14. Rész - Örvészek szigete
*pár perccel később*
Nem kellett sokat repülnünk hogy egy szigetre akadjunk... Nem volt nagy viszont annál inkább erdősebb volt... Mintha ez egy őserdő lett volna a tenger közepén... Senkit sem láttunk így hát tovább repültünk azonban mikor a sziget másik oldalához értünk megláttunk pár fúriát... A furcsa az volt hogy mind zöld volt... Spirit-et átadtam Vérontónak hogy vigyázzon rá amíg én kiderítem mi van itt. Leszálltam egyenesen eléjük így látva őket kb 7-en lehettek de nem mutatták semmi jelét annak hogy fenyegetést jelentenénk nekik... Minderre csak ennyit szóltam oda nekik:
-Kik és mik vagytok? ...választ csak egyikük adott:
-A természet védői vagyunk... A növény fúria fajba tartozunk de nem csak a növényeket mi a természetet védjük! De ti milyen szándékkal érkeztetek ide?
-Keresünk valakit... Egy sárkányt... A neve Spike egy Hiperfúria... Hátha talán ismeritek...
-Jól tudjuk kit keresel igen. Ismerjük de csak egyszer járt itt... Már régen... De azóta semmi hírünk felőle... Talán láttad őt?
-Láttam. Tudom hol van. Mert én öltem meg! ...a 7 sárkány ezt meghallva eléggé ledermedt és egymásra néztek míg én visszatértem Vérontó-hoz és át vettem tőle Spirit-et majd ezt mondtam neki: -Öld meg őket... Mindet! Nyomukat se lássam se nekik se senkinek ezen a szigeten!
-Ahogy akarod Drago. ...azzal Vérontó egy vérfagyasztó hangos üvöltéssel ahogyan azt szokta neki rontott a fúriáknak... Én nem néztem hátra csak tovább indultam mert Vérontó úgyis tudta hova tartok. Még hallottam ahogy harcolnak a szigeten ahogy Vérontó végez mindenkivel... Senkit sem hagyott életben majd 5 perc múlva utol is ért engem... Nem szolt semmit csak bólintott... Arca és teste főleg a lábai csupa vér voltak... Nem az a fajta aki kegyelmez nem olyan mint mások nincs benne semmi kegyelem... De valamiért mégis hallgat rám lehet talán egy a célunk... Újabb fél órányi repülés után viszont egy csapat kis sárkányt láttunk meg akik valahova tartottak így hát újra átadtam a még mindig alvó Night Spirit-et Vérontónak én pedig a kis csapat mellé repültem. Igazam volt valóban kis sárkányok voltak elég sok fajta mindössze 30-an lehettek de egy felnőtt sem volt köztük így hát oda szóltam nekik:
-Merre tartotok kölykök? ...választ nem kaptam de láttam rajtuk hogy félnek:
-Meg kérdem újra hova tartotok válaszoljatok nem foglak bántani titeket. ...ekkor egy pici siklónak volt bátorsága csak megszólalni:
-Villám szigetre tartunk
-Miért vagytok egyedül?
-Nem vagyunk... A szüleinkhez megyünk...
-Villám szigetre? Ott tudtommal csak örvészek vannak...
-Igen... De nekünk ők a szüleink... Ők akik befogadtak minket...
-De most honnan mentek? Merről indultatok?
-Csak vadászni voltunk...
-Visszakísérünk titeket Villám szigetre!
-Köszönjük. ...azzal én elől Vérontó pedig Spirit-tel hátul repültünk tovább a kis csapattal Villám sziget felé. Hamarosan meg is érkeztünk és valóban rengeteg örvész védte a szigetet ami fölött fura módon de igen a sziget fölött hatalmas viharfelhők kavarogtak mintha itt folyton csak viharos időjárás volna... A kis csapatot egyenesen a sziget belsejéig kísértük ahol egy piros örvész várta őket egy hegy belsejében de így is elég magasan... Míg ők bementek Vérontó Spirit-tel és én kint maradtunk. Ekkor a piros örvész elénk állt és ezt mondta:
-Nem tudom kik vagytok de szeretném megköszönni hogy elkísértétek őket idáig...
-Igazából... Nem ezért jöttünk de ha már itt vagyunk szeretnénk megpihenni egy napot...
-Ezzel semmi gond sincs itt mellettünk csinálunk nektek helyet...
-Köszönjük!
-Oh... Én modortalan... Devil vagyok Devilwing de Devil-nek hívnak mert... Hát van egy sajátos harci stílusom.
-Az én nevem Drago ő ott Vérontó és a hátán a párom Night Spirit...
-Drago? A Vérfúria?
-Igen... Miért?
-Van itt valaki aki szerintem örülni fog neked...
-Nos... És ki lenne az?
-Bármilyen furcsa is de aaaa...
-Mi az? Nem tudod a nevét?
-De tudom... Csak... Mindegy erre majd visszatérek a neve Viktória és naponta emleget téged kint vár a sötétben fent a hegy tetején villámokat szórva hogy egyszer ide találsz majd... Most itt vagy szóval... Bemehetsz hozzá ha gondolod.
-Viktória... Emlékszem... Megmentettem egyszer mikor elfogták pár társával együtt és én vittem ki abból a börtönből... Köszönöm Devil!
-Nem tesz semmit ennyit megtehetek... ...azzal Vérontó elment Spirit-tel és Devil-lel az ideiglenes lakhelyünkre én pedig bementem abba a barlangba ahol Viktória volt. Egyre beljebb mentem és egyszer csak valami rám ugrott a sötétben... Éreztem hogy egy felnőtt sárkány azt is hogy a súlypontját rajtam tartja szóval le akar fogni... Éreztem ahogy a karmaival a földhöz szorít de ekkor én már tudtam ki az... Aztán kék villámok világították be annak a sárkánynak a testét aki fogva tartott és valóban Viktória volt aki ebben a pillanatban igencsak meglepődött arccal bámult engem... Majd mikor elengedett és elém állt egy perc csend következett. Egyikőnk sem mozdult nem is szólt semmit... Aztán egyszerre szólaltunk meg azaz mondtuk ki a másik nevét meglepődve ami valahogy így hangzott:
--"Dragória"... ...ezután megint egy szót sem szóltunk egymáshoz... Mindig szinte egyszerre akartunk válaszolni... Majd mikor le akartam hajtani a fejem hogy valamit mondjak ugyanakkor tette ezt Viktória is így még össze is fejeltünk... Ennek eredménye képpen mind a ketten nevetni kezdtünk... Mikor pedig felegyenesedtünk mind a ketten Viktória volt az aki hirtelen átölelt és végre elkezdtünk beszélgetni:
-Szia Drago!
-Viktória...
-Tudtam hogy egyszer eljössz majd ide.
-Én nem...
-Olyan rég óta vártalak már.
-Látod ezt elhiszem... Mert mikor ott hagytalak akkor...
-Megkaptam az üzenetet... Az a fúria megmondta az igazat.
-Hm...
-És tudom mi történt veled azóta... Mindent tudok. Ne haragudj kérlek de... Kémeket küldtem utánad hogy mindig figyelemmel tartsalak...
-Kémeket? Mikor?
-Mindig. De ügyes kémeim vannak nem tudod meg hogy ott jártak.
-Ez igaz de... Mindent tudsz?
-Igen... Spike-rol és anyádról is... Tudom mit tettél de és megértelek de persze nem teljesen... -Sajnálom hogy mindezt így te is tudod...
-Drago... Azt tudnod kell hogy se Spike se az anyád már nincs ott ahol hagytad...
-Hogy micsoda???!!!
-Te is tudod miért...
-Igen tudom... Spike... Mert őt csak akkor ölhetem meg ha előtte megölöm a párját... De akkor vajon hol az igazi apám? Akitől származom...
-Ez nekem így is sok ne haragudj Drago... De... Gyere mutatok valamit.
-Rendben. ...ez után felmentünk a hegytetőre ami a sziget legmagasabb pontja volt. Ott Viktória kiállt a szirt legszélére és kitárta szárnyait... Ekkor több száz villám egyszerre csapott bele mintha mágnes lett volna... Majd pár perc múlva mikor abba maradtak a villámlások Viktória csak ennyit mondott: -Bírod a fényt Drago?
-Persze mert?
-Mert most megvilágítom az éjszakát! ...ahogy ezt kimondta egy akkora fény nyalábot bocsájtott ki ami még vakítóbb volt mint a nap és hidegebb volt mint amit eddig bármikor is éreztem... Ezután a sziget minden örvésze villámokba borult és mint ha elszabadult volna a pokol egymásra lőttek de senki sem sérült meg... Mert ez egy olyan képesség amit csak Viktória használhatott... Az ölvészek ettől 10-szer erősebbek lesznek Viktória pedig ha akarja ezzel a képességével megvakíthatja ellenfeleit lefagyaszthatja őket vagy akár le is béníthatja őket... Az örvészek azonban immunisak rá... Szerencsére most nem volt hatással rám mert becsuktam a szemem... Majd a bemutató után Viktória elvitt a szigeten kialakított arénába hogy azt is bemutassa... Bár arra én sem számítottam hogy párbajra fog hívni... Több száz örvész gyűlt össze addigra az aréna körül míg bent csak Viktória Devil és én álltunk majd Devil elkezdte:
-Köszöntelek benneteket újra a Villámkarom arénában! Ezen a csatatéren küzdenek meg ama bátor harcosok akik nem csak a dicsőségért de a jutalomért vagy a bosszúért is küzdenek! A mai napon az megtiszteltetés ért hogy két legendát "konferálhatok" fel azaz mutathatok be. Az örvész nem más mint a veretlen 30-szoros bajnokunk a királynőnk a háború istennője aki nem fél semmitől aki legyőzte egymaga a Razor klán minden tagját ő a nagyszerű... Az isteni... A vezér... Az ölvész Viktória!!!!! A fúria pedig nem más mint a még ismeretlen árny... A fúria aki nem tud meghalni... Akitől mindenki retteg... Aki vérbe borítja a világot és az eget... Aki nem a dicsőségért küzd! Ő a halhatatlan... A kegyetlen... A pusztító... Az egyetlen... Drago a Vérfúria!!!!! ...ekkorra már tudatosult bennem hogy itt nem nyerhetek... Hiszen tudom hogy mire megy ki a dolog... Így hát elfogadtam a kihívást közben Devil folytatta:
-A szabályok a következők: Egyedül küzdötök nincs segítség nem csalunk! Csak karmot és fogat használhattok mármint a sajátotokat! Farokkal csapni talpalni tűzzel vagy villámmal támadni tilos ugyanez vonatkozik csiklandozásra vagy képen nyalásra volt már rá példa... Szép és tiszta harcot várok el aki előbb kerül 3-szor a hátára az vesztett! A nyertes jutalomban részesül amit a szívélyes közönség szavaz meg! Tehát a szabályok megvoltak nincs más hátra... HARCRA FEL SÁRKÁNYOK "Darom raa hangor" ...ez volt a végszó elkezdődött a harc... Persze nem halálig tartott az a sok örvész mint villámokat szórt az égbe ezzel is fokozva a hangulatot mire észre vettem Hogy Vérontó és már Spirit is ott voltak és engem néztek! Viktória és én egymással farkas szemeztünk de egyik pillanatról a másikra eltűnt és arra eszméltem fel hogy az eget bámulom és Viktória rajtam áll majd így szólt:
-1/0 Drago koncentrálj! Vagy add fel!
