szedjék össze a sereget és várjanak rám mikor visszajövök együtt indulunk csak körbenézek! Ez után elindultam hogy most magam egyedül is kipróbáljam mit tudok de a sereget készenlétre hívtam éppen azért ha menekülök. 30 percet repültem majd megláttam a szigetet ahol azok a sárkányok voltak... Nem csodálkoztam mert a sziget tele volt sikló sárkányokkal... Magát a fajt ismertem mikor kicsi voltam és menekülnöm kellett mert sokszor ők is üldöztek. Most az egyszer úgy döntöttem nem támadok csak leszálltam a sziget partjára és csak nézelődtem. Semmi jelét nem láttam annak hogy bármit is védenének. Elindultam a parton és csak sétáltam de nem nagyon néztek rám csak játszottak meg beszélgettek egymással... Elég sokan voltak de gondoltam van itt egy hegy bele vésve egy barlang oda indultam... Csak a bejáratig jutottam mert a bejárat előtt 2 sikló állt akik ezt kérdezték mikor odaértem:
-Állj! Ki vagy te?
-Csak egy fúria
-Mi a neved fúria?
-Drago...
-Drago?... Drago Vérfúria?
-Igen de... Honnan tudjátok a nevem?
-Már vártuk az érkezésed.
-Hogy érted?
-A mi fajunk sok dologban közös a tiéddel és ugyanúgy különbözik is.
-De miért vártatok?
-Nem mi... A vezérünk! ...majd arrébb álltak én pedig bementem abba a barlangba ahol vagy 30 siklót láttam köztük egy feketét aki a vezér volt majd így szólt hozzám:
-Drago! Már vártalak! Gyere csak közelebb!
-Nem inkább itt maradok mond mit akarsz tőlem?
-Gyere velem mondok valamit nem foglak bántani nyugodj meg!
-Hah... Nem is tudnál. ...majd elindultam amíg egy kisebb teremhez nem értünk és csak mi ketten voltunk.:
-Nos Drago jól tudom ki vagy te!
-Oh tényleg? Akkor mond!
-Te vagy az aki maga után csak pusztítást hagy és te vagy az aki egy Alfával száltál szembe! Mi nem félünk tőled és tudjuk miért vagy itt!
-Mi? Mit mondasz? Semmit sem értek! ...majd megfordultam és elindultam kifele.
-Tudom hogy a szüleidet keresed! ...megfordultam és haragomban elkaptam a nyakát majd el is engedtem:
-Mit tudsz te a szüleimről?! Semmit!!! A szádra ne vedd még egyszer őket vagy megöllek!
-Oh... Drago Drago Drago... Nana... Csak vigyázz mit mondasz!
-Mért félnem kellene tőled?
-Nem... De tudom hol vannak a szüleid!
-Miről beszélsz te söpredék?!
-Hm... Ha segítesz nekem néhány dologban... Akkor talán elmondom hol vannak a szüleid!
-Hogy merészelsz!...
-A-a... Nem mondasz te semmit!
-Nem teszek meg neked semmit csak megöllek!
-Nem hiszem... Ugyanis ha megölsz nem tudod meg hol vannak a szüleid!
-Nekem senki sem mondhatja meg hogy mit tegyek!
-Most változik a helyzet! Teszed amit mondok vagy, a szüleidet örökké keresheted! ...legszívesebben ketté téptem volna ott helyben de nem bírtam. Ő csak egy mihaszna kis sikló mit tehetne velem? De ha tudja hol vannak a szüleim akkor én kiszedem belőle!:
-Ám legyen! De ha átversz!... Tudd hogy meg nem ölhetsz mert ha meg is próbálod akkor kivágom a gyomrod és kitépem a beleidet hogy szép lassan halj meg!!!
-Nyugalom semmi ok az erőszakra ezt nem mondanám másnak mint... Hm... Egy kis baráti kérésnek. -Csak mond már hogy mit kell tennem?!
-Már vártam hogy megkérdezd! Nos van egy sziget tőlünk keletre de nincs messze. Ott él pár sárkány a fajtájuk "jégfúria" a szigetüket jégpáncél védi de mindössze 10-en vannak mert a szigetük sem nagy. Próbáltam velük kapcsolatba lépni de a kémeinket mind megölték! Ezért kellesz te Drago!
-Mit kellene tennem?!
-Csak öld meg őket amíg fel nem adják aki feladja hozd elém! Sereget is kapsz ha kell de szólok ha ellenem mersz fordulni akkor tudod mi lesz!
-Te aljas kis.... ...nem is mondtam semmi többet csak megfordultam és kimentem a barlangból majd az égre néztem.
"Vajon hol lehet most Spirit és hol lehetnek a szüleim?!"...
Majd elindultam egyedül dühösen és tele haraggal hogy megöljek mindenkit csak azért hogy megtudjam hol vannak a szüleim! Mikor odaértem láttam azt a jégfalat ami a szigetet védte és körülvette! Rálőttem egy hatalmasat hogy szétrobbanjon de semmi hatása nem volt. Próbálkoztam tovább de nem sikerült sehogy sem. Majd mikor újra belel lőttem valami hideget éreztem és gyengülni kezdtem ezért gyorsan a földre szálltam. Amint leszálltam teljesem megdermedtem és nem bírtam mozogni. Szinte... . már semmi erőm nem volt és csak a fejemet bírtam mozgatni mikor egy vakító fehér fúria tűnt fel előttem aki ezt mondta:
-Miért teszed ezt a szigetünkkel?
-Mert muszáj! De ki vagy te?!
-Az én nevem Asra az utolsó élő nőstény jégfúria!
-De van még kilenc másik?
-Ők a testvéreim. De mind hímek és ehhez a szigethez vagyunk kötve!
-Miért?
-Az már nem az élőkre tartozik!
-Mi... Mit teszel velem?
-Semmit. De nem fogom hagyni hogy lerombolj itt mindent és hogy bárkinek is árts! Sajnos mégis meg kell hogy öljelek!
-Neeeem!!!! ...azzal a megmaradt erőmmel rálőttem egyet Asra-ra aki hirtelen abbahagyta a bénítást és nekiugrottam Asra-nak! Azt hittem csak megölöm de mind ahányszor közel mentem hozzá mindig elgyengültem. Így távolról próbáltam megölni de ez sem ment. Majd az egyik lövésem szíven találta és összeesett.:
-Add fel Asra! Itt nem győzhetsz!
-Sosem adom fel! ...majd nekem ugrott és a földre vágva engem kitépett egy darabot az oldalamból! Ekkor hirtelen olyan fájdalom öntött el mint még talán soha és nem láttam csak egy kiutat ebből a küzdelemből! Egy pillanat alatt az összes erőmet bevetve egy lökéshullámmal fellöktem majd utána ugrottam és a levegőben leharaptam a fejét a nyakáról! Míg ő holtan zuhant a földre én csupa véresen szálltam le a teste mellé. Ezután a szigetről valahogyan lerobbant a jégfal és 9 apró fénypont tűnt fel amik Asra holtteste mellé repültek és kölyök sárkányokká változtak. Mikor átváltoztak mindannyian engem néztek az apró szemükkel. Én nem szólaltam meg mert nem bírtam. Majd Asra teste világítani kezdett egyre fényesebben míg csak nem eltűnt. Ezután a kis sárkányok fényponttá változtak valamiért amit nem tudok megmondani de egyesültek a sebbel amit Asra ejtett rajtam és meggyógyítottak de bennem maradtak! Majd hirtelen megremegett a föld és a jégsziget magába omlott és elsüllyedt! Én pedig visszaindult Sikló szigetre ahonnan küldtek. Mikor megérkeztem már várt rám "Black" a vezér mert a színe miatt így neveztem el!:
-Nos Drago sikerült teljesítened a feladatot?
-Igen!...
-Remek remek! Szép munka!
-Most pedig te is álld a szavad!
-Nonono... Nem úgy van az!
-Miről beszélsz hisz megegyeztünk?!
-Tudja ezt bárki is tanúsítani rajtad kívül hm?
-Te aljas szemét alattomos gyilkos! Ezért még megfizetsz!
-Nem én nem... Csak egyszerűen igazam van... Most pedig eredj... Két kísérő majd elvisz oda ahol most míg itt vagy lakni fogsz... Ha netán kell valami akkor csak szólj nem akarom hogy éhezz hm?! ...ezután két sikló hazakísért egy hegy tetején lévő barlangba ami Black barlangja fölött volt. Majd ott bent körülnéztem nincs e csapda vagy akármi... De semmi nem volt így hát kimerülten és fáradtan lefeküdtem majd csak arra gondoltam hogy vajon miért van mindez... És hogy vajon hol lehet most Night Spirit!................
Hamarosan Folytatom...
