14. Rész - Örvészek szigete

*pár perccel később*
Nem kellett sokat repülnünk hogy egy szigetre akadjunk... Nem volt nagy viszont annál inkább erdősebb volt... Mintha ez egy őserdő lett volna a tenger közepén... Senkit sem láttunk így hát tovább repültünk azonban mikor a sziget másik oldalához értünk megláttunk pár fúriát... A furcsa az volt hogy mind zöld volt... Spirit-et átadtam Vérontónak hogy vigyázzon rá amíg én kiderítem mi van itt. Leszálltam egyenesen eléjük így látva őket kb 7-en lehettek de nem mutatták semmi jelét annak hogy fenyegetést jelentenénk nekik... Minderre csak ennyit szóltam oda nekik:
-Kik és mik vagytok? ...választ csak egyikük adott:
-A természet védői vagyunk... A növény fúria fajba tartozunk de nem csak a növényeket mi a természetet védjük! De ti milyen szándékkal érkeztetek ide?
-Keresünk valakit... Egy sárkányt... A neve Spike egy Hiperfúria... Hátha talán ismeritek...
-Jól tudjuk kit keresel igen. Ismerjük de csak egyszer járt itt... Már régen... De azóta semmi hírünk felőle... Talán láttad őt?
-Láttam. Tudom hol van. Mert én öltem meg! ...a 7 sárkány ezt meghallva eléggé ledermedt és egymásra néztek míg én visszatértem Vérontó-hoz és át vettem tőle Spirit-et majd ezt mondtam neki: -Öld meg őket... Mindet! Nyomukat se lássam se nekik se senkinek ezen a szigeten!
-Ahogy akarod Drago. ...azzal Vérontó egy vérfagyasztó hangos üvöltéssel ahogyan azt szokta neki rontott a fúriáknak... Én nem néztem hátra csak tovább indultam mert Vérontó úgyis tudta hova tartok. Még hallottam ahogy harcolnak a szigeten ahogy Vérontó végez mindenkivel... Senkit sem hagyott életben majd 5 perc múlva utol is ért engem... Nem szolt semmit csak bólintott... Arca és teste főleg a lábai csupa vér voltak... Nem az a fajta aki kegyelmez nem olyan mint mások nincs benne semmi kegyelem... De valamiért mégis hallgat rám lehet talán egy a célunk... Újabb fél órányi repülés után viszont egy csapat kis sárkányt láttunk meg akik valahova tartottak így hát újra átadtam a még mindig alvó Night Spirit-et Vérontónak én pedig a kis csapat mellé repültem. Igazam volt valóban kis sárkányok voltak elég sok fajta mindössze 30-an lehettek de egy felnőtt sem volt köztük így hát oda szóltam nekik:
-Merre tartotok kölykök? ...választ nem kaptam de láttam rajtuk hogy félnek:
-Meg kérdem újra hova tartotok válaszoljatok nem foglak bántani titeket. ...ekkor egy pici siklónak volt bátorsága csak megszólalni:
-Villám szigetre tartunk
-Miért vagytok egyedül?
-Nem vagyunk... A szüleinkhez megyünk...
-Villám szigetre? Ott tudtommal csak örvészek vannak...
-Igen... De nekünk ők a szüleink... Ők akik befogadtak minket...
-De most honnan mentek? Merről indultatok?
-Csak vadászni voltunk...
-Visszakísérünk titeket Villám szigetre!
-Köszönjük. ...azzal én elől Vérontó pedig Spirit-tel hátul repültünk tovább a kis csapattal Villám sziget felé. Hamarosan meg is érkeztünk és valóban rengeteg örvész védte a szigetet ami fölött fura módon de igen a sziget fölött hatalmas viharfelhők kavarogtak mintha itt folyton csak viharos időjárás volna... A kis csapatot egyenesen a sziget belsejéig kísértük ahol egy piros örvész várta őket egy hegy belsejében de így is elég magasan... Míg ők bementek Vérontó Spirit-tel és én kint maradtunk. Ekkor a piros örvész elénk állt és ezt mondta:
-Nem tudom kik vagytok de szeretném megköszönni hogy elkísértétek őket idáig...