-Én? Soha!
-Ezt szeretem hallani gyere! ...azzal újra egymásra koncentráltunk de mikor neki rontottam Viktóriának és azt hittem leterítem lazán átugrott fölöttem és a szárnykarmával kirántotta az egyik lábam amire újra a hátamon voltam:
-Nana Drago... 2/0 igyekezz Vérfúria még egy és nyerek azt hittem jobban küzdesz?!
-Meglásd eddig hagytam magam innentől vesztettél!
-Igen? ...ekkor egy hirtelen mozdulattal kigáncsoltam Viktóriát és a nyakára szegeztem a karmaim: -Igen! 2/1 Jól vigyázz.
-Ch... Véletlen szerencse. ...majd felálltunk és jöhetett a következő menet. Egymás után támadtunk gyorsabban mint a villám de végül egy óvatlan pillanatban ismét én kerültem Viktória fölé:
-2/2 hm... Így máris érdekesebb nemde?
-Csak mázlid volt de majd most kiderül! ...azzal kezdetét vette az utolsó menet. Az örvészek egyre hangosabban üvöltöttek szinte nem is lehetett hallani semmit és mint valami villám parádé lövöldöztek az égbe... Viktória könnyű és gyors ellenfél de hol a gyenge pontja?... Én lassú viszont erős ellenfél vagyok és szerintem ő már meglelte a gyengémet. Újból villám gyorsasággal rohantunk egymásnak de most mindenre ügyeltem párszor majdnem feldöntött de nem sikerült én viszont nem tudtam megfogni... Tudtam hogy kevés az esélyem arra hogy itt nyerhetek mégis próbálkoztam néha az útjába ugrani hátha kizökkenthetem a támadásai alól... De nem tudtam ő viszont mindig meglepett ahányszor csak próbálkoztam is mindig éreztem hogy egy rossz pillanat és a földön vagyok... Így hát egy utolsó támadáshoz folyamodtam... Két mancsommal egyszerre csaptam le elé erre a hirtelen mozdulatra kizökkent és az alkalmon kapva megragadtam a farkát hogy átfordítom... De máshogy végződött a dolog ugyanis amint elkaptam egy mozdulattal meg fordult egyenesen felém és ráharapott a mancsomra ahol a farkát fogtam mire én védekezésből elrántottam az egyik mancsom... Így csak az egyik mancsomra harapott rá de abban a pillanatban ki is rúgta a lábaimat egy ügyes mozdulattal és megint a hátamon voltam ezzel a mondattal:
-Ezt benéztem...
-3/2... Jól küzdöttél Drago! De hozzám egy sárkány sem érhet fel... Na jó talán de akkor jó sokat kell edzenie... ...majd Viktória felsegített és abban a pillanatban minden örvész az aréna körül Viktória nevét üvöltötte mire Devil újból elkezdte:
-A csatának vége a győztes a 31-szeres bajnokunk a verhetetlen istennő az örvész aki nem ismer félelmet Viktória!!! De vajon mi legyen a jutalma? Mit tudunk vajon adni? Vagy talán ma valami különlegeset kap? A döntés a tiétek társaim! Döntsetek és egyhangú választ adjatok! ...abban a pillanatban mindenki egymással kezdett beszélgetni... Nem tudom milyen összhang van az örvészek között de több százan mégis egyszerre mondták ki azt amire nem számítottam és amire még Night Spirit és igent bólintott ez a válasz hangzott el:
-"Ha legenda és legenda... Legyen ma egy jó napja! Ne mond meg neki csak adj egy csókot neki!" ...ezt nem tudtam mire vélni és nagyon nem akartam semmit sem tenni... Párat léptem Viktória felé mire a szemébe néztem és ő igennel bólintott. Lassan mind a ketten egymáshoz közel értünk majd egy pillanat múlva megfogtam a fejét és megcsókoltam... Erre mindenki hangosan a nevünket kiáltotta... Mindennek 10 percen belül vége lett és mindenki haza ment én pedig Vérontóval és Spirit-tel mentem arra a helyre amit nekünk csináltak. Nem hittem volna hogy így fog végződni ez a nap de amikor oda értünk az ideiglenes lakhelyünkre és lefeküdtünk nem gondoltuk volna hogy a holnapi nap valami nagyon furcsa dolgot hoz majd...................
Hamarosan Folytatom...
Köszi hogy végigolvastad! :)
Drago
2015. október 19., hétfő
13. Rész - Ismerős ismeretlen
Még mindig vérző sebekkel futottam és meg sem álltam hazáig. Több száz gondolat fordult meg a fejemben hogy miként fogok tenni a jövőben. Nem vezérelhet mindig csak a bosszú de most megfogadtam hogy elintézem Spike-ot! Mikor haza értem anyám jött szembe velem és egyből kérdezősködni kezdett:
-Drago fiam! Mi történt? Hol voltál?
-Semmi gond anya nincs semmi baj. Csak összekaptam valakivel...
-Kivel? Mond meg Drago nyugodtan.
-Csak egy nevet mondok! Spike! ...anyám ekkor a név hallatára nem reagált semmit de láttam hogy titkol valamit! Nem figyeltem meg annyira de tudtam hogy talán köze van Spike-hoz. 1 órára vissza feküdtem Spirit mellé aki még mindig oly békésen aludt. De nem jött álom a szememre ezért csak feküdtem... Reggel mikor mindenki újra ébredezni kezdett én már nem voltam ott ugyanis vissza mentem abba a föld alatti börtönbe ahol a múlt éjjel voltam hogy Spike-ot megkeressem! Kérdeztem az őröket hogy merre van de csak annyit mondtak hogy ma nincs itt! Éppen indultam volna mikor észrevettem hogy egy sárkányt egy éjfúriát megkötözve visznek valahova... Nem ismertem de tudtam hova viszik ezért követtem őket! Jól sejtettem oda vitték ahol én is voltam tegnap! Senki nem szólt semmit fogták és megkötözve bedobták a sötétbe én pedig egy hirtelen gondolattól hajtva utána ugrottam és így ketten voltunk a sötétben! Ugyanúgy féltem mint akkor de nem szólaltam meg hanem behúzódtam egy sarokba és vártam. Az éjfúria akit megkötöztek nem mozgott de nem is szólalt meg. Nem tudta hogy én is bent vagyok én viszont mindent láttam és hallottam! Persze ahogy a múltkor is. Hamarosan valami mocorgást hallottam. Nem volt más mint az az éjfúria csak megpróbálta elharapni a köteleket amit aztán sikerült is... Ám ekkorra már hiába volt bármiféle próbálkozása is mert az a sárkány akiről megtudtam hogy Vérontónak hívják aki itt van bezárva már nem aludt! Tudtam hogy mindkettőnket észrevett de nem mozdultam! Az éjfúria viszont teljesen kétségbe esett és próbált kiutat keresni ebből az acél dobozból de hiába! Vérontó semmit sem mondott csak hangos vérfagyasztó morgással jelezte hogy itt van és senki sem menekülhet! Az éjfúria hirtelen megfordult és futni kezdett bár ő maga sem tudta hogy hova... Az egyik pillanatban még futott a másikban pedig Vérontó karmai között feküdt tehetetlenül és rettegve attól hogy meghal! Vérontó jól tudta hogy itt vagyok ezért csinálta lassabban... Lefogta az éjfúriát és egy kegyetlen vadállat módjára az oldalába harapott de nem volt ennyi elég mert ugyanezzel a mozdulattal ki is tépett egy darabot belőle... Az éjfúria csak tehetetlenül ordítva és könnyezve feküdt a földön míg Vérontó könyörtelenül egyszer csak el nem harapta a torkát s ezzel egy könnyed mozdulattal le is tépte a fejét a helyéről... A látvány már csak kevésbé volt olyan szörnyű mint azok a hangok amiket hallottam mindazt ahogy az éjfúria szenved és mindazt ahogy egy hatalmas roppanással letépik a fejét! Ezek után pedig már csak ráadás volt az hogy Vérontó elkezdte megenni azt a sárkányt már ami maradt belőle! Úgy viselkedett mint egy vad sárkány és semmivel sem volt különb csak annyival hogy beszélni tudott! Csak ültem és vártam miközben végig csak a családomra gondoltam. Mikor Vérontó befejezte azt amit csinált felém fordult és így szólt:
-Újra találkozunk Drago? Hisz csak nemrég váltunk el?! Láttad végre milyen sorsot érdemel az aki ide belép? Sajnos rád már nincs időm mert nem vagyok éhes de maradhatsz még majd keresek egy helyet neked!
-Arról ne is álmodj! Vérontó!
-Áh szóval tudod a nevem? Nocsak ki árulta el neked? Nem fontos most már legalább tisztában vagy a tudattal hogy ki fog megölni!
-Aki itt meghal az nem én leszek! Te is jól tudod hogy nem véletlenül jöttem!
-Nocsak mit nem hallok? Folytasd csak folytasd!
-Te is ugyanarra a sárkányra vadászol mint akire én is! Spike-ra!