Köszi hogy végigolvastad! :)
2014. december 30., kedd
4. Rész - Vérbosszú 2/3
*6 perccel később*
Mikor épp landoltam a sziget partján hirtelen megfordultam hogy leszedjem Spirit-et az égről de eltűnt a felhők között én pedig csak reméltem hogy többet meg nem közelít mert nem nagyon van kedvem harcolni sebesülten... Majd a sziget belseje felé vettem utam hogy utolérjem a hazatért seregem akiket előttem hazaküldtem. Majd 5 perc múlva megérkeztem és mindenki ott volt már több mint 100-an voltunk és éppen ebédidő volt de senki sem mert enni amíg én ott nem voltam... Gondoltam is magamban helyes na végre van valami eredménye az ittlétemnek! Majd odamendem az egyik kupac hal elé és enni kezdtem, mert minden nap összegyűjtünk sok halat hogy aztán ne legyen veszekedés abból hogy ki mikor hol mennyit eszik így mindenki egyszerre eszik no persze csak utánam! 3 percbe telt mire jól laktam aztán utánam mindenki más. Én haza indultam hogy lepihenjek mert eléggé fájt a törött lábam és az arcom sem volt szép a vereségem óta... Otthon a barlangomban végre csend volt így lepihentem picit ami azt eredményezte hogy estig aludtam... 21:30 lehetett mikor felébredtem mert két fekete fúria várt a barlang előtt mert az volt a szokás hogy a vezérnek is kell menni őrjáratozni így hát beosztottuk ki hova menjen. Na persze hogy nekem jutott az északi oldal ahol utoljára Spirit-et láttam... Alig birok menni erre ott kell repülnöm is ahol az a vadállat leselkedik rám én szerintem... Nehezen de elindultam nagyon halkan és óvatosan. Már 2 órája repkedtem és semmi sem történt mikor úgy gondoltam hogy leszállok pihenni egy kicsit és a földön is körül nézek. El is indultam bár nagyon fájt a lábam és nehezen bírtam járni. Ám egyszer csak valami mozgolódást hallottam magam előtt egy bokorban. Majd valami morgást is na akkor tudtam hogy az Spirit de úgy tettem mint aki semmit sem tud így leültem... Majd ezt mondtam:
-Istenem hogy miért teszed ezt velem... Na jól van Spirit dugd ki a nózid a bokorból mert tudom hogy te vagy ott... Vagy akarod hogy rád lőjek?! ...válsz nem érkezett de lám mi történt?!... Spirit volt az aki még mindig morcosan és olyan félig ilyen... Nem tudom milyen ilyen elgondolkodott arccal lépkedett felém majd előttem egy méterre leült. Na ez volt aztán csak a fura mert én legszívesebben kettétörtem volna a gerincét és megzabáltam volna de...:
-Teeee!!!...
-Igen én vagyok de...
-Nincs de teee... Te meg akartál ölni!
-Mérges voltam rád mert megöltél mindenkit még a kölyköket is! Ezért megérdemelted!
-Te mondasz nekem ilyet? De mond mielőtt most végleg megöllek Spirtit... hogy miért követsz? Mit akarsz tőlem?
-Csak... Én csak segíteni akarok!...
-Miiiiii?????!!!!!!.......... ...megszólalni is alig bírtam csak lépkedtem hátrafele mert éreztem hogy ez csapda! Majd ő is felállt és picit mosolyogva elkezdett felém lépkedni közben ezt mondta:
-Állj meg Drago csak segíteni akarok!
-Te őrült vagy! Mit akarsz tőlem? Ezt most fejezd be!
-De én... Drago állj már meg! ...majd míg én hátráltam Spirit nekem ugrott és a földhöz nyomott mi közbe szorította a nyakam és azt hittem megfolyt. Majd ezt mondta:
-Drago én más vagyok mint te! Nem vagyok olyan elmeháborodott gyilkos egyén mint te! De értsd meg hogy amit most tenni fogok azt azért teszem mert segíteni akarok! ...majd csak úgy lazán megfogta a törött lábamat és picit szorítani kezdte én meg úgy ordítottam a fájdalomtól mint még soha... Majd mikor befejezte éreztem hogy újra tudom mozgatni... Már majdnem mondtam valamit de ekkor feltűnt az a két fekete fúria akikkel őrjáratra indultam és elkapták majd leszorították a földre Night Spirit-et!:
-...vigyétek el hozzám majd én elbeszélgetek vele... Vagy ne... várjatok! Csak a tóhoz vigyétek de vigyázzatok vele! ...majd megfogták az eléggé mérges Spirit-et és elvitték én pedig elgondolkoztam. Vajon miért gyógyította meg a lábam... Miért ilyen... Kedves velem mikor félnie kellene... Lehet hogy... Úristen!!! Drago te hülye erre ne is gondolj... Lehet hogy... Szeret engem??!! Na ne... Én nem vagyok olyan de ha kell hogy megutáltassam magam vele akkor majd ha megyek vissza a tóhoz majd kicsit megijesztem hogy tudja... Én nem vagyok olyan típus mert csak úgy találhatom meg Vérdung-ot ha mindenkit megölök mert addig nem nyugszom míg meg nem hal!!! Majd elindultam visszafele tele furcsa érzésekkel és azon gondolkodva hogy vajon mit tegyek hogy féljen tőlem... Lassan visszaértem és és láttam a domb tetejéről hogy elég sokan körbeállták Spirit-et gondolom kíváncsiságból... Nos ezt rosszul hittem mert ugyanis mikor jobban odanéztem láttam hogy az a két fekete fúria a földhöz szorítva tartja Night Spirit-et aki eléggé mérgesen és fájdalmasan ordít mivel egy piros fúria meg próbálja harapni az oldalát vagy éppen meg akarja ölni! Nekem se kellett több elindultam de ahogy hallottam azokat az ordításokat valami fura dolog történt nem tudom miként és hogy miért tettem de rohanni kezdtem bele a tömegbe majd felugrottam és ráugrottam arra a piros fúriára aki Spirit-et akarta kínozni majd mikor a földhöz nyomtam és gyilkosan néztem rá ezt kérdeztem tőle:
-Ki vagy te hogy ezt merészeled tenni?
-FireDragon a nevem és...... Csak gondoltam megmutatom neki mi vár rá ha veled kikezd... De... -Semmi de!!! Igaz nem szeretem ha velem valaki kikezd de mond hogy merészeled azt bántani akit amúgy is aki amúgy is "le van fogva" és ráadásul engedélyt sem adtam rá!
-Tudom csak gondoltam így segíthetek...
-Mond FireDragon... Van neked családod?
-Igen van. A párom és egy fiam...
-Akkor reméld hogy ezt most nem látják!
-Drago várj!!..... ...de hogy végigmondja arra már nem volt idő mert elvágtam a nyakát és kitéptem a szívét! Majd ezt kiáltottam:
-Remélem ezt mindenki jól látta és egy életre megjegyezte! Addig semmit sem tesztek amíg én azt nem mondom! Főleg ha ilyen dolgokról van szó mint most! Mert ha megtudom hogy valaki megszegi akkor nem csak ő fog meghalni! Hanem a családja és barátai is! Remélem érthető voltam! Most pedig addig tűnjetek el amíg szépen mondom! ...több sem kellett mindenki csendben hazament csak az a két fekete fúria meg Spirit és én maradtunk a tónál. Spirit-et még mindig a földhöz szorítva tartották mikor így szolt:
-Drago látom hogy kérdezni akarsz valamit tehát had halljam és ha kérhetem eleresztenétek végre?! ...fél percig csak álltam és néztem Spirit-re majd ezt mondtam:
-Van pár dolog amire kíváncsi vagyok és... Ahj.... Engedjétek el.
-Ez biztos Drago? Mi lesz ha...
-Csak... Engedjétek el! ...majd a 2 fúria elengedte Spirit-et és elmentek. Spirit ezután felült és rám nézett. Majd ezt mondtam neki:
-Nem tudom mit akarsz tőlem és hogy miért gyógyítottál meg de.... Haj istenem.... De köszönöm! -Nem... Én köszönöm hogy segíthettem neked!
-De miért tetted? Mi az amit ennyire kedvelsz bennem?
-Én más vagyok mit te... És azon a véleményen vagyok hogy mindenki megváltozhat...
-De miért vagy folyton rajtam?
-Mert... Mert... Kedvellek! ...majd Spirit felállt és kihasználva az alkalmat míg én ledöbbenve álltam átölelt engem majd ezt mondta:
-Ezt jól jegyezd meg Drago mert nem utoljára láttál! ...majd elment valamerre én meg ott magamba álltam és gondolkodtam hogy mi a francot is csináltam most és hogy mi történt az imént?!...............
Hamarosan Folytatom...
Köszi hogy végigolvastad! :)
*6 perccel később*
Mikor épp landoltam a sziget partján hirtelen megfordultam hogy leszedjem Spirit-et az égről de eltűnt a felhők között én pedig csak reméltem hogy többet meg nem közelít mert nem nagyon van kedvem harcolni sebesülten... Majd a sziget belseje felé vettem utam hogy utolérjem a hazatért seregem akiket előttem hazaküldtem. Majd 5 perc múlva megérkeztem és mindenki ott volt már több mint 100-an voltunk és éppen ebédidő volt de senki sem mert enni amíg én ott nem voltam... Gondoltam is magamban helyes na végre van valami eredménye az ittlétemnek! Majd odamendem az egyik kupac hal elé és enni kezdtem, mert minden nap összegyűjtünk sok halat hogy aztán ne legyen veszekedés abból hogy ki mikor hol mennyit eszik így mindenki egyszerre eszik no persze csak utánam! 3 percbe telt mire jól laktam aztán utánam mindenki más. Én haza indultam hogy lepihenjek mert eléggé fájt a törött lábam és az arcom sem volt szép a vereségem óta... Otthon a barlangomban végre csend volt így lepihentem picit ami azt eredményezte hogy estig aludtam... 21:30 lehetett mikor felébredtem mert két fekete fúria várt a barlang előtt mert az volt a szokás hogy a vezérnek is kell menni őrjáratozni így hát beosztottuk ki hova menjen. Na persze hogy nekem jutott az északi oldal ahol utoljára Spirit-et láttam... Alig birok menni erre ott kell repülnöm is ahol az a vadállat leselkedik rám én szerintem... Nehezen de elindultam nagyon halkan és óvatosan. Már 2 órája repkedtem és semmi sem történt mikor úgy gondoltam hogy leszállok pihenni egy kicsit és a földön is körül nézek. El is indultam bár nagyon fájt a lábam és nehezen bírtam járni. Ám egyszer csak valami mozgolódást hallottam magam előtt egy bokorban. Majd valami morgást is na akkor tudtam hogy az Spirit de úgy tettem mint aki semmit sem tud így leültem... Majd ezt mondtam:
-Istenem hogy miért teszed ezt velem... Na jól van Spirit dugd ki a nózid a bokorból mert tudom hogy te vagy ott... Vagy akarod hogy rád lőjek?! ...válsz nem érkezett de lám mi történt?!... Spirit volt az aki még mindig morcosan és olyan félig ilyen... Nem tudom milyen ilyen elgondolkodott arccal lépkedett felém majd előttem egy méterre leült. Na ez volt aztán csak a fura mert én legszívesebben kettétörtem volna a gerincét és megzabáltam volna de...:
-Teeee!!!...