-Igazából... Nem ezért jöttünk de ha már itt vagyunk szeretnénk megpihenni egy napot...
-Ezzel semmi gond sincs itt mellettünk csinálunk nektek helyet...
-Köszönjük!
-Oh... Én modortalan... Devil vagyok Devilwing de Devil-nek hívnak mert... Hát van egy sajátos harci stílusom.
-Az én nevem Drago ő ott Vérontó és a hátán a párom Night Spirit...
-Drago? A Vérfúria?
-Igen... Miért?
-Van itt valaki aki szerintem örülni fog neked...
-Nos... És ki lenne az?
-Bármilyen furcsa is de aaaa...
-Mi az? Nem tudod a nevét?
-De tudom... Csak... Mindegy erre majd visszatérek a neve Viktória és naponta emleget téged kint vár a sötétben fent a hegy tetején villámokat szórva hogy egyszer ide találsz majd... Most itt vagy szóval... Bemehetsz hozzá ha gondolod.
-Viktória... Emlékszem... Megmentettem egyszer mikor elfogták pár társával együtt és én vittem ki abból a börtönből... Köszönöm Devil!
-Nem tesz semmit ennyit megtehetek... ...azzal Vérontó elment Spirit-tel és Devil-lel az ideiglenes lakhelyünkre én pedig bementem abba a barlangba ahol Viktória volt. Egyre beljebb mentem és egyszer csak valami rám ugrott a sötétben... Éreztem hogy egy felnőtt sárkány azt is hogy a súlypontját rajtam tartja szóval le akar fogni... Éreztem ahogy a karmaival a földhöz szorít de ekkor én már tudtam ki az... Aztán kék villámok világították be annak a sárkánynak a testét aki fogva tartott és valóban Viktória volt aki ebben a pillanatban igencsak meglepődött arccal bámult engem... Majd mikor elengedett és elém állt egy perc csend következett. Egyikőnk sem mozdult nem is szólt semmit... Aztán egyszerre szólaltunk meg azaz mondtuk ki a másik nevét meglepődve ami valahogy így hangzott:
--"Dragória"... ...ezután megint egy szót sem szóltunk egymáshoz... Mindig szinte egyszerre akartunk válaszolni... Majd mikor le akartam hajtani a fejem hogy valamit mondjak ugyanakkor tette ezt Viktória is így még össze is fejeltünk... Ennek eredménye képpen mind a ketten nevetni kezdtünk... Mikor pedig felegyenesedtünk mind a ketten Viktória volt az aki hirtelen átölelt és végre elkezdtünk beszélgetni:
-Szia Drago!
-Viktória...
-Tudtam hogy egyszer eljössz majd ide.
-Én nem...
-Olyan rég óta vártalak már.
-Látod ezt elhiszem... Mert mikor ott hagytalak akkor...
-Megkaptam az üzenetet... Az a fúria megmondta az igazat.
-Hm...
-És tudom mi történt veled azóta... Mindent tudok. Ne haragudj kérlek de... Kémeket küldtem utánad hogy mindig figyelemmel tartsalak...
-Kémeket? Mikor?
-Mindig. De ügyes kémeim vannak nem tudod meg hogy ott jártak.
-Ez igaz de... Mindent tudsz?
-Igen... Spike-rol és anyádról is... Tudom mit tettél de és megértelek de persze nem teljesen... -Sajnálom hogy mindezt így te is tudod...
-Drago... Azt tudnod kell hogy se Spike se az anyád már nincs ott ahol hagytad...
-Hogy micsoda???!!!
-Te is tudod miért...
-Igen tudom... Spike... Mert őt csak akkor ölhetem meg ha előtte megölöm a párját... De akkor vajon hol az igazi apám? Akitől származom...
-Ez nekem így is sok ne haragudj Drago... De... Gyere mutatok valamit.