-Ne merd előttem szóba hozni azt a gyáva férget! Elfogott és bezárt ide azt mondta egyszer kienged de hazudott! Megfogadtam hogy megölöm ha egyszer alkalmam lesz rá de csak nem jött! Mindig mást küldött mint te azzal hogy öljön meg! Elbuktak mindahányan! Megfogadtam hogy amíg élek nem nyugszom és mindenkit megölök aki ide belép és ha egyszer kijutok!...
-Akkor?
-Akkor kiirtom az egész faját és minden sárkányt aki kötődik hozzá!
-De ő az utolsó! Ezt ő maga mondta!
-Igen... Az utolsó hím... De van egy nőstény is... Kell lennie különben már meghalt volna!
-Úgy érted amíg...
-Igen! Ha egyikük meghal a másik követi őt idővel! Nem fogom hagyni hogy örökre bezárva tartsanak! Már nem emlékszem a kinti világra és a színekre... Sem az illatokra sem a friss levegőre! Több mint 30 éve vagyok itt bezárva és más sárkányokat gyilkolok! De hamarosan ez megváltozik! Érzem! Érzem hogy akarsz tőlem valamit Drago?!
-Igen... Azt akarom hogy öld meg Spike-ot... Vagy legalább tanítsd meg félni! Hogy miért kérem ezt? Mert eleget tett ahhoz hogy bebizonyítsa azt amit hittem! Igen erre nem most jöttem rá de ő volt az aki a hajón leütött! És ott volt mindenhol ahol én! Most már tudom Black miért nem engedett! Mert Spike-nak dolgozott és amióta Megszülettem figyelt!
-Ez valóban érdekes... Hm... De vajon miért nem ölt meg vagy fogott el eddig? Lehet hogy most is éppen neked tesz keresztbe valamivel!
-Mire gondolsz Vérontó?
-Drago... Gondolkozz csak! Nem volt valami fura az elmúlt napokban? Egy picit sem?
-Nem... Nem tudom... Talán csak annyi hogy...
-Na?
-Anya!!! ...ezt kimondva ott hagytam Vérontót és rohanva igyekeztem hazafele csak arra gondolva hogy nehogy valami bajuk essen a családtagjaimnak! Amint hazaértem keresni kezdtem őket. Hatalmas megkönnyebbülés volt számomra mikor láttam hogy Spirit ugyanúgy alszik mint mikor elmentem... Meg akartam keresni anyát is hogy vele minden rendben van-e de mikor kiértem a barlang külső részébe hangokat hallottam így beugrottam a sarokba ahol sötét volt így szinte láthatatlan maradtam. És valóban igazam lett anyám jött be és utána Spike is! Alig tudtam megállni hogy ne ugorjak ki és tépjem darabokra Spike-ot mert ide merészelt jönni! De csak hallgatóztam és figyeltem mit is akar Spike anyámtól:
-Megmondtam már Spike! Nem!
-Ne mond hogy nem hiszen tudom hogy te is ezt akarod!
-Rosszul tudod!
-Miért küzdesz ellene ennek így kellene lennie!
-Nem dobok el mindent azért hogy aztán vissza élhess vele!
-Dehogy erről egy szót sem mondtam! Én csak neked akarok jót! Drago megértené!
-Nem! Drago soha! Kicsinálna érte ha megtudná!
-Hidd el megértené csak idő kérdése és beletörődne!
-Spike! Ennek itt vége fejezd be! Most!
-De nem akarok rosszat! Csak segíteni szeretnék!
-Takarodj! Most! Amíg nem teszek kárt benned!
-Azt nem mernéd!
-Istenemre mondom ha nem tűnsz el most azonnal kikaparom a szemed és megetetem veled!
-Úgy sem titkolhatod előtte örökké! Meg fogja tudni!
-Kotródj te féreg! ...hördült fel anyám most már viszont vicsorított Spike-ra és kész volt akár rátámadni!
-Nem érhetsz hozzám ezt te is tudod!
-SPIKE!!! TAKARODJ INNEN MOST VAGY MEGÖLLEK ESKÜSZÖM!!!
-SEHOVA NEM MEGYEK AMÍG KI NEM MONDOD! MOND MEG NEKI ÉS BÉKÉN HAGYLAK!
-SOHA!!! SOHA NEM TUDHATJA MEG! ...ekkorra már elegem lett és kiléptem a sötétből feltéve azt a kérdést:
-Mit nem tudhatok meg? Mit nem szabad meg tudnom anya? ...abban a pillanatban anya felém fordult és Spike is. Mind a ketten rám néztek majd Spike ezt mondta:
-Most már nincs visszaút! Mond el neki! Tudnia kell!
-Sajnálom... Drago el kell hogy mondjak valamit. ...nagyon féltem attól hogy mit fog mondani de tudni akartam hogy mit titkol előlem!:
-Drago! Drága fiam... Nem tudom hogy mondjam vagy magyarázzam el neked...
-Mit akarsz ezzel anya?
-Drago... Amit mondtam... Hogy apád meghalt... Emlékszel?
-Igen de... Hogy jön ez most ide?
-Drago... Hazudtam... Mert nem halt meg... És amit eddig tudtál minden hazugság volt!
-Anya...?
-Drago... Spike az igazi apád! ...abban a pillanatban ahogy ezt kimondta szinte alig kaptam levegőt mintha fojtogatott volna valaki... Abban a pillanatban elvesztettem a reményt és mindazt a szeretetet és törődést amit valaha kaptam... Elvesztettem mindazt amiért küzdöttem és majdnem meghaltam! Abban a pillanatban 4-szer erősebb lettem mint valaha és ennek végezetéül két első mancsommal földhöz vágtam anyám és Spike-ot is! A nyakuknál fogva szorítottam és tartottam a földön őket lassan egyre jobban fojtva mindkettőjüket! Nem volt már bennem semmi ami szeretetre vagy kegyelemre adott volna okot!:
-Miért?! Anya! Egész idáig hazudtál nekem és titkoltad! Átvertél és emiatt homályban éltem! Hazugságban míg te próbáltál eltüntetni minden nyomot hogy ne tudjam meg az igazat de tudod hol buktad el? Hogy nem öltél meg míg a tojásban voltam! Te nem vagy az anyám! Többé már nem! És te Spike! Te eddig követtél! Egy csomószor meghaltam majdnem miattad! Te küldted rám Black-et Savior-t és mindenkit! Kiirtottad a barátaimat és azokat akiket szerettem én kerestelek de te csak a ködbe burkolózva tevékenykedtél míg azt hitted megölhetsz! De te is elrontottad! Hogy hol? Nem öltél meg! Te nem is voltál és már nem is leszel az apám! Mind a ketten csak hazudtatok! Idáig vezettetek az orromnál fogva hogy megváltozzak és mindezt elfelejtsem! Én tényleg meg akartam változni! De ennek itt vége! Maradok az a szörnyeteg akivé tettetek és egy olyan jövőt hozok el amiben szenvedni fogtok! ...majd egy erős és megfontolt mozdulattal egy csepp sajnálat nélkül bele haraptam anyám nyakába ezzel pedig megmérgezve és a halálba küldve! Utána Spike következett őt viszont nem így akartam megölni... Azt tettem ami a leghelyesebb volt tudtam hogy egy hiperfúriát nem lehet csak úgy megölni de ettől még egy mozdulattal a szája két oldalánál megfogva ketté téptem a fejét! Anyám még élt és mindezt látta de már neki sem volt sok hátra majd ott hagytam őket és bementem Night Spirit-hez.:
-Nem hagyhatlak itt... Nem hagyom hogy úgy élj ahogy ők és hogy szenvedj... Magammal viszlek! ...azzal felkapva az alvó Spirit-et aki még erre sem ébredt fel elindultam vissza Vérontóhoz! Pillanatokon belül meg is érkeztem... A barlang rendszer szinte teljesen üres volt senkit sem találtam ott de amint beléptem kicsit megrázott a dolog de semmivel sem törődve mentem tovább. Mindenhol halott sárkányok feküdtek csupa vér volt minden és volt még így is aki mozgott de azok is már csak percekig mert hol itt hol ott hiányzott egy-egy testrészük! Megálltam és vártam de nem is kellett sok mert egy perc múlva Vérontó ugrott elém azzal a mondattal hogy:
-Mind megfizették amit tettek! Megtetted amire gondolok igaz Drago?
-Igen... Csak tűnjünk el a szigetről minél előbb! Nem akarok tovább maradni!
-Az ott ki a hátadon? Ha megtudhatom! Úgy volt csak ketten megyünk?!
-Nem kell aggódnod! Ő a párom és sosem hagyom hogy baja essen! Velünk marad akármit mondasz! -A párod... Az más! Mutasd az utat Drago Vérfúria!
-Kövess! ...azzal magunk mögött hagyva mindent a szigetet az emlékeket a barátokat és mindent elindultunk azért hogy 3-an kezdjük újra! De ezúttal nem kegyelmezünk majd! Addig fogunk gyilkolni mindenkit amíg ki nem irtjuk az egész populációt akik csak ismerték is Spike-ot! Most mind megfizetnek!...............
Hamarosan Folytatom...
Köszi hogy végigolvastad! :)
Még mindig vérző sebekkel futottam és meg sem álltam hazáig. Több száz gondolat fordult meg a fejemben hogy miként fogok tenni a jövőben. Nem vezérelhet mindig csak a bosszú de most megfogadtam hogy elintézem Spike-ot! Mikor haza értem anyám jött szembe velem és egyből kérdezősködni kezdett:
-Drago fiam! Mi történt? Hol voltál?
-Semmi gond anya nincs semmi baj. Csak összekaptam valakivel...
-Kivel? Mond meg Drago nyugodtan.