-Igen én vagyok de...
-Nincs de teee... Te meg akartál ölni!
-Mérges voltam rád mert megöltél mindenkit még a kölyköket is! Ezért megérdemelted!
-Te mondasz nekem ilyet? De mond mielőtt most végleg megöllek Spirtit... hogy miért követsz? Mit akarsz tőlem?
-Csak... Én csak segíteni akarok!...
-Miiiiii?????!!!!!!.......... ...megszólalni is alig bírtam csak lépkedtem hátrafele mert éreztem hogy ez csapda! Majd ő is felállt és picit mosolyogva elkezdett felém lépkedni közben ezt mondta:
-Állj meg Drago csak segíteni akarok!
-Te őrült vagy! Mit akarsz tőlem? Ezt most fejezd be!
-De én... Drago állj már meg! ...majd míg én hátráltam Spirit nekem ugrott és a földhöz nyomott mi közbe szorította a nyakam és azt hittem megfolyt. Majd ezt mondta:
-Drago én más vagyok mint te! Nem vagyok olyan elmeháborodott gyilkos egyén mint te! De értsd meg hogy amit most tenni fogok azt azért teszem mert segíteni akarok! ...majd csak úgy lazán megfogta a törött lábamat és picit szorítani kezdte én meg úgy ordítottam a fájdalomtól mint még soha... Majd mikor befejezte éreztem hogy újra tudom mozgatni... Már majdnem mondtam valamit de ekkor feltűnt az a két fekete fúria akikkel őrjáratra indultam és elkapták majd leszorították a földre Night Spirit-et!:
-...vigyétek el hozzám majd én elbeszélgetek vele... Vagy ne... várjatok! Csak a tóhoz vigyétek de vigyázzatok vele! ...majd megfogták az eléggé mérges Spirit-et és elvitték én pedig elgondolkoztam. Vajon miért gyógyította meg a lábam... Miért ilyen... Kedves velem mikor félnie kellene... Lehet hogy... Úristen!!! Drago te hülye erre ne is gondolj... Lehet hogy... Szeret engem??!! Na ne... Én nem vagyok olyan de ha kell hogy megutáltassam magam vele akkor majd ha megyek vissza a tóhoz majd kicsit megijesztem hogy tudja... Én nem vagyok olyan típus mert csak úgy találhatom meg Vérdung-ot ha mindenkit megölök mert addig nem nyugszom míg meg nem hal!!! Majd elindultam visszafele tele furcsa érzésekkel és azon gondolkodva hogy vajon mit tegyek hogy féljen tőlem... Lassan visszaértem és és láttam a domb tetejéről hogy elég sokan körbeállták Spirit-et gondolom kíváncsiságból... Nos ezt rosszul hittem mert ugyanis mikor jobban odanéztem láttam hogy az a két fekete fúria a földhöz szorítva tartja Night Spirit-et aki eléggé mérgesen és fájdalmasan ordít mivel egy piros fúria meg próbálja harapni az oldalát vagy éppen meg akarja ölni! Nekem se kellett több elindultam de ahogy hallottam azokat az ordításokat valami fura dolog történt nem tudom miként és hogy miért tettem de rohanni kezdtem bele a tömegbe majd felugrottam és ráugrottam arra a piros fúriára aki Spirit-et akarta kínozni majd mikor a földhöz nyomtam és gyilkosan néztem rá ezt kérdeztem tőle:
-Ki vagy te hogy ezt merészeled tenni?
-FireDragon a nevem és...... Csak gondoltam megmutatom neki mi vár rá ha veled kikezd... De... -Semmi de!!! Igaz nem szeretem ha velem valaki kikezd de mond hogy merészeled azt bántani akit amúgy is aki amúgy is "le van fogva" és ráadásul engedélyt sem adtam rá!
-Tudom csak gondoltam így segíthetek...
-Mond FireDragon... Van neked családod?
-Igen van. A párom és egy fiam...
-Akkor reméld hogy ezt most nem látják!
-Drago várj!!..... ...de hogy végigmondja arra már nem volt idő mert elvágtam a nyakát és kitéptem a szívét! Majd ezt kiáltottam:
-Remélem ezt mindenki jól látta és egy életre megjegyezte! Addig semmit sem tesztek amíg én azt nem mondom! Főleg ha ilyen dolgokról van szó mint most! Mert ha megtudom hogy valaki megszegi akkor nem csak ő fog meghalni! Hanem a családja és barátai is! Remélem érthető voltam! Most pedig addig tűnjetek el amíg szépen mondom! ...több sem kellett mindenki csendben hazament csak az a két fekete fúria meg Spirit és én maradtunk a tónál. Spirit-et még mindig a földhöz szorítva tartották mikor így szolt:
-Drago látom hogy kérdezni akarsz valamit tehát had halljam és ha kérhetem eleresztenétek végre?! ...fél percig csak álltam és néztem Spirit-re majd ezt mondtam:
-Van pár dolog amire kíváncsi vagyok és... Ahj.... Engedjétek el.
-Ez biztos Drago? Mi lesz ha...
-Csak... Engedjétek el! ...majd a 2 fúria elengedte Spirit-et és elmentek. Spirit ezután felült és rám nézett. Majd ezt mondtam neki:
-Nem tudom mit akarsz tőlem és hogy miért gyógyítottál meg de.... Haj istenem.... De köszönöm! -Nem... Én köszönöm hogy segíthettem neked!
-De miért tetted? Mi az amit ennyire kedvelsz bennem?
-Én más vagyok mit te... És azon a véleményen vagyok hogy mindenki megváltozhat...
-De miért vagy folyton rajtam?
-Mert... Mert... Kedvellek! ...majd Spirit felállt és kihasználva az alkalmat míg én ledöbbenve álltam átölelt engem majd ezt mondta:
-Ezt jól jegyezd meg Drago mert nem utoljára láttál! ...majd elment valamerre én meg ott magamba álltam és gondolkodtam hogy mi a francot is csináltam most és hogy mi történt az imént?!...............
Hamarosan Folytatom...
Köszi hogy végigolvastad! :)
2014. december 21., vasárnap
4. Rész - Vérbosszú 1/3
*egy nappal később*
Még reggel volt mikor a sziget 30 legerősebb sárkányát összegyűjtöttem hogy elinduljunk újabb szigetek után kutatni hogy még több sárkányt állítsunk a mi oldalunkra mert "Drago Vérdung" ellen nem leszünk elegen 100-an sem! Így hát elindultunk velem együtt 31-en hogy sárkányokat keressünk... Nagyon sokat nem kellett keresnünk mert 10 perc múlva már rá is bukkantunk az első szigetre. Nos nem volt egy nagy sziget mindössze 10 sárkányt találtunk de nem mutattak ellenállást mi pedig gyorsan elfoglaltuk a szigetet és körbevettük őket. Amint sarokba szorítottuk őket nem volt nehéz észre vennem hogy ezek még csak kb. 2 évesek mint én voltam akkor... Majd az egyikük így szólt:
-Ti kik vagytok és miért jöttetek ide?
-Mi "fekete kristály" szigetről jöttünk és azért hogy sereget toborozzunk!
-Akkor ide feleslegesen jöttetek mert itt nincsenek felnőtt sárkányok csak mi 10-en úgyhogy mehettek is tovább...
-Nos nem hiszem! Nekünk ti is jók lesztek szóval most vagy velünk jöttök vagy...... szép... lassan... meghaltok! ...ezen biztos elgondolkoztak mert szerintem megijedtek és egymás között halkan megbeszélték hogy mi legyen majd 3 perc múlva:
-Nem szeretnénk meghalni de elmenni sem! Viszont sajnos muszáj lesz ezek szerint... Viszont az egyik társunk nem fog velünk jönni!
-Hogyan?...
-Igen... Nem fog velünk jönni mert ő nem fog hozzátok tartozni és én nem fogom kényszeríteni!
-Az majd kiderül! ...majd szóltam a csapatnak hogy menjenek el azzal a 9 sárkánnyal akik mellénk álltak én pedig befejezem ezt! Majd mikor elmentek:
-Most pedig mond el mi a neved fúria! Had tudjam ki az aki nekem nemet mer mondani...
-Az én nevem Tűzfojtó és egy Tűzfúria vagyok ellenben veled......... Drago!!!
-Honnan tudod a nevem??!!!
-Sok mindent tudok rólad és nem csak rólad hanem hogy mi történt a szüleiddel!!! ...abban a pillanatban olyan gyűlölet és harag töltötte be az egész testem hogy alig voltam ura saját magamnak:
-Mond el mit tudsz! Most!