-Rendben. ...ez után felmentünk a hegytetőre ami a sziget legmagasabb pontja volt. Ott Viktória kiállt a szirt legszélére és kitárta szárnyait... Ekkor több száz villám egyszerre csapott bele mintha mágnes lett volna... Majd pár perc múlva mikor abba maradtak a villámlások Viktória csak ennyit mondott: -Bírod a fényt Drago?
-Persze mert?
-Mert most megvilágítom az éjszakát! ...ahogy ezt kimondta egy akkora fény nyalábot bocsájtott ki ami még vakítóbb volt mint a nap és hidegebb volt mint amit eddig bármikor is éreztem... Ezután a sziget minden örvésze villámokba borult és mint ha elszabadult volna a pokol egymásra lőttek de senki sem sérült meg... Mert ez egy olyan képesség amit csak Viktória használhatott... Az ölvészek ettől 10-szer erősebbek lesznek Viktória pedig ha akarja ezzel a képességével megvakíthatja ellenfeleit lefagyaszthatja őket vagy akár le is béníthatja őket... Az örvészek azonban immunisak rá... Szerencsére most nem volt hatással rám mert becsuktam a szemem... Majd a bemutató után Viktória elvitt a szigeten kialakított arénába hogy azt is bemutassa... Bár arra én sem számítottam hogy párbajra fog hívni... Több száz örvész gyűlt össze addigra az aréna körül míg bent csak Viktória Devil és én álltunk majd Devil elkezdte:
-Köszöntelek benneteket újra a Villámkarom arénában! Ezen a csatatéren küzdenek meg ama bátor harcosok akik nem csak a dicsőségért de a jutalomért vagy a bosszúért is küzdenek! A mai napon az megtiszteltetés ért hogy két legendát "konferálhatok" fel azaz mutathatok be. Az örvész nem más mint a veretlen 30-szoros bajnokunk a királynőnk a háború istennője aki nem fél semmitől aki legyőzte egymaga a Razor klán minden tagját ő a nagyszerű... Az isteni... A vezér... Az ölvész Viktória!!!!! A fúria pedig nem más mint a még ismeretlen árny... A fúria aki nem tud meghalni... Akitől mindenki retteg... Aki vérbe borítja a világot és az eget... Aki nem a dicsőségért küzd! Ő a halhatatlan... A kegyetlen... A pusztító... Az egyetlen... Drago a Vérfúria!!!!! ...ekkorra már tudatosult bennem hogy itt nem nyerhetek... Hiszen tudom hogy mire megy ki a dolog... Így hát elfogadtam a kihívást közben Devil folytatta:
-A szabályok a következők: Egyedül küzdötök nincs segítség nem csalunk! Csak karmot és fogat használhattok mármint a sajátotokat! Farokkal csapni talpalni tűzzel vagy villámmal támadni tilos ugyanez vonatkozik csiklandozásra vagy képen nyalásra volt már rá példa... Szép és tiszta harcot várok el aki előbb kerül 3-szor a hátára az vesztett! A nyertes jutalomban részesül amit a szívélyes közönség szavaz meg! Tehát a szabályok megvoltak nincs más hátra... HARCRA FEL SÁRKÁNYOK "Darom raa hangor" ...ez volt a végszó elkezdődött a harc... Persze nem halálig tartott az a sok örvész mint villámokat szórt az égbe ezzel is fokozva a hangulatot mire észre vettem Hogy Vérontó és már Spirit is ott voltak és engem néztek! Viktória és én egymással farkas szemeztünk de egyik pillanatról a másikra eltűnt és arra eszméltem fel hogy az eget bámulom és Viktória rajtam áll majd így szólt:
-1/0 Drago koncentrálj! Vagy add fel!
-Én? Soha!
-Ezt szeretem hallani gyere! ...azzal újra egymásra koncentráltunk de mikor neki rontottam Viktóriának és azt hittem leterítem lazán átugrott fölöttem és a szárnykarmával kirántotta az egyik lábam amire újra a hátamon voltam:
-Nana Drago... 2/0 igyekezz Vérfúria még egy és nyerek azt hittem jobban küzdesz?!