-Csak egy nevet mondok! Spike! ...anyám ekkor a név hallatára nem reagált semmit de láttam hogy titkol valamit! Nem figyeltem meg annyira de tudtam hogy talán köze van Spike-hoz. 1 órára vissza feküdtem Spirit mellé aki még mindig oly békésen aludt. De nem jött álom a szememre ezért csak feküdtem... Reggel mikor mindenki újra ébredezni kezdett én már nem voltam ott ugyanis vissza mentem abba a föld alatti börtönbe ahol a múlt éjjel voltam hogy Spike-ot megkeressem! Kérdeztem az őröket hogy merre van de csak annyit mondtak hogy ma nincs itt! Éppen indultam volna mikor észrevettem hogy egy sárkányt egy éjfúriát megkötözve visznek valahova... Nem ismertem de tudtam hova viszik ezért követtem őket! Jól sejtettem oda vitték ahol én is voltam tegnap! Senki nem szólt semmit fogták és megkötözve bedobták a sötétbe én pedig egy hirtelen gondolattól hajtva utána ugrottam és így ketten voltunk a sötétben! Ugyanúgy féltem mint akkor de nem szólaltam meg hanem behúzódtam egy sarokba és vártam. Az éjfúria akit megkötöztek nem mozgott de nem is szólalt meg. Nem tudta hogy én is bent vagyok én viszont mindent láttam és hallottam! Persze ahogy a múltkor is. Hamarosan valami mocorgást hallottam. Nem volt más mint az az éjfúria csak megpróbálta elharapni a köteleket amit aztán sikerült is... Ám ekkorra már hiába volt bármiféle próbálkozása is mert az a sárkány akiről megtudtam hogy Vérontónak hívják aki itt van bezárva már nem aludt! Tudtam hogy mindkettőnket észrevett de nem mozdultam! Az éjfúria viszont teljesen kétségbe esett és próbált kiutat keresni ebből az acél dobozból de hiába! Vérontó semmit sem mondott csak hangos vérfagyasztó morgással jelezte hogy itt van és senki sem menekülhet! Az éjfúria hirtelen megfordult és futni kezdett bár ő maga sem tudta hogy hova... Az egyik pillanatban még futott a másikban pedig Vérontó karmai között feküdt tehetetlenül és rettegve attól hogy meghal! Vérontó jól tudta hogy itt vagyok ezért csinálta lassabban... Lefogta az éjfúriát és egy kegyetlen vadállat módjára az oldalába harapott de nem volt ennyi elég mert ugyanezzel a mozdulattal ki is tépett egy darabot belőle... Az éjfúria csak tehetetlenül ordítva és könnyezve feküdt a földön míg Vérontó könyörtelenül egyszer csak el nem harapta a torkát s ezzel egy könnyed mozdulattal le is tépte a fejét a helyéről... A látvány már csak kevésbé volt olyan szörnyű mint azok a hangok amiket hallottam mindazt ahogy az éjfúria szenved és mindazt ahogy egy hatalmas roppanással letépik a fejét! Ezek után pedig már csak ráadás volt az hogy Vérontó elkezdte megenni azt a sárkányt már ami maradt belőle! Úgy viselkedett mint egy vad sárkány és semmivel sem volt különb csak annyival hogy beszélni tudott! Csak ültem és vártam miközben végig csak a családomra gondoltam. Mikor Vérontó befejezte azt amit csinált felém fordult és így szólt:
-Újra találkozunk Drago? Hisz csak nemrég váltunk el?! Láttad végre milyen sorsot érdemel az aki ide belép? Sajnos rád már nincs időm mert nem vagyok éhes de maradhatsz még majd keresek egy helyet neked!
-Arról ne is álmodj! Vérontó!
-Áh szóval tudod a nevem? Nocsak ki árulta el neked? Nem fontos most már legalább tisztában vagy a tudattal hogy ki fog megölni!
-Aki itt meghal az nem én leszek! Te is jól tudod hogy nem véletlenül jöttem!
-Nocsak mit nem hallok? Folytasd csak folytasd!
-Te is ugyanarra a sárkányra vadászol mint akire én is! Spike-ra!
-Ne merd előttem szóba hozni azt a gyáva férget! Elfogott és bezárt ide azt mondta egyszer kienged de hazudott! Megfogadtam hogy megölöm ha egyszer alkalmam lesz rá de csak nem jött! Mindig mást küldött mint te azzal hogy öljön meg! Elbuktak mindahányan! Megfogadtam hogy amíg élek nem nyugszom és mindenkit megölök aki ide belép és ha egyszer kijutok!...
-Akkor?
-Akkor kiirtom az egész faját és minden sárkányt aki kötődik hozzá!
-De ő az utolsó! Ezt ő maga mondta!
-Igen... Az utolsó hím... De van egy nőstény is... Kell lennie különben már meghalt volna!
-Úgy érted amíg...
-Igen! Ha egyikük meghal a másik követi őt idővel! Nem fogom hagyni hogy örökre bezárva tartsanak! Már nem emlékszem a kinti világra és a színekre... Sem az illatokra sem a friss levegőre! Több mint 30 éve vagyok itt bezárva és más sárkányokat gyilkolok! De hamarosan ez megváltozik! Érzem! Érzem hogy akarsz tőlem valamit Drago?!
-Igen... Azt akarom hogy öld meg Spike-ot... Vagy legalább tanítsd meg félni! Hogy miért kérem ezt? Mert eleget tett ahhoz hogy bebizonyítsa azt amit hittem! Igen erre nem most jöttem rá de ő volt az aki a hajón leütött! És ott volt mindenhol ahol én! Most már tudom Black miért nem engedett! Mert Spike-nak dolgozott és amióta Megszülettem figyelt!
-Ez valóban érdekes... Hm... De vajon miért nem ölt meg vagy fogott el eddig? Lehet hogy most is éppen neked tesz keresztbe valamivel!
-Mire gondolsz Vérontó?
-Drago... Gondolkozz csak! Nem volt valami fura az elmúlt napokban? Egy picit sem?
-Nem... Nem tudom... Talán csak annyi hogy...
-Na?
-Anya!!! ...ezt kimondva ott hagytam Vérontót és rohanva igyekeztem hazafele csak arra gondolva hogy nehogy valami bajuk essen a családtagjaimnak! Amint hazaértem keresni kezdtem őket. Hatalmas megkönnyebbülés volt számomra mikor láttam hogy Spirit ugyanúgy alszik mint mikor elmentem... Meg akartam keresni anyát is hogy vele minden rendben van-e de mikor kiértem a barlang külső részébe hangokat hallottam így beugrottam a sarokba ahol sötét volt így szinte láthatatlan maradtam. És valóban igazam lett anyám jött be és utána Spike is! Alig tudtam megállni hogy ne ugorjak ki és tépjem darabokra Spike-ot mert ide merészelt jönni! De csak hallgatóztam és figyeltem mit is akar Spike anyámtól:
-Megmondtam már Spike! Nem!
-Ne mond hogy nem hiszen tudom hogy te is ezt akarod!
-Rosszul tudod!
-Miért küzdesz ellene ennek így kellene lennie!
-Nem dobok el mindent azért hogy aztán vissza élhess vele!
-Dehogy erről egy szót sem mondtam! Én csak neked akarok jót! Drago megértené!
-Nem! Drago soha! Kicsinálna érte ha megtudná!
-Hidd el megértené csak idő kérdése és beletörődne!
-Spike! Ennek itt vége fejezd be! Most!
-De nem akarok rosszat! Csak segíteni szeretnék!
-Takarodj! Most! Amíg nem teszek kárt benned!
-Azt nem mernéd!
-Istenemre mondom ha nem tűnsz el most azonnal kikaparom a szemed és megetetem veled!
-Úgy sem titkolhatod előtte örökké! Meg fogja tudni!
-Kotródj te féreg! ...hördült fel anyám most már viszont vicsorított Spike-ra és kész volt akár rátámadni!
-Nem érhetsz hozzám ezt te is tudod!
-SPIKE!!! TAKARODJ INNEN MOST VAGY MEGÖLLEK ESKÜSZÖM!!!
-SEHOVA NEM MEGYEK AMÍG KI NEM MONDOD! MOND MEG NEKI ÉS BÉKÉN HAGYLAK!
-SOHA!!! SOHA NEM TUDHATJA MEG! ...ekkorra már elegem lett és kiléptem a sötétből feltéve azt a kérdést:
-Mit nem tudhatok meg? Mit nem szabad meg tudnom anya? ...abban a pillanatban anya felém fordult és Spike is. Mind a ketten rám néztek majd Spike ezt mondta:
-Most már nincs visszaút! Mond el neki! Tudnia kell!
-Sajnálom... Drago el kell hogy mondjak valamit. ...nagyon féltem attól hogy mit fog mondani de tudni akartam hogy mit titkol előlem!:
-Drago! Drága fiam... Nem tudom hogy mondjam vagy magyarázzam el neked...
-Mit akarsz ezzel anya?
-Drago... Amit mondtam... Hogy apád meghalt... Emlékszel?
-Igen de... Hogy jön ez most ide?
-Drago... Hazudtam... Mert nem halt meg... És amit eddig tudtál minden hazugság volt!
-Anya...?
-Drago... Spike az igazi apád! ...abban a pillanatban ahogy ezt kimondta szinte alig kaptam levegőt mintha fojtogatott volna valaki... Abban a pillanatban elvesztettem a reményt és mindazt a szeretetet és törődést amit valaha kaptam... Elvesztettem mindazt amiért küzdöttem és majdnem meghaltam! Abban a pillanatban 4-szer erősebb lettem mint valaha és ennek végezetéül két első mancsommal földhöz vágtam anyám és Spike-ot is! A nyakuknál fogva szorítottam és tartottam a földön őket lassan egyre jobban fojtva mindkettőjüket! Nem volt már bennem semmi ami szeretetre vagy kegyelemre adott volna okot!:
-Miért?! Anya! Egész idáig hazudtál nekem és titkoltad! Átvertél és emiatt homályban éltem! Hazugságban míg te próbáltál eltüntetni minden nyomot hogy ne tudjam meg az igazat de tudod hol buktad el? Hogy nem öltél meg míg a tojásban voltam! Te nem vagy az anyám! Többé már nem! És te Spike! Te eddig követtél! Egy csomószor meghaltam majdnem miattad! Te küldted rám Black-et Savior-t és mindenkit! Kiirtottad a barátaimat és azokat akiket szerettem én kerestelek de te csak a ködbe burkolózva tevékenykedtél míg azt hitted megölhetsz! De te is elrontottad! Hogy hol? Nem öltél meg! Te nem is voltál és már nem is leszel az apám! Mind a ketten csak hazudtatok! Idáig vezettetek az orromnál fogva hogy megváltozzak és mindezt elfelejtsem! Én tényleg meg akartam változni! De ennek itt vége! Maradok az a szörnyeteg akivé tettetek és egy olyan jövőt hozok el amiben szenvedni fogtok! ...majd egy erős és megfontolt mozdulattal egy csepp sajnálat nélkül bele haraptam anyám nyakába ezzel pedig megmérgezve és a halálba küldve! Utána Spike következett őt viszont nem így akartam megölni... Azt tettem ami a leghelyesebb volt tudtam hogy egy hiperfúriát nem lehet csak úgy megölni de ettől még egy mozdulattal a szája két oldalánál megfogva ketté téptem a fejét! Anyám még élt és mindezt látta de már neki sem volt sok hátra majd ott hagytam őket és bementem Night Spirit-hez.:
-Nem hagyhatlak itt... Nem hagyom hogy úgy élj ahogy ők és hogy szenvedj... Magammal viszlek! ...azzal felkapva az alvó Spirit-et aki még erre sem ébredt fel elindultam vissza Vérontóhoz! Pillanatokon belül meg is érkeztem... A barlang rendszer szinte teljesen üres volt senkit sem találtam ott de amint beléptem kicsit megrázott a dolog de semmivel sem törődve mentem tovább. Mindenhol halott sárkányok feküdtek csupa vér volt minden és volt még így is aki mozgott de azok is már csak percekig mert hol itt hol ott hiányzott egy-egy testrészük! Megálltam és vártam de nem is kellett sok mert egy perc múlva Vérontó ugrott elém azzal a mondattal hogy:
-Mind megfizették amit tettek! Megtetted amire gondolok igaz Drago?