-Csak azt tudom hogy nem haltak meg! És hogy Vérdung tette akit te ismersz! Kutass fel minden szigetet hogy megtaláld őket mert már nem sokáig élnek ahogy én azt hallottam!
-De te ezt honnan tudod? Ne merészelj átverni vagy megöllek!
-Ó miért tenném?!... Csak akkor tudhatod meg az igazat ha megölsz de semmi gond én nem félek mert tudom hogy valaki vár rám odaát! ...majd már épp rákészültem hogy szétrobbantsam egy lövéssel a fejét mikor így szólt halkan:
-Még látjuk egymást Drago Vérfúria!!! ...majd egy lövéssel megöltem és a csapatom után indultam miközben csak az a gondolat járt a fejemben hogy megkeresek minden szigetet és megölök mindenkit amíg meg nem találom a szüleimet és véres bosszút állok mindenkin aki ellenáll nekem és szembe mer szállni a seregemmel! Majd mikor utolértem a csapatot így szóltam:
-Változott a terv azonnal indulunk tovább északnak és megnézzük van-e ott valami és nem kegyelmezünk! Értve vagyok???
-Igen Drago! ...majd szélsebesen elindultunk északnak és fél óra után egy nagy kristályos szigetet találtunk és ahogy közel értünk így szóltam hangosan és dühösen:
-Pusztuljon mind!!! ...majd mind a 40-en nekitámadtunk az ott addig nyugisan élő sárkányoknak! Bár ezt követően ők nem ijedtek meg hanem nekünk támadtak és ezzel egy véres harc vette kezdetét amiről senki nem tudta eldönteni hogy valójában ki kerül majd ki győztesen! Nem volt mindennapi csata ami itt zajlott mert mindenki aki csak megjelent azt megöltük és nem számított hogy kicsi vagy nagy! A célunk egy volt... Megölni mindenkit és az egész szigetet átkutatni mert ha itt vannak a szüleim akkor sietnem kell de nem tartom kizártnak hogy "Drago Vérdung" tarja valahol fogva őket! Ezért akit csak láttam azt mind megöltem hogy ne maradjon SENKI se élve! Már legalább 1 órája folyt a véres harc és akárhová néztem holttesteket láttam de még mindig jöttek ellenünk! Nem tudtam honnan vagy hogy miért ezért berepültem egy barlangba ahol legalább 30 darab kb. fél éves sárkánykölyköket találtam és ekkor tudtam hogy miért védekeznek ennyire és miért nem adják fel... 30-an voltak még csak kölykök és nem is tudták hogy fönt mi folyik meg hogy én mit akarok tenni velük... Valami fura érzés fogott el hirtelen de nem tudtam mi az. Majd megráztam a fejem és hátrálni kezdtem mikor pedig már készültem hogy végezzek velük egy hangot hallottam a fejemből de nem tudtam mi az csak annyit mondott hogy 'Ne tedd Drago! Hagyd őket!' ez elég furcsa volt és hirtelen meg is fordultam mert azt hittem hogy...... De amint megfordultam és kimentem a barlangból egy sárkány állt vicsorogva előttem és olyan furán nézett rám. Nos én nem is vettem figyelembe csak felrepültem és láttam hogy már csak pár sárkány harcolt és a csapatomból még senki sem halt meg nagy szerencsémre... Majd 10 perc múlva leszálltunk hogy átkutassuk a szigetet de ahhoz a barlanghoz ahol azokat a pici sárkányokat találtam én mentem... Persze mikor odaértem még mindig ott voltak és nem tudtam mit kezdjek velük ezért jobban átvizsgáltam a barlangot és nagyon meglepődtem azon amit láttam... Azok a kis sárkányok 3 nagyobb nőstény sárkányt próbáltak elrejteni akik rendesen megsérültek és alig voltak már életben de persze megláttak és rémült arccal néztek rám mert se mozdulni se beszélni nem tudtak a sebesülésük miatt és azt gondolták most végzek velük. Gondolkodni kezdtem hogy mit tegyek mert ha gyenge leszek akkor sosem látom újra a szüleimet és nem fog senki sem engedelmeskedni nekem ezért függetlenül attól hogy ez mit vonz maga után bent a barlangban egy nálam 10-szer nagyobb plazmabombával mindenkit egytől-egyig megöltem és nem néztem vissza! Majd kifele menet vértől ázott testel láttam hogy a sereg akit magammal hoztam egy cseppet sem félt és készek voltak ujjra harcolni mert a szemükben láttam azt a gyűlöletet amit én váltottam ki... Ez után mondtam nekik hogy menjenek haza és otthon várjanak rám... El is mentek de én maradtam hogy még egyszer körbenézzek a szigeten. De mikor elindultam megláttam egy sötét - lila fúriát akinek a homlokán elől ezüstös csillagok voltak... Míg én néztem őt ő meg se szólalt csak morgott és lassan jött felém én pedig tudtam hogy ebből megint harc lesz... Nem is kellett sok egyből egymásnak ugrottunk de ő nagyon ügyesen védekezett és mindig kitért a támadásaim elől de valamiért ő sem sebzett meg csak harapott... Már kezdett elegem lenni ezért ellöktem magamtól és rákérdeztem:
-Ki vagy te?
-Az vagyok aki majd kibelez te szörnyeteg... Az vagyok aki az álmaidban kísért majd azért amit tettél... Az én nevem Night Spirit és tudom hogy te ki vagy... Drago!
-Night Spirit?... Akkor ha így állunk ennyit a beszélgetésünkről! ...majd hirtelen rálőttem 3 plazmabombát de megint csak kitért... De most ravaszabb voltam mert rögtön ráugrottam és beleharaptam az oldalába majd egy hatalmas vágást csináltam a bal hátsó lábára a karmaimmal! Ettől eléggé ideges lett mert lelökött magáról és rám ordított. Viszont ekkor megint rálőttem és amint a füst feloszlott ő nem volt sehol csak a vérfolt a földön és gondoltam meghalt... Majd megfordultam és ahogy elindultam a semmiből a hátam mögül meglőtt és nekem támadt majd eltörte a jobb hátsó lábamat. Ez volt az ami az utolsó volt mert elegem lett és elkaptam a nyakát és meg akartam fojtani de persze hogy nem tudtam... Mert abban a pillanatban akkorát ütött az arcomba a jobb mancsával hogy a számból ömleni kezdett a vér és alig láttam a vértől valamit de sikerült valahogy ellöknöm magamtól és akár hogy is akartam volna megölni sajnos menekülnöm kellett és vissza se akartam nézni csak minél előbb itt hagyjam ezt a sárkányt... De mikor már közeledtem a szigetem felé visszanéztem és megláttam hogy Night Spirit fentről követett! Életemben először éreztem úgy hogy valaki tényleg meg akar ölni vagy csak játszott velem??!!................
Hamarosan Folytatom...
Köszi hogy végigolvastad! :)
*egy nappal később*
Még reggel volt mikor a sziget 30 legerősebb sárkányát összegyűjtöttem hogy elinduljunk újabb szigetek után kutatni hogy még több sárkányt állítsunk a mi oldalunkra mert "Drago Vérdung" ellen nem leszünk elegen 100-an sem! Így hát elindultunk velem együtt 31-en hogy sárkányokat keressünk... Nagyon sokat nem kellett keresnünk mert 10 perc múlva már rá is bukkantunk az első szigetre. Nos nem volt egy nagy sziget mindössze 10 sárkányt találtunk de nem mutattak ellenállást mi pedig gyorsan elfoglaltuk a szigetet és körbevettük őket. Amint sarokba szorítottuk őket nem volt nehéz észre vennem hogy ezek még csak kb. 2 évesek mint én voltam akkor... Majd az egyikük így szólt:
-Ti kik vagytok és miért jöttetek ide?
-Mi "fekete kristály" szigetről jöttünk és azért hogy sereget toborozzunk!
-Akkor ide feleslegesen jöttetek mert itt nincsenek felnőtt sárkányok csak mi 10-en úgyhogy mehettek is tovább...
-Nos nem hiszem! Nekünk ti is jók lesztek szóval most vagy velünk jöttök vagy...... szép... lassan... meghaltok! ...ezen biztos elgondolkoztak mert szerintem megijedtek és egymás között halkan megbeszélték hogy mi legyen majd 3 perc múlva:
-Nem szeretnénk meghalni de elmenni sem! Viszont sajnos muszáj lesz ezek szerint... Viszont az egyik társunk nem fog velünk jönni!
-Hogyan?...
-Igen... Nem fog velünk jönni mert ő nem fog hozzátok tartozni és én nem fogom kényszeríteni!
-Az majd kiderül! ...majd szóltam a csapatnak hogy menjenek el azzal a 9 sárkánnyal akik mellénk álltak én pedig befejezem ezt! Majd mikor elmentek:
-Most pedig mond el mi a neved fúria! Had tudjam ki az aki nekem nemet mer mondani...
-Az én nevem Tűzfojtó és egy Tűzfúria vagyok ellenben veled......... Drago!!!
-Honnan tudod a nevem??!!!
-Sok mindent tudok rólad és nem csak rólad hanem hogy mi történt a szüleiddel!!! ...abban a pillanatban olyan gyűlölet és harag töltötte be az egész testem hogy alig voltam ura saját magamnak:
-Mond el mit tudsz! Most!
-Csak azt tudom hogy nem haltak meg! És hogy Vérdung tette akit te ismersz! Kutass fel minden szigetet hogy megtaláld őket mert már nem sokáig élnek ahogy én azt hallottam!