-Meglásd eddig hagytam magam innentől vesztettél!
-Igen? ...ekkor egy hirtelen mozdulattal kigáncsoltam Viktóriát és a nyakára szegeztem a karmaim: -Igen! 2/1 Jól vigyázz.
-Ch... Véletlen szerencse. ...majd felálltunk és jöhetett a következő menet. Egymás után támadtunk gyorsabban mint a villám de végül egy óvatlan pillanatban ismét én kerültem Viktória fölé:
-2/2 hm... Így máris érdekesebb nemde?
-Csak mázlid volt de majd most kiderül! ...azzal kezdetét vette az utolsó menet. Az örvészek egyre hangosabban üvöltöttek szinte nem is lehetett hallani semmit és mint valami villám parádé lövöldöztek az égbe... Viktória könnyű és gyors ellenfél de hol a gyenge pontja?... Én lassú viszont erős ellenfél vagyok és szerintem ő már meglelte a gyengémet. Újból villám gyorsasággal rohantunk egymásnak de most mindenre ügyeltem párszor majdnem feldöntött de nem sikerült én viszont nem tudtam megfogni... Tudtam hogy kevés az esélyem arra hogy itt nyerhetek mégis próbálkoztam néha az útjába ugrani hátha kizökkenthetem a támadásai alól... De nem tudtam ő viszont mindig meglepett ahányszor csak próbálkoztam is mindig éreztem hogy egy rossz pillanat és a földön vagyok... Így hát egy utolsó támadáshoz folyamodtam... Két mancsommal egyszerre csaptam le elé erre a hirtelen mozdulatra kizökkent és az alkalmon kapva megragadtam a farkát hogy átfordítom... De máshogy végződött a dolog ugyanis amint elkaptam egy mozdulattal meg fordult egyenesen felém és ráharapott a mancsomra ahol a farkát fogtam mire én védekezésből elrántottam az egyik mancsom... Így csak az egyik mancsomra harapott rá de abban a pillanatban ki is rúgta a lábaimat egy ügyes mozdulattal és megint a hátamon voltam ezzel a mondattal:
-Ezt benéztem...
-3/2... Jól küzdöttél Drago! De hozzám egy sárkány sem érhet fel... Na jó talán de akkor jó sokat kell edzenie... ...majd Viktória felsegített és abban a pillanatban minden örvész az aréna körül Viktória nevét üvöltötte mire Devil újból elkezdte:
-A csatának vége a győztes a 31-szeres bajnokunk a verhetetlen istennő az örvész aki nem ismer félelmet Viktória!!! De vajon mi legyen a jutalma? Mit tudunk vajon adni? Vagy talán ma valami különlegeset kap? A döntés a tiétek társaim! Döntsetek és egyhangú választ adjatok! ...abban a pillanatban mindenki egymással kezdett beszélgetni... Nem tudom milyen összhang van az örvészek között de több százan mégis egyszerre mondták ki azt amire nem számítottam és amire még Night Spirit és igent bólintott ez a válasz hangzott el:
-"Ha legenda és legenda... Legyen ma egy jó napja! Ne mond meg neki csak adj egy csókot neki!" ...ezt nem tudtam mire vélni és nagyon nem akartam semmit sem tenni... Párat léptem Viktória felé mire a szemébe néztem és ő igennel bólintott. Lassan mind a ketten egymáshoz közel értünk majd egy pillanat múlva megfogtam a fejét és megcsókoltam... Erre mindenki hangosan a nevünket kiáltotta... Mindennek 10 percen belül vége lett és mindenki haza ment én pedig Vérontóval és Spirit-tel mentem arra a helyre amit nekünk csináltak. Nem hittem volna hogy így fog végződni ez a nap de amikor oda értünk az ideiglenes lakhelyünkre és lefeküdtünk nem gondoltuk volna hogy a holnapi nap valami nagyon furcsa dolgot hoz majd...................

Hamarosan Folytatom...
Köszi hogy végigolvastad! :)