-Igen... Csak tűnjünk el a szigetről minél előbb! Nem akarok tovább maradni!
-Az ott ki a hátadon? Ha megtudhatom! Úgy volt csak ketten megyünk?!
-Nem kell aggódnod! Ő a párom és sosem hagyom hogy baja essen! Velünk marad akármit mondasz! -A párod... Az más! Mutasd az utat Drago Vérfúria!
-Kövess! ...azzal magunk mögött hagyva mindent a szigetet az emlékeket a barátokat és mindent elindultunk azért hogy 3-an kezdjük újra! De ezúttal nem kegyelmezünk majd! Addig fogunk gyilkolni mindenkit amíg ki nem irtjuk az egész populációt akik csak ismerték is Spike-ot! Most mind megfizetnek!...............
Hamarosan Folytatom...
Köszi hogy végigolvastad! :)
2015. május 18., hétfő
12. Rész - A vér éjszakája
*pár órával később*
Még mindenki aludt akkor amikor én valami miatt felébredtem és nem bírtam visszaaludni... Így hát megsimogattam a még mellettem alvó Night Spirit fejét majd felkeltem és kirepültem hogy kicsit körül nézzek a szigeten... Sötét éjszaka volt nem világított a hold... De ekkor egy furcsa sárkányt pillantottam meg a parton lévő magas sziklaszirten üldögélve... Leszálltam mellé de meglepetésemre ő volt az aki megszólított:
-Nocsak... Drago! Mit csinálsz te itt ilyen későn?
-Hm... Nem birok aludni! De te ki vagy?
-Hmhm... Csoda hogy még nem ismersz... Azt hittem emlékszel a nevemre!
-Nos had gondolkozzam.... Nem nem ugrik be! Szóval?
-Spike vagyok az utolsó hím Hiperfúria...
-Spike???... Ismerős...
-Mindenki ismer... Aki nem az pedig tudja a nevem... Aki pedig azt sem az retteg hogy ne is találkozzunk...
-Örvendek a szerencsének hogy megismerhetlek pajtás de mond... Mégis miért ülsz itt?
-Rád vártam! Tudtam hogy ide fogsz jönni...
-Na persze... Honnan?
-Nem tudod te mikre vagyok képes... És mindent tudok rólad!
-Fel akarsz dühíteni? Mert akkor jó úton jársz!
-Dehogy akarlak... Viszont szerintem van valami ami érdekelne!
-Hallgatlak...!
-Van a szigeten pontosabban alatta egy hatalmas alagútrendszer amit én magam meg még egy jó páran ástunk ki egy okból!
-Na és mi az ok? Csapda? Labirintus? Börtön?
-Pontosan! Egy börtön mindazoknak a sárkányoknak akiket elfogtunk és akiket én fogtam el...
-Aha... De miért érdekelne ez engem?
-Mert tudom hogy ki vagy mi vagy... Lenne egy kis munka a számodra... Amolyan alkalmi... -Hallgatlak...
-Gyere megmutatom és majd eldöntöd!
-Rendben van Spike... De ha átversz!...
-Ha rám támadsz meghalsz!
-Hm? Nem hiszem!
-Ne akarj próbára tenni Vérfúria!
-Jólvan jólvan!... Csak mutasd mit akarsz!
-Kövess! ...azzal elindultunk a sziget közepe fele ahol is egy kisebb rejtett ajtót találtunk ami a járatokba vezetett! Spike ment be először én pedig követtem! Még szerencse hogy hanggal tudok tájékozódni mert különben nekimentem volna már mindennek annyira sötét volt... Pár perc múlva egy suttogó halál jött szembe velünk mire én támadásra készültem Spike pedig váratlan módon csak ennyit mondott a suttogó halálnak:
-Remélem minden rendben van!
-Persze! Semmi gond... Ki ez a... Oh... Sajnálom nem ismertem meg!
-Drago a neve... Ő mentette meg a szigetet egy napja!
-Igen hallottam... No de... Szerinted ő alkalmas lesz?
-Nem hiszed? Vagy netán kétségeid vannak a terveim felől?
-Nem dehogyis... Semmi gond sincs Spike!
-Akkor eredj a dolgodra!
-Igenis! Megyek... ...azzal a suttogó halál eltűnt a sötétben mi pedig egy hatalmas terembe értünk ahol csak egy szint volt és ahogy körbe néztem több sima éjfúriát is láttam akik itt őrködtek épp kérdeztem volna de ekkor megint megelőzött:
-Ők itt mindannyian fekete fúriák akiket nem tűrtek meg a fenti világban hát most itt élnek a szolgálatomban...
-Aha... Nem próbáltak megölni?
-De! Egyszer! 3 hete... Azóta nem kísérlik meg...
-Miért?
-Jó kérdés ! Nézz csak oda abba a sarokba. ...mikor oda néztem láttam hogy egy fekete fúria ki van kötve 3 acéllánccal a falhoz és csak fekszik az oldalán nem is mozdult Spike azt mondta oda mehetek csak vigyázzak. Így hát odamentem hozzá és csak néztem majd egy apró mozdulattal picit felém fordította a fejét de látszott rajta hogy éhes... Az is hogy szomjas hiszen teljesen ki volt száradva és a színe sem volt az igazi... Rátettem a mancsom a fejére hogy megtudjam mi van vele de ekkor rám morgott:
-Na... Ne morogj mert nem adtam rá okot!
-Tudom... Tudjuk hogy ki vagy! Tudtuk hogy eljössz! Azt is hogy mi volt... Van... És lesz!
-A felét nem értem annak amit mondasz... Mire célzol ezzel?
-Ismerem a jövőd Vérfúria! Ne kérdezz csak tedd amit gondolsz!
-Nem tudom mivel de rászolgáltál ha itt így vagy! Mit tettél?
-Mi egy ősi faj vagyunk de kitagadtak minket és a föld alá száműztek! Spike talált ránk és azt mondta egyszer vissza kapjuk a szabadságunkat! Ennek már 40 éve! Átvert minket és itt tart ebben a föld alatti börtönben! Akkor azon a napon megpróbáltam megölni! De nem az lett amit elterveztem! Legyőzött és kiláncolt ide elrettentés képen! 3 hete se enni se inni nem kaptam... Ha még egy hétig bírom elenged! Megígérte!
-Hm... Hát sok szerencsét... Hogy is hívnak?
-Aromen a nevem!
-Aromen! Sok szerencsét! ...majd hátat fordítva neki visszatértem Spike-hoz aki ezt kérdezte:
-Nos Drago? Mit mondott?
-Semmit ami említésre méltó!
-Akkor gyere megmutatom azt a helyet ami igazán fontos itt! ...majd elvezetett egy kisebb terembe ahol 12 ajtó volt mind acélból! Mindegyik mögött egy-egy sárkány! Azért voltak külön mert annyira veszélyesek voltak de különösen egy keltette fel a figyelmemet mert az ajtóra az volt írva hogy "Ha belépsz megmutatom a tested belülről!" ráadásul ezt vérrel írták oda és 4-en is őrizték!:
-Ki... Vagy mi van odabent Spike?
-Látni akarod?
-Nem tudom mire készülsz! De meglátjuk!
-Rendben! ...majd Spike odaszólt az őröknek:
-Engedjétek be Drago-t! ...azzal kinyitották a hatalmas acél ajtót ami egy nem kicsi szobába vezetett de semmi nem volt ott csak 2 lángoló fáklya az ajtónál és sötétség! 4 fal, korom sötét, és egy ismeretlen lény. Ez volt ott de nem voltam kész arra hogy vajon ki vagy mi van itt bent így hát óvatos voltam! Hanggal is próbáltam kideríteni ki van itt és ekkor egy alvó sárkányt éreztem a közelemben... Semmit sem lehetett látni korom sötét volt! Semmi fény nem volt... Az egyetlen biztos pont az a talaj volt ami szintén acélból volt... Semmit sem hallottam csak a saját szívem dobogását ahogy egyre gyorsabban vert a már így is sok felgyülemlett félelem miatt és amiatt hogy ha elkapnak nem futhatok el... Mert nincs hova! Bezártak és semmit sem látni csak érzem hogy a közelben van! Érzem azt ahogy lélegzik... Ahogy ver a szíve... Nem volt messze tőlem mégis életemben először elfogott a félelem tudtam hogy innen nem menekülhetek! De ekkor egy hang szólalt meg a fejemben... Spike volt az aki valahogy kommunikálni tudott hangtalanul velem:
-Drago... Élsz még?
-Igen hogyne!
-Akkor alszik ezek szerint!...
-Tudom... Érzem őt!
-Félsz Drago?
-Bevallom... Igen de csak kicsit...
-Hm... Az jó! Mindenki fél... Aztán már nem... Mert nem élnek tovább... Na lássuk te mire viszed! Valahogy sebezd meg magad és onnantól legyél erős!