-De te ezt honnan tudod? Ne merészelj átverni vagy megöllek!
-Ó miért tenném?!... Csak akkor tudhatod meg az igazat ha megölsz de semmi gond én nem félek mert tudom hogy valaki vár rám odaát! ...majd már épp rákészültem hogy szétrobbantsam egy lövéssel a fejét mikor így szólt halkan:
-Még látjuk egymást Drago Vérfúria!!! ...majd egy lövéssel megöltem és a csapatom után indultam miközben csak az a gondolat járt a fejemben hogy megkeresek minden szigetet és megölök mindenkit amíg meg nem találom a szüleimet és véres bosszút állok mindenkin aki ellenáll nekem és szembe mer szállni a seregemmel! Majd mikor utolértem a csapatot így szóltam:
-Változott a terv azonnal indulunk tovább északnak és megnézzük van-e ott valami és nem kegyelmezünk! Értve vagyok???
-Igen Drago! ...majd szélsebesen elindultunk északnak és fél óra után egy nagy kristályos szigetet találtunk és ahogy közel értünk így szóltam hangosan és dühösen:
-Pusztuljon mind!!! ...majd mind a 40-en nekitámadtunk az ott addig nyugisan élő sárkányoknak! Bár ezt követően ők nem ijedtek meg hanem nekünk támadtak és ezzel egy véres harc vette kezdetét amiről senki nem tudta eldönteni hogy valójában ki kerül majd ki győztesen! Nem volt mindennapi csata ami itt zajlott mert mindenki aki csak megjelent azt megöltük és nem számított hogy kicsi vagy nagy! A célunk egy volt... Megölni mindenkit és az egész szigetet átkutatni mert ha itt vannak a szüleim akkor sietnem kell de nem tartom kizártnak hogy "Drago Vérdung" tarja valahol fogva őket! Ezért akit csak láttam azt mind megöltem hogy ne maradjon SENKI se élve! Már legalább 1 órája folyt a véres harc és akárhová néztem holttesteket láttam de még mindig jöttek ellenünk! Nem tudtam honnan vagy hogy miért ezért berepültem egy barlangba ahol legalább 30 darab kb. fél éves sárkánykölyköket találtam és ekkor tudtam hogy miért védekeznek ennyire és miért nem adják fel... 30-an voltak még csak kölykök és nem is tudták hogy fönt mi folyik meg hogy én mit akarok tenni velük... Valami fura érzés fogott el hirtelen de nem tudtam mi az. Majd megráztam a fejem és hátrálni kezdtem mikor pedig már készültem hogy végezzek velük egy hangot hallottam a fejemből de nem tudtam mi az csak annyit mondott hogy 'Ne tedd Drago! Hagyd őket!' ez elég furcsa volt és hirtelen meg is fordultam mert azt hittem hogy...... De amint megfordultam és kimentem a barlangból egy sárkány állt vicsorogva előttem és olyan furán nézett rám. Nos én nem is vettem figyelembe csak felrepültem és láttam hogy már csak pár sárkány harcolt és a csapatomból még senki sem halt meg nagy szerencsémre... Majd 10 perc múlva leszálltunk hogy átkutassuk a szigetet de ahhoz a barlanghoz ahol azokat a pici sárkányokat találtam én mentem... Persze mikor odaértem még mindig ott voltak és nem tudtam mit kezdjek velük ezért jobban átvizsgáltam a barlangot és nagyon meglepődtem azon amit láttam... Azok a kis sárkányok 3 nagyobb nőstény sárkányt próbáltak elrejteni akik rendesen megsérültek és alig voltak már életben de persze megláttak és rémült arccal néztek rám mert se mozdulni se beszélni nem tudtak a sebesülésük miatt és azt gondolták most végzek velük. Gondolkodni kezdtem hogy mit tegyek mert ha gyenge leszek akkor sosem látom újra a szüleimet és nem fog senki sem engedelmeskedni nekem ezért függetlenül attól hogy ez mit vonz maga után bent a barlangban egy nálam 10-szer nagyobb plazmabombával mindenkit egytől-egyig megöltem és nem néztem vissza! Majd kifele menet vértől ázott testel láttam hogy a sereg akit magammal hoztam egy cseppet sem félt és készek voltak ujjra harcolni mert a szemükben láttam azt a gyűlöletet amit én váltottam ki... Ez után mondtam nekik hogy menjenek haza és otthon várjanak rám... El is mentek de én maradtam hogy még egyszer körbenézzek a szigeten. De mikor elindultam megláttam egy sötét - lila fúriát akinek a homlokán elől ezüstös csillagok voltak... Míg én néztem őt ő meg se szólalt csak morgott és lassan jött felém én pedig tudtam hogy ebből megint harc lesz... Nem is kellett sok egyből egymásnak ugrottunk de ő nagyon ügyesen védekezett és mindig kitért a támadásaim elől de valamiért ő sem sebzett meg csak harapott... Már kezdett elegem lenni ezért ellöktem magamtól és rákérdeztem:
-Ki vagy te?
-Az vagyok aki majd kibelez te szörnyeteg... Az vagyok aki az álmaidban kísért majd azért amit tettél... Az én nevem Night Spirit és tudom hogy te ki vagy... Drago!
-Night Spirit?... Akkor ha így állunk ennyit a beszélgetésünkről! ...majd hirtelen rálőttem 3 plazmabombát de megint csak kitért... De most ravaszabb voltam mert rögtön ráugrottam és beleharaptam az oldalába majd egy hatalmas vágást csináltam a bal hátsó lábára a karmaimmal! Ettől eléggé ideges lett mert lelökött magáról és rám ordított. Viszont ekkor megint rálőttem és amint a füst feloszlott ő nem volt sehol csak a vérfolt a földön és gondoltam meghalt... Majd megfordultam és ahogy elindultam a semmiből a hátam mögül meglőtt és nekem támadt majd eltörte a jobb hátsó lábamat. Ez volt az ami az utolsó volt mert elegem lett és elkaptam a nyakát és meg akartam fojtani de persze hogy nem tudtam... Mert abban a pillanatban akkorát ütött az arcomba a jobb mancsával hogy a számból ömleni kezdett a vér és alig láttam a vértől valamit de sikerült valahogy ellöknöm magamtól és akár hogy is akartam volna megölni sajnos menekülnöm kellett és vissza se akartam nézni csak minél előbb itt hagyjam ezt a sárkányt... De mikor már közeledtem a szigetem felé visszanéztem és megláttam hogy Night Spirit fentről követett! Életemben először éreztem úgy hogy valaki tényleg meg akar ölni vagy csak játszott velem??!!................
Hamarosan Folytatom...
Köszi hogy végigolvastad! :)
2014. december 15., hétfő
3. Rész - A változás a végzetem...
*14 órával később*
Nem voltam eszméletemnél valószínűleg mert nem emlékszem mi történt velem... Csak arra emlékszem hogy mikor valahogy felébredtem a saját véremben feküdtem de még mindig véreztem mert egy akkora nyílt seb volt a mellkasomon hogy a mancsom be tudtam volna dugni... Majd nehezen felálltam és valami kaja után akartam indulni mikor valami fura érzés fogott el... Éreztem hogy a közelben vannak sárkányok és ezért nem maradhatok itt vérezve mert könnyen sebezhető vagyok és nem akarom hogy élve felzabáljanak... Ezért nehezen elindultam felfele egy dombon hogy ha felérek körülnézek hogy vajon kik vannak itt... Csak 1 óra volt mire felértem és még mindig elég szépen véreztem majd megláttam hogy elég sok sárkány tartózkodik itt és van itt egy tó is ami jót jelent mert legalább meg tudom mosni magam de szerencsétlenségemre valami okból elájultam és legurultam a dombról ráadásul eltörtem a szárnyamat is ami megint nem kis fájdalommal járt de csak kiterültem a domb alatt vérezve és rohadtul elegem volt már az egészből... Majd mikor kinyitottam a szemem éreztem hogy valami nincs rendben mert egy pici citromsárga színű fúriával szemeztem aki az orromat nyalogatta... Mondtam is neki:
-Most takarodj innen amíg szépen mondom vagy baj lesz!... egyáltalán ki vagy te?
-Az én nevem Light és csak ismerkedem... Te miért beszélsz így tettem én valami rosszat neked? ...kérdezte azzal a pici termetével és még rám mert morogni... Na nekem sem kellett több mivel mozogni nem tudtam csak ennyit mondtam:
-Idefigyelj kölyök azt nem úgy kell... ...majd ráordítottam egy akkorát hogy szerintem megsüketült és rögtön el is szaladt sírva... Majd valahogy feltápászkodtam és mindig vicsorogtam mert nagyon fájt a lábam meg a szárnyam... No de nem volt elég mert Light erre egy percre visszajött 2 barátjával az oldalán mondom szuper és mind a ketten ezzel jöttek:
-Ki a fene vagy te és hogy nézel ki?
-Az titeket csak ne érdekeljen hogy honnan jöttem...
-Miért bántottad Light-ot? Ha még egyszer hozzáérsz neked véged... bár így is egy félhalott vagy ahogy látom! Szánalmas az aki megvédeni sem bírja magát de a kisebbet elintézi
-Én szánalmas? És te fenyegetsz? Ha most nem akadsz le rólam akkor...
-Akkor? Mit teszel? Egy senki vagy mi meg ketten vagyunk...
-Tényleg?... ...morogni kezdtem mire Light elszaladt a két másik kisebb sárkány meg rám morgott... na de ekkor hirtelen két lábra álltam és mind a kettőt elkaptam a nyakánál fogva:
-Na most morogjatok ti söpredék népség! Rajta mi lesz?!... ...csak halkan nyöszörögve ezt mondták:
-Ne... Kérlek engedj el minket ezt... Nem teheted!...
-De... Megtehetem! ...majd mind a kettőnek eltörtem a nyakát és a földhöz vágtam! Ahogy ez végbe ment nem kis pánik fogott el ott mindenkit és menekülni kezdtek ki merre látott kicsik nagyok egyaránt... De mikor már mindenki elmenekült egy világos - sárga színű fúria ugrott elém és vicsorogva nézett rám majd ezt mondta:
-Miért?! Mit tettél te szörnyeteg! Ezért most megfizetsz! ...majd rám ugrott és elkezdett harapni meg karmolni ami nagyon fájt mert a törött lábamat támadta. Erre én ledobtam magamról és a földhöz szorítottam majd ezt mondtam:
-Utolsó kívánság?
-Dögölj meg!!! ...azzal fogtam és fejbe lőttem egy hatalmas narancs - vörös színű plazmabombával... Még így is teljesen ideges voltam a fájdalomtól ami nem hagyott nyugodni. Majd lassan a tóhoz vonszoltam magam és bele ugrottam hogy lenyugodjak végre... De ekkor mikor csak a fejem látszott ki a vízből azt láttam hogy Light a "citromsárga" fúria valahol ott ahol valószínűleg az anyját öltem meg ott fekszik és elég hallhatóan sírt... Na inkább lebuktam a víz alá és másfél percig fel sem jöttem. Majd mikor kijöttem a vízből és végre nyugodt és fogjuk rá "tiszta" is voltam nem láttam Light-ot de nem is izgatott csak mentem és keresni akartam valami helyet magamnak... Szerencsére már nem véreztem csak picit de viszont igyekeztem mert már sötét volt... Mikor találtam egy ideális helyet ahol senki sem volt bementem és el is aludtam rögtön de nem sokáig... Ugyanis kb. 3 óra múlva felébredtem mert zajt hallottam és igen igazam lett mert a sziget összes sárkánya ott volt a barlang körül kb. 70-en lehettek és tudtam hogy engem keresnek ezért szép lassan kidugtam a fejem a barlangból. Láttam azt a rengeteg kis és nagy sárkányt akik mind engem néztek de nem értettem mi bajuk... Majd az egyikük aki egy sziklán állt így szólt:
-Ki vagy te?
-Ahhoz neked semmi közöd!
-De igenis tudnom kell annak a nevét aki kegyetlenül megöl egy család ártatlan sárkányt! Úgyhogy beszélj vagy végzünk veled!
-Oh tényleg? Tényleg azt hiszitek legyőzhettek? A halál nem áll az oldalatokon és az enyémen sem... mert a halál én vagyok! Na de ki vagy te hogy számon kérsz engem?
-Az én nevem nem fontos... Kihívlak egy párbajra! Ha nyerek megöllek vagy örökre elintézlek hogy ne tehess rosszat...
-És ha én nyerek?
-Akkor...... Akkor behódolunk neked és engedelmeskedni fogunk...
-Hm... Tetszik! Akkor rajta! ...a sárkányok egy hatalmas kört csináltak és én szemben álltam ellenfelemmel annak a biztos tudatában hogy én győzök! Egy perc múlva egymásnak estünk és ott haraptuk meg karmoltuk egymást ahol értük... De nem bírtam megsebezni ő viszont eléggé sok helyen belém vágta a karmait majd hirtelen egyszerre kezdtük egymást plazmabombákkal lőni de ez sem használt... Fél óra is eltelt és kezdtem fáradni ő viszont még mindig talpon volt!... Aztán hirtelen a földhöz vágott és ezt kérdezte miközben szorította a nyakam:
-Most pedig add fel mert itt nem győzhetsz!
-Soha! ...de ekkor valami furcsa dolog történt. Magam sem tudtam miért de csak egyszerűen jött egy érzés és nem akármit tettem... Azt a képességet használtam amit csak az Alfa sárkányok tudnak... "irányítani" másokat! Abban a pillanatban az a sárkány elengedett és össze vissza esett mintha nem bírna talpon maradni és én csak folytattam! Addig amíg végül már nem volt önmaga és akkor ezt mondtam a körülöttem lévőknek:
-Íme a vezéretek! Már nekem engedelmeskedik és ha akarom rátok uszítom! Mostantól kezdve egy kicsit változtatunk a dolgokon! Mára már elég vér folyt de a ti döntésetek hogy mennyi legyen még! Az a sárkány aki nem ismer el vezérének 1 perce van hogy elhagyja a szigetet vagy az én haragommal kerül szembe! Válasszatok! ...mondtam ezt míg mikor még mindig uraltam a vezért. Ezt követően valaki megszólalt:
-Mi itt élünk már nagyon rég óta! A vezérünket legyőzted de nem megyünk sehova így most...... Most te vetted át a helyét! ...majd az összes sárkány egyszerre hajolt meg előttem. Ezzel elkezdődött amire vártam! Rettegj "Drago Vérdung"! Rettegj mert jövök és véres bosszút állok a szüleimért és azért amit velem tettél!..........
Hamarosan Folytatom...
Köszi hogy végigolvastad! :)
*14 órával később*
Nem voltam eszméletemnél valószínűleg mert nem emlékszem mi történt velem... Csak arra emlékszem hogy mikor valahogy felébredtem a saját véremben feküdtem de még mindig véreztem mert egy akkora nyílt seb volt a mellkasomon hogy a mancsom be tudtam volna dugni... Majd nehezen felálltam és valami kaja után akartam indulni mikor valami fura érzés fogott el... Éreztem hogy a közelben vannak sárkányok és ezért nem maradhatok itt vérezve mert könnyen sebezhető vagyok és nem akarom hogy élve felzabáljanak... Ezért nehezen elindultam felfele egy dombon hogy ha felérek körülnézek hogy vajon kik vannak itt... Csak 1 óra volt mire felértem és még mindig elég szépen véreztem majd megláttam hogy elég sok sárkány tartózkodik itt és van itt egy tó is ami jót jelent mert legalább meg tudom mosni magam de szerencsétlenségemre valami okból elájultam és legurultam a dombról ráadásul eltörtem a szárnyamat is ami megint nem kis fájdalommal járt de csak kiterültem a domb alatt vérezve és rohadtul elegem volt már az egészből... Majd mikor kinyitottam a szemem éreztem hogy valami nincs rendben mert egy pici citromsárga színű fúriával szemeztem aki az orromat nyalogatta... Mondtam is neki:
-Most takarodj innen amíg szépen mondom vagy baj lesz!... egyáltalán ki vagy te?
-Az én nevem Light és csak ismerkedem... Te miért beszélsz így tettem én valami rosszat neked? ...kérdezte azzal a pici termetével és még rám mert morogni... Na nekem sem kellett több mivel mozogni nem tudtam csak ennyit mondtam:
-Idefigyelj kölyök azt nem úgy kell... ...majd ráordítottam egy akkorát hogy szerintem megsüketült és rögtön el is szaladt sírva... Majd valahogy feltápászkodtam és mindig vicsorogtam mert nagyon fájt a lábam meg a szárnyam... No de nem volt elég mert Light erre egy percre visszajött 2 barátjával az oldalán mondom szuper és mind a ketten ezzel jöttek:
-Ki a fene vagy te és hogy nézel ki?
-Az titeket csak ne érdekeljen hogy honnan jöttem...
-Miért bántottad Light-ot? Ha még egyszer hozzáérsz neked véged... bár így is egy félhalott vagy ahogy látom! Szánalmas az aki megvédeni sem bírja magát de a kisebbet elintézi
-Én szánalmas? És te fenyegetsz? Ha most nem akadsz le rólam akkor...
-Akkor? Mit teszel? Egy senki vagy mi meg ketten vagyunk...
-Tényleg?... ...morogni kezdtem mire Light elszaladt a két másik kisebb sárkány meg rám morgott... na de ekkor hirtelen két lábra álltam és mind a kettőt elkaptam a nyakánál fogva:
-Na most morogjatok ti söpredék népség! Rajta mi lesz?!... ...csak halkan nyöszörögve ezt mondták:
-Ne... Kérlek engedj el minket ezt... Nem teheted!...
-De... Megtehetem! ...majd mind a kettőnek eltörtem a nyakát és a földhöz vágtam! Ahogy ez végbe ment nem kis pánik fogott el ott mindenkit és menekülni kezdtek ki merre látott kicsik nagyok egyaránt... De mikor már mindenki elmenekült egy világos - sárga színű fúria ugrott elém és vicsorogva nézett rám majd ezt mondta:
-Miért?! Mit tettél te szörnyeteg! Ezért most megfizetsz! ...majd rám ugrott és elkezdett harapni meg karmolni ami nagyon fájt mert a törött lábamat támadta. Erre én ledobtam magamról és a földhöz szorítottam majd ezt mondtam:
-Utolsó kívánság?