-Spike... Mit akarsz?
-Hmhm... Csak csináld!
-Ha kijutok! Azt megbánod! ...miután ezt gondolatban megbeszéltük az egyik karmommal azt a sebet vágtam fel amit még Savior okozott a bal mancsomon ami erre azonnal vérezni kezdett! Éreztem hogy valami megváltozott a sötét teremben... A sárkány aki aludt kinyitotta a szemeit és egyenesen rám nézett! Vörös és narancs-sárga szemében nem látszott más mint a gonosz maga! Éreztem ahogy a szívem egyre gyorsabban ver és levegőt is csak nehezen vettem... Hirtelen a sárkány felállt mert még mindig hanggal tájékozódtam és éreztem... Egyszer csak megszólalt és mikor ezt megtette szinte megfagyott a vér az ereimben:
-Sötétség... Ez ami mindent beborít! Félelem amely átjárja a tested és minden egyes porcikádat! Rettegsz mert félsz! Élni akarsz mert ragaszkodsz valakihez! Erős a lelked de sebezhető vagy! Gyenge pontod is van! Ki az aki ide küld egy ilyen sárkányt mint te! Ide ahol a halál és kín várja azt aki belép az ajtón! Nem lesz fényesség ebben a teremben e falak között! Vérben ázott acél amin állsz és hamarosan nem marad majd más emléked mint az a szag amit itt is érzel! Több száz halott sárkány vére az ami ezekhez a falakhoz tapad! Volt aki azt hitte megölhet most pedig figyel minket valahonnan mert az ő vére is ezen a helyen folyt el! Ahogy több száz sárkány vére és teste borította be ezt a helyet mára már csak csont és vér! Most pedig mond mielőtt a saját véred ihatod ki vagy te? Ki vagy hogy be merészelsz jönni ide?! ...nem bírtam megszólalni és csak álltam remegve az a sárkány pedig csak pár méterre lehetett tőlem valahol a hátam mögött de nem mertem megfordulni... Majd újra megszólalt:
-Sejtettem! Ugyanúgy félsz mint mások... Meghalni jöttél ide te is mint mindenki! Adok még egy esélyt! Ki vagy te?! ...lassan és nehezen ezt mondtam neki!:
-Drago... Drago a nevem...
-No látod nem volt nehéz Drago! Most pedig Drago amiért ide jöttél és mivel gondolom Spike küldött ezért most megöllek!
-Ne! Várj! Ne!
-Ahhoz már túl késő! ...a hátam mögül ugrott rám de semmit sem láttam csak a két szemét mert korom sötét volt! Teljesen lefogott mert nagyobb volt mint én és semmit sem tudtam tenni mert annyira lefagytam még lőni sem! Egyszerűen csak félig valami hangot kiadni hogy ne tegye! De ez után jött az ami mindent megváltoztatott a hasamon feküdtem ő pedig rajtam állt lefogva mindenem és a földhöz szorítva a testem! Majd megfogta a fejem és az egyik karmát bele vágta abba a sebbe amit kiskoromban a szememre kaptam... Ekkor olyan fájdalom fogott el hogy hirtelen ledobtam magamról a sárkányt és ha nem is láttam de egy hatalmasat ordítottam majd ráugrottam pont rá és egy pillanatig sem habozva lefogtam és egyenesen arra a részére haraptam a testének ahol a szíve volt ezzel pedig megmérgezve őt! Majd hirtelen leugrottam róla de csak ennyit mondtam:
-Meg fogsz halni! Mert alábecsülted az ellenfeled! Nincs ellenszer nem is lesz soha!
-Hm... Hm... HA HA HA!!! Engem méreggel nem ölhetsz meg Drago!!! Én viszont megölhetlek mert innen nem menekülsz!!! Elkaplak!
-SPIKEEEEEE!!!!!! ...ekkor hirtelen mellettem termett Spike aki kéken világított a vak sötétben és egy pillanat alatt kiteleportált velem arról a helyről és az ajtó előtt elengedett! Még mindig folyt a vér a szememen lévő sebből és hallottam a hangját a fejemben:
-Még találkozunk Drago! Legközelebb nem ment majd meg senki! És akkor darabokra szaggatlak ahogy egy sárkány az áldozatát! Meg fogsz hali mert vagy így vagy úgy de megtalállak! Egyszer kijutok innen! Megöllek és veled együtt az egész családodat is!!! ...hallottam de csak arra gondoltam hogy mit teszek majd ez után meg is volt hogy mit! De nem tettem! Inkább haza indultam Night Spirit-hez hogy mind ezt elfelejtsem de nehéz lesz! Egyszer még megbosszulom ezt az egészet!.........................
Hamarosan Folytatom...
Köszi hogy végigolvastad! :)
*pár órával később*
Még mindenki aludt akkor amikor én valami miatt felébredtem és nem bírtam visszaaludni... Így hát megsimogattam a még mellettem alvó Night Spirit fejét majd felkeltem és kirepültem hogy kicsit körül nézzek a szigeten... Sötét éjszaka volt nem világított a hold... De ekkor egy furcsa sárkányt pillantottam meg a parton lévő magas sziklaszirten üldögélve... Leszálltam mellé de meglepetésemre ő volt az aki megszólított:
-Nocsak... Drago! Mit csinálsz te itt ilyen későn?
-Hm... Nem birok aludni! De te ki vagy?
-Hmhm... Csoda hogy még nem ismersz... Azt hittem emlékszel a nevemre!
-Nos had gondolkozzam.... Nem nem ugrik be! Szóval?
-Spike vagyok az utolsó hím Hiperfúria...
-Spike???... Ismerős...
-Mindenki ismer... Aki nem az pedig tudja a nevem... Aki pedig azt sem az retteg hogy ne is találkozzunk...
-Örvendek a szerencsének hogy megismerhetlek pajtás de mond... Mégis miért ülsz itt?
-Rád vártam! Tudtam hogy ide fogsz jönni...
-Na persze... Honnan?
-Nem tudod te mikre vagyok képes... És mindent tudok rólad!
-Fel akarsz dühíteni? Mert akkor jó úton jársz!
-Dehogy akarlak... Viszont szerintem van valami ami érdekelne!
-Hallgatlak...!
-Van a szigeten pontosabban alatta egy hatalmas alagútrendszer amit én magam meg még egy jó páran ástunk ki egy okból!
-Na és mi az ok? Csapda? Labirintus? Börtön?
-Pontosan! Egy börtön mindazoknak a sárkányoknak akiket elfogtunk és akiket én fogtam el...
-Aha... De miért érdekelne ez engem?
-Mert tudom hogy ki vagy mi vagy... Lenne egy kis munka a számodra... Amolyan alkalmi... -Hallgatlak...
-Gyere megmutatom és majd eldöntöd!
-Rendben van Spike... De ha átversz!...
-Ha rám támadsz meghalsz!
-Hm? Nem hiszem!
-Ne akarj próbára tenni Vérfúria!
-Jólvan jólvan!... Csak mutasd mit akarsz!
-Kövess! ...azzal elindultunk a sziget közepe fele ahol is egy kisebb rejtett ajtót találtunk ami a járatokba vezetett! Spike ment be először én pedig követtem! Még szerencse hogy hanggal tudok tájékozódni mert különben nekimentem volna már mindennek annyira sötét volt... Pár perc múlva egy suttogó halál jött szembe velünk mire én támadásra készültem Spike pedig váratlan módon csak ennyit mondott a suttogó halálnak:
-Remélem minden rendben van!
-Persze! Semmi gond... Ki ez a... Oh... Sajnálom nem ismertem meg!
-Drago a neve... Ő mentette meg a szigetet egy napja!
-Igen hallottam... No de... Szerinted ő alkalmas lesz?
-Nem hiszed? Vagy netán kétségeid vannak a terveim felől?
-Nem dehogyis... Semmi gond sincs Spike!
-Akkor eredj a dolgodra!
-Igenis! Megyek... ...azzal a suttogó halál eltűnt a sötétben mi pedig egy hatalmas terembe értünk ahol csak egy szint volt és ahogy körbe néztem több sima éjfúriát is láttam akik itt őrködtek épp kérdeztem volna de ekkor megint megelőzött:
-Ők itt mindannyian fekete fúriák akiket nem tűrtek meg a fenti világban hát most itt élnek a szolgálatomban...
-Aha... Nem próbáltak megölni?
-De! Egyszer! 3 hete... Azóta nem kísérlik meg...
-Miért?
-Jó kérdés ! Nézz csak oda abba a sarokba. ...mikor oda néztem láttam hogy egy fekete fúria ki van kötve 3 acéllánccal a falhoz és csak fekszik az oldalán nem is mozdult Spike azt mondta oda mehetek csak vigyázzak. Így hát odamentem hozzá és csak néztem majd egy apró mozdulattal picit felém fordította a fejét de látszott rajta hogy éhes... Az is hogy szomjas hiszen teljesen ki volt száradva és a színe sem volt az igazi... Rátettem a mancsom a fejére hogy megtudjam mi van vele de ekkor rám morgott:
-Na... Ne morogj mert nem adtam rá okot!
-Tudom... Tudjuk hogy ki vagy! Tudtuk hogy eljössz! Azt is hogy mi volt... Van... És lesz!
-A felét nem értem annak amit mondasz... Mire célzol ezzel?
-Ismerem a jövőd Vérfúria! Ne kérdezz csak tedd amit gondolsz!
-Nem tudom mivel de rászolgáltál ha itt így vagy! Mit tettél?
-Mi egy ősi faj vagyunk de kitagadtak minket és a föld alá száműztek! Spike talált ránk és azt mondta egyszer vissza kapjuk a szabadságunkat! Ennek már 40 éve! Átvert minket és itt tart ebben a föld alatti börtönben! Akkor azon a napon megpróbáltam megölni! De nem az lett amit elterveztem! Legyőzött és kiláncolt ide elrettentés képen! 3 hete se enni se inni nem kaptam... Ha még egy hétig bírom elenged! Megígérte!
-Hm... Hát sok szerencsét... Hogy is hívnak?
-Aromen a nevem!
-Aromen! Sok szerencsét! ...majd hátat fordítva neki visszatértem Spike-hoz aki ezt kérdezte:
-Nos Drago? Mit mondott?
-Semmit ami említésre méltó!
-Akkor gyere megmutatom azt a helyet ami igazán fontos itt! ...majd elvezetett egy kisebb terembe ahol 12 ajtó volt mind acélból! Mindegyik mögött egy-egy sárkány! Azért voltak külön mert annyira veszélyesek voltak de különösen egy keltette fel a figyelmemet mert az ajtóra az volt írva hogy "Ha belépsz megmutatom a tested belülről!" ráadásul ezt vérrel írták oda és 4-en is őrizték!:
-Ki... Vagy mi van odabent Spike?
-Látni akarod?
-Nem tudom mire készülsz! De meglátjuk!
-Rendben! ...majd Spike odaszólt az őröknek:
-Engedjétek be Drago-t! ...azzal kinyitották a hatalmas acél ajtót ami egy nem kicsi szobába vezetett de semmi nem volt ott csak 2 lángoló fáklya az ajtónál és sötétség! 4 fal, korom sötét, és egy ismeretlen lény. Ez volt ott de nem voltam kész arra hogy vajon ki vagy mi van itt bent így hát óvatos voltam! Hanggal is próbáltam kideríteni ki van itt és ekkor egy alvó sárkányt éreztem a közelemben... Semmit sem lehetett látni korom sötét volt! Semmi fény nem volt... Az egyetlen biztos pont az a talaj volt ami szintén acélból volt... Semmit sem hallottam csak a saját szívem dobogását ahogy egyre gyorsabban vert a már így is sok felgyülemlett félelem miatt és amiatt hogy ha elkapnak nem futhatok el... Mert nincs hova! Bezártak és semmit sem látni csak érzem hogy a közelben van! Érzem azt ahogy lélegzik... Ahogy ver a szíve... Nem volt messze tőlem mégis életemben először elfogott a félelem tudtam hogy innen nem menekülhetek! De ekkor egy hang szólalt meg a fejemben... Spike volt az aki valahogy kommunikálni tudott hangtalanul velem:
-Drago... Élsz még?
-Igen hogyne!
-Akkor alszik ezek szerint!...
-Tudom... Érzem őt!
-Félsz Drago?
-Bevallom... Igen de csak kicsit...
-Hm... Az jó! Mindenki fél... Aztán már nem... Mert nem élnek tovább... Na lássuk te mire viszed! Valahogy sebezd meg magad és onnantól legyél erős!
-Spike... Mit akarsz?
-Hmhm... Csak csináld!
-Ha kijutok! Azt megbánod! ...miután ezt gondolatban megbeszéltük az egyik karmommal azt a sebet vágtam fel amit még Savior okozott a bal mancsomon ami erre azonnal vérezni kezdett! Éreztem hogy valami megváltozott a sötét teremben... A sárkány aki aludt kinyitotta a szemeit és egyenesen rám nézett! Vörös és narancs-sárga szemében nem látszott más mint a gonosz maga! Éreztem ahogy a szívem egyre gyorsabban ver és levegőt is csak nehezen vettem... Hirtelen a sárkány felállt mert még mindig hanggal tájékozódtam és éreztem... Egyszer csak megszólalt és mikor ezt megtette szinte megfagyott a vér az ereimben:
-Sötétség... Ez ami mindent beborít! Félelem amely átjárja a tested és minden egyes porcikádat! Rettegsz mert félsz! Élni akarsz mert ragaszkodsz valakihez! Erős a lelked de sebezhető vagy! Gyenge pontod is van! Ki az aki ide küld egy ilyen sárkányt mint te! Ide ahol a halál és kín várja azt aki belép az ajtón! Nem lesz fényesség ebben a teremben e falak között! Vérben ázott acél amin állsz és hamarosan nem marad majd más emléked mint az a szag amit itt is érzel! Több száz halott sárkány vére az ami ezekhez a falakhoz tapad! Volt aki azt hitte megölhet most pedig figyel minket valahonnan mert az ő vére is ezen a helyen folyt el! Ahogy több száz sárkány vére és teste borította be ezt a helyet mára már csak csont és vér! Most pedig mond mielőtt a saját véred ihatod ki vagy te? Ki vagy hogy be merészelsz jönni ide?! ...nem bírtam megszólalni és csak álltam remegve az a sárkány pedig csak pár méterre lehetett tőlem valahol a hátam mögött de nem mertem megfordulni... Majd újra megszólalt:
-Sejtettem! Ugyanúgy félsz mint mások... Meghalni jöttél ide te is mint mindenki! Adok még egy esélyt! Ki vagy te?! ...lassan és nehezen ezt mondtam neki!:
-Drago... Drago a nevem...
-No látod nem volt nehéz Drago! Most pedig Drago amiért ide jöttél és mivel gondolom Spike küldött ezért most megöllek!
-Ne! Várj! Ne!
-Ahhoz már túl késő! ...a hátam mögül ugrott rám de semmit sem láttam csak a két szemét mert korom sötét volt! Teljesen lefogott mert nagyobb volt mint én és semmit sem tudtam tenni mert annyira lefagytam még lőni sem! Egyszerűen csak félig valami hangot kiadni hogy ne tegye! De ez után jött az ami mindent megváltoztatott a hasamon feküdtem ő pedig rajtam állt lefogva mindenem és a földhöz szorítva a testem! Majd megfogta a fejem és az egyik karmát bele vágta abba a sebbe amit kiskoromban a szememre kaptam... Ekkor olyan fájdalom fogott el hogy hirtelen ledobtam magamról a sárkányt és ha nem is láttam de egy hatalmasat ordítottam majd ráugrottam pont rá és egy pillanatig sem habozva lefogtam és egyenesen arra a részére haraptam a testének ahol a szíve volt ezzel pedig megmérgezve őt! Majd hirtelen leugrottam róla de csak ennyit mondtam:
-Meg fogsz halni! Mert alábecsülted az ellenfeled! Nincs ellenszer nem is lesz soha!
-Hm... Hm... HA HA HA!!! Engem méreggel nem ölhetsz meg Drago!!! Én viszont megölhetlek mert innen nem menekülsz!!! Elkaplak!
-SPIKEEEEEE!!!!!! ...ekkor hirtelen mellettem termett Spike aki kéken világított a vak sötétben és egy pillanat alatt kiteleportált velem arról a helyről és az ajtó előtt elengedett! Még mindig folyt a vér a szememen lévő sebből és hallottam a hangját a fejemben:
-Még találkozunk Drago! Legközelebb nem ment majd meg senki! És akkor darabokra szaggatlak ahogy egy sárkány az áldozatát! Meg fogsz hali mert vagy így vagy úgy de megtalállak! Egyszer kijutok innen! Megöllek és veled együtt az egész családodat is!!! ...hallottam de csak arra gondoltam hogy mit teszek majd ez után meg is volt hogy mit! De nem tettem! Inkább haza indultam Night Spirit-hez hogy mind ezt elfelejtsem de nehéz lesz! Egyszer még megbosszulom ezt az egészet!.........................
Hamarosan Folytatom...
Köszi hogy végigolvastad! :)
2015. április 17., péntek
11. Rész - Végső leszámolás
Már nem nagyon bírtam életben tartani magam de nem adtam fel amikor pedig anyám egymásra tette Night Spirit és az én mancsomat akkor valami nagyon fura érzés fogott el... Spirit vérében nem volt méreg de az én vérem már keveredve volt az övével így szinte egyek voltunk... Mikor Spirit picit kezdett ébredezni éreztem hogy már majdnem elveszítem az eszméletem de ekkor valami különös dolog történt! Mind a ketten világítani kezdtünk a saját színünkkel és ahogy Spirit egyre jobban magához tért úgy én is kezdtem vissza nyerni az erőmet! Nem tudom hogyan és miként de egyszerűen meggyógyított... A méreg a szervezetemben volt de valahogy egyé vált velem... Immúnis lettem rá! Mindössze 5 perc múlva Spirit és én is egymásra néztünk amiből mind a ketten tudtuk hogy sikerült az amit egyik nap nem véletlenül tettünk! Amíg valamelyikünk meg nem hal végleg addig nem pusztíthatnak el minket! Ekkor én felálltam és körül néztem... Még mindig ott állt a hatalmas sereg felfegyverkezve a csatára és csak vártak! Én újra készen álltam a harcra de ekkor Night Spirit lépett mellém:
-Többet nem hagylak egyedül harcolni Drago! Sem most sem máskor!
-Örülök hogy jól vagy Spirit!... ...majd váratlanul anyám és Sentinel is mellénk állt! Így végül 4-en néztünk szembe a több ezres légyszámú hadsereggel! Ám ekkor így szóltam:
-Mi készen állunk meghalni! Harcolni fogunk ha kell és győzünk! Mert mi egymásért harcolunk és mindazokért akiket elvesztettünk és akiket még megvédhetünk! ... majd az egyik páncélos sárkány kiállt a sorból és ezt mondta:
-Drago Vérfúria! Te az imént legyőzted azt aki vezetett minket! Ő most halott és már nem is tér vissza! Bosszút álltál rajta hát most mégis megkérdem... Szerinted vége?
-Nem! Amíg ti éltek!
-Ha le is győztök minket utána csak rontasz a helyzeten! Vagy netán elfelejtetted?
-Nem nem felejtettem el! Black megidézett egy szörnyet aki valami félisten és egész szigeteket irtott ki! Ugyanúgy ahogy Black-et őt is megölöm majd!
-Azt nem hisszük! Az ő neve Savior és mi őt szolgáljuk! Eljött ide mert ezt akarta... Azért mert így volt helyes... Azt tette amit kellett... Mindenki egyszer megfizet és akik általa haltak meg azok meg is érdemelték!
-Kik? Mond hogy érdemelték volna meg... Láttam kiket ölt meg voltam a szigeten és ők semmit sem ártottak! Ők megérdemelték? Hát nem! Sem az apák sem az anyák sem pedig a gyerekek nem ezt érdemelték hogy lemészároljátok őket! Hát miért tettétek?!
-Mert ismertek téged! Te hoztad rájuk a pusztulást és te ölted meg őket! Mindenki aki még él és látott vagy beszélt veled el fog pusztulni! Veled együtt! Ha mégsem akkor pedig majd Savior megmutatja neked azt a szenvedést amibe bele fogsz őrülni és könyörögni fogsz hogy öljön meg!