-Dögölj meg!!! ...azzal fogtam és fejbe lőttem egy hatalmas narancs - vörös színű plazmabombával... Még így is teljesen ideges voltam a fájdalomtól ami nem hagyott nyugodni. Majd lassan a tóhoz vonszoltam magam és bele ugrottam hogy lenyugodjak végre... De ekkor mikor csak a fejem látszott ki a vízből azt láttam hogy Light a "citromsárga" fúria valahol ott ahol valószínűleg az anyját öltem meg ott fekszik és elég hallhatóan sírt... Na inkább lebuktam a víz alá és másfél percig fel sem jöttem. Majd mikor kijöttem a vízből és végre nyugodt és fogjuk rá "tiszta" is voltam nem láttam Light-ot de nem is izgatott csak mentem és keresni akartam valami helyet magamnak... Szerencsére már nem véreztem csak picit de viszont igyekeztem mert már sötét volt... Mikor találtam egy ideális helyet ahol senki sem volt bementem és el is aludtam rögtön de nem sokáig... Ugyanis kb. 3 óra múlva felébredtem mert zajt hallottam és igen igazam lett mert a sziget összes sárkánya ott volt a barlang körül kb. 70-en lehettek és tudtam hogy engem keresnek ezért szép lassan kidugtam a fejem a barlangból. Láttam azt a rengeteg kis és nagy sárkányt akik mind engem néztek de nem értettem mi bajuk... Majd az egyikük aki egy sziklán állt így szólt:
-Ki vagy te?
-Ahhoz neked semmi közöd!
-De igenis tudnom kell annak a nevét aki kegyetlenül megöl egy család ártatlan sárkányt! Úgyhogy beszélj vagy végzünk veled!
-Oh tényleg? Tényleg azt hiszitek legyőzhettek? A halál nem áll az oldalatokon és az enyémen sem... mert a halál én vagyok! Na de ki vagy te hogy számon kérsz engem?
-Az én nevem nem fontos... Kihívlak egy párbajra! Ha nyerek megöllek vagy örökre elintézlek hogy ne tehess rosszat...
-És ha én nyerek?
-Akkor...... Akkor behódolunk neked és engedelmeskedni fogunk...
-Hm... Tetszik! Akkor rajta! ...a sárkányok egy hatalmas kört csináltak és én szemben álltam ellenfelemmel annak a biztos tudatában hogy én győzök! Egy perc múlva egymásnak estünk és ott haraptuk meg karmoltuk egymást ahol értük... De nem bírtam megsebezni ő viszont eléggé sok helyen belém vágta a karmait majd hirtelen egyszerre kezdtük egymást plazmabombákkal lőni de ez sem használt... Fél óra is eltelt és kezdtem fáradni ő viszont még mindig talpon volt!... Aztán hirtelen a földhöz vágott és ezt kérdezte miközben szorította a nyakam:
-Most pedig add fel mert itt nem győzhetsz!
-Soha! ...de ekkor valami furcsa dolog történt. Magam sem tudtam miért de csak egyszerűen jött egy érzés és nem akármit tettem... Azt a képességet használtam amit csak az Alfa sárkányok tudnak... "irányítani" másokat! Abban a pillanatban az a sárkány elengedett és össze vissza esett mintha nem bírna talpon maradni és én csak folytattam! Addig amíg végül már nem volt önmaga és akkor ezt mondtam a körülöttem lévőknek:
-Íme a vezéretek! Már nekem engedelmeskedik és ha akarom rátok uszítom! Mostantól kezdve egy kicsit változtatunk a dolgokon! Mára már elég vér folyt de a ti döntésetek hogy mennyi legyen még! Az a sárkány aki nem ismer el vezérének 1 perce van hogy elhagyja a szigetet vagy az én haragommal kerül szembe! Válasszatok! ...mondtam ezt míg mikor még mindig uraltam a vezért. Ezt követően valaki megszólalt:
-Mi itt élünk már nagyon rég óta! A vezérünket legyőzted de nem megyünk sehova így most...... Most te vetted át a helyét! ...majd az összes sárkány egyszerre hajolt meg előttem. Ezzel elkezdődött amire vártam! Rettegj "Drago Vérdung"! Rettegj mert jövök és véres bosszút állok a szüleimért és azért amit velem tettél!..........
Hamarosan Folytatom...
Köszi hogy végigolvastad! :)
2014. december 10., szerda
2. Rész - Szeretetből soha többet...
*4 évvel később*
Drago már fiatal felnőtt sárkány volt. Erősebb mint bármely más sárkány a szigeten és nem volt már olyan kis szeretni való mint 4 évvel ezelőtt... Ugyanis mikor kicsi volt nem ismerte a helyet semmit sem értett és csak szeretetre vágyott. De nem ezt kapta! Hanem csak fájdalmat! Többször volt hogy napokig nem evett mert nem kapott vagy más sárkányok nem engedték az étel közelébe. Nap mint nap szembesült azzal hogy ő itt egy senki. Sokszor megverték más sárkányok és ez nem volt elég mert volt hogy komolyabban is megsérült. 2 éves korában mikor már kezdte unni megpróbált ételt lopni más sárkányoktól de ez nem sikerült mert amely sárkánytól lopni akart mindig észrevette és csúnya sebekkel kellett Drago-nak visszavonulnia... Majd egy nap ugyanígy tett de most már harcolt is azért amit magának akart! De nem sikerült és ekkor Drago-nak nem csak a lába és a szárnya tört el, de hogy féljen egy nagy sebet kapott a jobb szemére amitől majdnem megvakult... Majd ott hagyták vérezni nagy fájdalmak között mikor semmi esélye nem látszott a túlélésre... De küzdött és nem adta fel mert tudta hogy eljön még az a nap mikor mindenki megfizet! Majd újabb 2 év szenvedés és kínzás után Drago-ból felnőtt lett habár fiatal volt még így 4 évesen... Immár se szeretet se gyengeség és semmi törődés nem volt benne! Vérdung emberei és sárkányai minden jót kiöltek belőle míg végül csak a bosszú hajtotta! Egy napon azonban mikor újra eljött az etetés ideje nem hátrált meg hanem azonnal arra a helyre sietett ahol az étel volt... Persze ekkor már így is volt ott jó pár sárkány. Szerencsére Drago most végre enni tudott valamennyit de nem sokat ugyanis ekkor 3 másik sárkány jelent meg mögötte és dühösen néztek Drago-ra hogy takarodjon innen! De Drago nem ijedt meg hanem egyenesen a szemükbe nézett és ekkor a 3 sárkány egyszerre rontott rá Drago-ra. Ekkora csapásra nem lehetett jól védekezni így Drago-nak ismét eltörték a bal hátsó lábát amit Drago igenis érzett de ekkor így szólt:
-Ezt most nem kellett volna... Ezért most mind meghaltok!!! ...majd Drago egy hatalmasat üvöltött és egy akkora narancs - vörös színű plazmabombát lőtt ki arra a sárkányra ameik eltörte a lábát hogy az a sárkány ott helyben egy pillanat alatt porrá égett! De nem volt elég mert ez után Drago végzett a másik két sárkánnyal is... Az egyiknek a fejét úgy lökte neki a falnak hogy kitörte a nyakát és azonnal meghalt. Míg a másikat halálosan megsebezte a hasán és a fején majd ott hagyta elvérezni... Még életben volt de már csak addig amíg a fájdalom lassan végzett vele! Ezután Drago elindult vissza oda ahol aludt de ekkor körbenézett és azt látta hogy a többi sárkány remegve hajol meg előtte! Ekkor tudta hogy az igazi bosszú még csak most kezdődik! De nem volt egyedül ugyanis ezt a mészárlást Vérdung is figyelemmel kísérte és látta hogy milyen sárkányt szerzett magának ezért kiadta a parancsot:
-Eljött az idő! Fegyverkezzetek fel és hozzátok ide a sárkányomat! Ideje új sárkányok után néznünk! ...majd az egész flotta és minden sárkány elindult hogy új szigetet keressenek új sárkányokkal! Egy óra sem telt el mikor az első csatahajók ostromolni kezdtek egy szigetet ami valami fura érzést keltett Drago-ban. A szigetet ostromolták fél órán keresztül de egy sárkány sem jelent meg és ez Vérdung számára is fura volt... Ezt követően Vérdung valami fura "ordibálásba" kezdett ami ijesztő volt Drago számára is. Majd a vízből egy hatalmas sárkány tűnt elő ami semmihez sem volt fogható és óriási volt! Drago csak figyelte mi történik majd Vérdung így szólt:
-Ha van is itt sárkány akkor majd az Alfa kicsalogatja őket onnan és akkor elfogjuk mindet! Hozzátok Drago-t vele fogom vezetni a csatát! ...majd ezt követően nyerget raktak Drago hátára amit Drago nem nagyon kedvelt de nem ellenkezett. Majd Vérdung elindult az új sárkánya hátán az Alfa mellett! Ezután az Alfa megérezte hogy a szigeten vannak sárkányok majd az uralma alá akarta venni az ott lévő sárkányokat de azok hirtelen kiözönlöttek a hegyből meg a sziget minden részéből... Több mint 100-an voltak és még az Alfa sem tudta irányítani őket ezért akit nem bírtak elfogni azt megölték! Drago-ra is rátámadtak de Vérdung-al a hátán nem volt esélyük... Drago több sárkányt is megölt csupán azzal hogy aki nekiment eltörte a nyakukat. 3 óráig harcoltak kitartóan míg végül feladták mert alig 20-an maradtak és Drago-ék túlerőben voltak. Kb. 30 sárkányt fogtak el a többit megölték majd elindultak vissza a szigetükre. Ekkorra Drago már nagyon sok mindenen elgondolkozott. Egyebek között azon is hogy mit csinál ő itt és ha a sárkányok már meghajolnak előtte akkor az emberek... sőt még az Alfa is engedelmeskedni fog neki! Ekkor már tudta mit kell tennie és megvárta míg este lett majd ekkor elment oda ahol az Alfa volt. Szerencsére az Alfa éppen aludt de Drago tudta hogyha közelít akkor felébreszti ezért csak állt ott előtte és a vértől ázott testével gonoszan nézett az Alfára aki fél perc után fel is ébredt és eléggé dühösen nézett Drago-ra. Majd Drago így szólt:
-Szóval téged hívnak a sárkányok királyának... te irányítani tudod a többi sárkányt és parancsolni nekik! De engem nem fogsz soha! ...majd Drago egy hatalmasat ordított az Alfára amivel kihívta egy párbajra! Az Alfának sem kellett több hirtelen el akarta csapni Drago-t a hatalmas szarvaival de Drago számított erre és kitért a támadása elől majd Drago hirtelen felrepült és háromszor is rálőtt az Alfára aki csak dühösebb lett ettől... Ekkor az Alfa kicsit hátrálni kezdett és Drago ezt látva a földre szállt. Ezt rosszul tette mert csapda volt! Ugyanis az Alfa ekkor hirtelen jeget lőtt Drago-ra aki elugrott ugyan de nem sikerült teljesen mert a hirtelen megfagyott kristályos jég egyik hegyes része pont Drago útjában volt mikor ugrott és pont beleszúródott Drago mellkasába amitől Drago hirtelen pánikba esett és fájdalmasan ordítani kezdett... Furcsa volt hogy senki sem jött hogy nézze meg mi folyik itt... Az Alfa csak úgy ott hagyta Drago-t sebesülten... Majd Drago nagy nehezen valahogy egy pici plazmabombával kirobbantotta magát onnan és sérülten vérezve nehezen elrepült egy másik kis szigetre és teljesen kimerült és nagyon sok vért vesztett. Már tudta hogy neki vége és hogy oda vissza többet nem mehet mert az Alfa legyőzte! Mikor már nem bírta tovább tartani magát összeesett és egy utolsót még felnézett az égre mert tudta hogy hamarosan sosem látja többet ezt a világot..........
Hamarosan Folytatom...
Köszi hogy végigolvastad! :)
*4 évvel később*
Drago már fiatal felnőtt sárkány volt. Erősebb mint bármely más sárkány a szigeten és nem volt már olyan kis szeretni való mint 4 évvel ezelőtt... Ugyanis mikor kicsi volt nem ismerte a helyet semmit sem értett és csak szeretetre vágyott. De nem ezt kapta! Hanem csak fájdalmat! Többször volt hogy napokig nem evett mert nem kapott vagy más sárkányok nem engedték az étel közelébe. Nap mint nap szembesült azzal hogy ő itt egy senki. Sokszor megverték más sárkányok és ez nem volt elég mert volt hogy komolyabban is megsérült. 2 éves korában mikor már kezdte unni megpróbált ételt lopni más sárkányoktól de ez nem sikerült mert amely sárkánytól lopni akart mindig észrevette és csúnya sebekkel kellett Drago-nak visszavonulnia... Majd egy nap ugyanígy tett de most már harcolt is azért amit magának akart! De nem sikerült és ekkor Drago-nak nem csak a lába és a szárnya tört el, de hogy féljen egy nagy sebet kapott a jobb szemére amitől majdnem megvakult... Majd ott hagyták vérezni nagy fájdalmak között mikor semmi esélye nem látszott a túlélésre... De küzdött és nem adta fel mert tudta hogy eljön még az a nap mikor mindenki megfizet! Majd újabb 2 év szenvedés és kínzás után Drago-ból felnőtt lett habár fiatal volt még így 4 évesen... Immár se szeretet se gyengeség és semmi törődés nem volt benne! Vérdung emberei és sárkányai minden jót kiöltek belőle míg végül csak a bosszú hajtotta! Egy napon azonban mikor újra eljött az etetés ideje nem hátrált meg hanem azonnal arra a helyre sietett ahol az étel volt... Persze ekkor már így is volt ott jó pár sárkány. Szerencsére Drago most végre enni tudott valamennyit de nem sokat ugyanis ekkor 3 másik sárkány jelent meg mögötte és dühösen néztek Drago-ra hogy takarodjon innen! De Drago nem ijedt meg hanem egyenesen a szemükbe nézett és ekkor a 3 sárkány egyszerre rontott rá Drago-ra. Ekkora csapásra nem lehetett jól védekezni így Drago-nak ismét eltörték a bal hátsó lábát amit Drago igenis érzett de ekkor így szólt:
-Ezt most nem kellett volna... Ezért most mind meghaltok!!! ...majd Drago egy hatalmasat üvöltött és egy akkora narancs - vörös színű plazmabombát lőtt ki arra a sárkányra ameik eltörte a lábát hogy az a sárkány ott helyben egy pillanat alatt porrá égett! De nem volt elég mert ez után Drago végzett a másik két sárkánnyal is... Az egyiknek a fejét úgy lökte neki a falnak hogy kitörte a nyakát és azonnal meghalt. Míg a másikat halálosan megsebezte a hasán és a fején majd ott hagyta elvérezni... Még életben volt de már csak addig amíg a fájdalom lassan végzett vele! Ezután Drago elindult vissza oda ahol aludt de ekkor körbenézett és azt látta hogy a többi sárkány remegve hajol meg előtte! Ekkor tudta hogy az igazi bosszú még csak most kezdődik! De nem volt egyedül ugyanis ezt a mészárlást Vérdung is figyelemmel kísérte és látta hogy milyen sárkányt szerzett magának ezért kiadta a parancsot:
-Eljött az idő! Fegyverkezzetek fel és hozzátok ide a sárkányomat! Ideje új sárkányok után néznünk! ...majd az egész flotta és minden sárkány elindult hogy új szigetet keressenek új sárkányokkal! Egy óra sem telt el mikor az első csatahajók ostromolni kezdtek egy szigetet ami valami fura érzést keltett Drago-ban. A szigetet ostromolták fél órán keresztül de egy sárkány sem jelent meg és ez Vérdung számára is fura volt... Ezt követően Vérdung valami fura "ordibálásba" kezdett ami ijesztő volt Drago számára is. Majd a vízből egy hatalmas sárkány tűnt elő ami semmihez sem volt fogható és óriási volt! Drago csak figyelte mi történik majd Vérdung így szólt:
-Ha van is itt sárkány akkor majd az Alfa kicsalogatja őket onnan és akkor elfogjuk mindet! Hozzátok Drago-t vele fogom vezetni a csatát! ...majd ezt követően nyerget raktak Drago hátára amit Drago nem nagyon kedvelt de nem ellenkezett. Majd Vérdung elindult az új sárkánya hátán az Alfa mellett! Ezután az Alfa megérezte hogy a szigeten vannak sárkányok majd az uralma alá akarta venni az ott lévő sárkányokat de azok hirtelen kiözönlöttek a hegyből meg a sziget minden részéből... Több mint 100-an voltak és még az Alfa sem tudta irányítani őket ezért akit nem bírtak elfogni azt megölték! Drago-ra is rátámadtak de Vérdung-al a hátán nem volt esélyük... Drago több sárkányt is megölt csupán azzal hogy aki nekiment eltörte a nyakukat. 3 óráig harcoltak kitartóan míg végül feladták mert alig 20-an maradtak és Drago-ék túlerőben voltak. Kb. 30 sárkányt fogtak el a többit megölték majd elindultak vissza a szigetükre. Ekkorra Drago már nagyon sok mindenen elgondolkozott. Egyebek között azon is hogy mit csinál ő itt és ha a sárkányok már meghajolnak előtte akkor az emberek... sőt még az Alfa is engedelmeskedni fog neki! Ekkor már tudta mit kell tennie és megvárta míg este lett majd ekkor elment oda ahol az Alfa volt. Szerencsére az Alfa éppen aludt de Drago tudta hogyha közelít akkor felébreszti ezért csak állt ott előtte és a vértől ázott testével gonoszan nézett az Alfára aki fél perc után fel is ébredt és eléggé dühösen nézett Drago-ra. Majd Drago így szólt:
-Szóval téged hívnak a sárkányok királyának... te irányítani tudod a többi sárkányt és parancsolni nekik! De engem nem fogsz soha! ...majd Drago egy hatalmasat ordított az Alfára amivel kihívta egy párbajra! Az Alfának sem kellett több hirtelen el akarta csapni Drago-t a hatalmas szarvaival de Drago számított erre és kitért a támadása elől majd Drago hirtelen felrepült és háromszor is rálőtt az Alfára aki csak dühösebb lett ettől... Ekkor az Alfa kicsit hátrálni kezdett és Drago ezt látva a földre szállt. Ezt rosszul tette mert csapda volt! Ugyanis az Alfa ekkor hirtelen jeget lőtt Drago-ra aki elugrott ugyan de nem sikerült teljesen mert a hirtelen megfagyott kristályos jég egyik hegyes része pont Drago útjában volt mikor ugrott és pont beleszúródott Drago mellkasába amitől Drago hirtelen pánikba esett és fájdalmasan ordítani kezdett... Furcsa volt hogy senki sem jött hogy nézze meg mi folyik itt... Az Alfa csak úgy ott hagyta Drago-t sebesülten... Majd Drago nagy nehezen valahogy egy pici plazmabombával kirobbantotta magát onnan és sérülten vérezve nehezen elrepült egy másik kis szigetre és teljesen kimerült és nagyon sok vért vesztett. Már tudta hogy neki vége és hogy oda vissza többet nem mehet mert az Alfa legyőzte! Mikor már nem bírta tovább tartani magát összeesett és egy utolsót még felnézett az égre mert tudta hogy hamarosan sosem látja többet ezt a világot..........
Hamarosan Folytatom...
Köszi hogy végigolvastad! :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)