-Hazudsz! Te ostoba féreg! Senkit nem hagyok sorsára! Az én életemről csakis én döntök nem pedig akárki más! Mind megdöglötök az istenetekkel együtt és senki sem fog tovább szenvedni tőletek! -Most is éppen ez történik! Amíg te itt vitázol ezrével pusztulnak azok a sárkányok akik akár csak láttak is! Emlékszel azokra akiket egyszer kimentettél egy börtönből? Most épp rajtuk a sor! És ahogy eddig mindenki más ők is meghalnak!
-Ezt nem hagyom! A vezéretek egy gyáva semmirekellő ostoba mihaszna féreg aki csak gyilkol amerre jár! Ezt a szemébe is mondom ha kell! De nem fogom hagyni hogy még többen meghaljanak! TÖBBET SOHA!!!
-Akkor hát mond a szemébe!... ...abban a pillanatban egy hatalmas sárkány jelent meg ami eltakarta a napot és akkora volt mint amit ezelőtt nem láttam soha! Egy gnúvad-nál 2-szer nagyobb volt és a színe korom fekete a szárnya pedig vöröses! A sereg mögött jelent meg és egyenesen a szemembe nézett! Láttam mindazokat a szeme tüzében akiket megölt! Csak vicsorgott rám de meg nem szólalt én pedig nem hagytam annyiban felrepültem egyenesen a feje elé és belenéztem a szemébe!: -Megölted a barátaimat! Elvettél mindent amit szerettem! Senkit sem kíméltél! Nem vagy te isten! Csak egy esztelen gyilkos!
-Hallgass Drago Vérfúria! Te csak egy porszem vagy ezen a földön! Egy porszem de hegyeket mozgatsz! Te sem voltál különb akkor mikor 20-30 kölyköt öltél meg csupán egy lövéssel! Semmit nem tudsz rólam Drago! Ezért fizet most meg mindenki! Hogy végül mindent elveszíts!
-Többet nem veszel el tőlem! Ennek itt véget fogok vetni!
-Nem! Most te fogsz meghalni! Meglásd azért fogsz könyörögni hogy öljelek meg!
-Na és azt hiszed hogy hagyni fogom magam? Tévedsz!
-Nem Drago! Nem fogsz megölni!
-Miért ne tenném? Egy okot mondj te átokfajzat!
-Azért nem fogsz megölni mert nem tudsz! De rá segítek hogy jobban menjen hátha megjön a kedved!
-Ne dühíts fel Savior! Bárhogy is de ma itt ezen a helyen ki foglak nyírni!
-Gyere csak a vesztedbe rohansz! Mond miért kellene harcolnunk ha mellém is állhatnál?! Mi együtt olyan dolgokat tehetnénk amiről más csak álmodik! Csak gondolj bele! ...volt bennem egy olyan érzés ami a gonoszságot felerősítette bennem és ha nem én lettem volna elfogadtam volna de ekkor Night Spirit szólt fel hozzám:
-Ne hallgass rá Drago! Emlékezz ki vagy! Kikért küzdesz! Ne hagyd hogy a gyűlölet és a harag irányítson! Csak nézz ide ránk ha bizonytalan vagy mi megmondjuk a választ! ...rájuk néztem és egyáltalán nem láttam semmiféleféle félelmet a szemükben! Tudták hogy akár ez lehet az utolsó küzdelem amit megvívunk!:
-Akár igent is mondhatnék az ajánlatodra... De nekem van valami ami neked nincs Savior! Családom és barátaim!
-Családod? Neked? Ki hitte volna! Hm... Hát ahogy látom valaki hiányzik a képből! Vagy tévedek? -Ezzel meg mire célzol?
-Hol az apád Drago?! Hm???
-Nem tudsz te semmit!!! Ne merd őt a szádra venni! Ha még egy szót szólsz akkor...
-Oh tényleg??? Akkor elárulok egy titkot! Én öltem meg az apádat Drago!
-NEEEEMMM!!!!! EZÉRT MOST MEGÖLLEK TE GYILKOS!!!
-GYERE CSAK!!! ...de amint neki ugrottam volna hirtelen elkapott az egyik hatalmas mancsával és a földre vágott de olyan erővel hogy ha nem én lettem volna akkor más sárkány a helyemben már eltörte volna mindenét! De én kibírtam viszont annyira hirtelen történt hogy egy pár másodpercre elkábultam de akkor sem engedett el hanem megint fel emelt és maga elé tartott úgy hogy mindössze pár méterre voltam a fejétől! Nem kis fájdalomtó amit érezte szinte már ordítottam és hangosan morogtam Savior-ra!:
-Még mindig azt hiszed hogy legyőzhetsz Drago?! Úgy játszom veled ahogy akarok! Hogy is árthatnál te nekem!
-Ha bele halok is... De téged akkor is megöllek!!! ...majd nehezen lenéztem a családomra és láttam... Mitöbb éreztem hogy bíznak és hisznek bennem! Ezzel újra megpróbáltam kiszabadulni Savior karmai közül míg végül ráharaptam a mancsára gondoltam hátha meg tudom mérgezni és könnyebben elbánok vele... Hirtelen a harapásra Savior elengedett majd én kicsit eltávolodtam tőle: -Nem fogsz sokáig élni mert te sem vagy halhatatlan!
-Drago... Azt hiszed hogy egy apró harapással megölhetsz? Nézd már meg te mekkora vagy... A mancsomban tartottalak olyan pici vagy! Az a méreg amit belém juttattál nem elég mert túl nagy vagyok! Találj ki mást!
-Mást?... Mást?... Most megtudod milyen az amikor egy Vérfúria dühös! Most pedig meglátjuk mit kezdesz akkor ha a saját súlycsoportoddal kell szembe nézned!!! ...majd hirtelen Night Spirit felrepült mellém és mikor egymással szemben voltunk egyszerre egy hatalmas plazma bombát lőttünk ki egymásra ami eredménye képen egy hatalmas fényvillanás keletkezett ami mindenkit elvakított és mikor újra lehetett valamit látni már nem voltunk olyanok Spirittel mint régen! Egyesültünk és úgy néztünk ki hogy a fél testem az enyém a másik felem Spirit teste volt de ekkor már ugyanolyan nagyok voltunk mint Savior!!! Egyé vált a testünk a lelkünk és a szívünk is!!! Így egyszerre is beszéltünk!:
-Savior! Most megfizetsz minden elpusztított sárkányért és minden egyes olyan tettedért amivel fájdalmat okoztál! Most állj ki velünk! Te féreg!
-Most...... Meghaltok!!! ...azzal egymásnak ugrottunk de ez a harc már nem e-világi volt! Minden egyes lépésünkbe a föld rengett bele! Két hatalmas sárkány csatája volt ez és nem akartam hogy valaki más is megsérüljön ezért elteleportáltam magunkat egy másik elhagyatott nagyobb szigetre! Ahol senki sem volt... Savior lépései kiszámíthatóak voltak mivel egy hatalmas sárkány nehezebben mozog mint két kisebb ezért elég sokszor sikerült kitérnünk a támadásai elől majd ilyenkor mindig hirtelen vissza is ütöttünk hogy megtaláljuk a gyenge pontját! De keményebb volt a páncélja mint azt mi hittük így elkezdtük hatalmas plazmabombákkal lőni de nem használt sokat Savior pedig tűzzel próbált elégetni de jól bírtuk mivel a sárkányok tűzállóak! Így nem volt más csak a hagyományos módszer... Harapd és karmold ahol éred! Ezt tartottuk fejben mikor mindig egy támadást végre hajtottunk! Az egész szigetet leromboltuk és minden lángokban állt már a látvány is borzasztó volt de mi még mindig harcoltunk! Mind a ketten tele voltunk karmolásokkal de Savior járt rosszabbul ugyanis sikerült szinte majdnem mindig egy helyre a mellkasára karmolni így ott már nem volt ami megvédje a külső támadásoktól! Együttesen döntöttünk arról hogy lefogjuk és megpróbáljuk méreggel megölni! Így hát egy kicsit hátráltunk mintha meg akarnánk futamodni... Savior erre a lépésre pont úgy reagált ahogy azt mi terveztük! Felugrott és ránk akart ugrani de ekkor egy gyors mozdulattal a farkunkkal lecsaptuk a földre és mivel a fejét érte a találat így picit összeesett és ez elég volt ahhoz hogy gyorsan ráugorjunk és hirtelen beleharaptunk a mellkasába viszont így sokkal mélyebbre vájtuk bele a fogunkat mert a seb is nagyobb volt... 3 másodperc alatt annyi mérget juttattunk Savior testébe amit egy átlagos sárkány nem bírt volna ki és a teste szétfolyt volna... De Savior más volt ugyanis amikor le akartunk ugrani róla hirtelen a karmait belevágta a hátunkba és ráharapott a jobb oldalon lévő nagyobb fülünkre... Balul sült el amit terveztünk mert Savior ekkor egy szinte könnyed mozdulattal letépte a fülünket amire akkorát ordítottunk a fájdalomtól amit felfogni sem lehetett... Iszonyatosan fájt de tudtuk hogy nem lesz baj csak győzzük le! Még 3 percig bírtuk a küzdelmet de már nagyon fájtak a sebeink és kifáradtunk... Savior pedig mindig ugyanúgy harcolt mint eddig! De aztán egy váratlan pillanatban hirtelen mintha megfagyott volna úgy állt előttünk... Ebből azonnal tudtam hogy a vérméreg hatásos lesz mert elsőként bénító hatása van... Aztán megtámadja a belső szerveket ezzel szétmarva és tönkre téve mindent... Majd utolsónak mikor már az áldozat semmire nem képes ez a méreg olyan hogy valamikor végül a szívet és a tüdőt is szétroncsolja ezzel megölve azt akibe bejut! Savior is pontosan ezt szenvedte el... Először összeesett és mozgás képtelenné vált... Majd érezte azt a fájdalmat ahogy a belső szervei lassan és fájdalmasan pusztulnak el... Míg a méreg nem végzett Savior-ral odamentem hozzá és a fejénél fogva felemeltem: -Nos Savior!... Még mindig azt hiszed legyőzhetsz minket?!
-Lehet hogy most legyőztél! De még visszatérek és bosszút állok rajtatok!
-Akkor sok szerencsét! Lássuk mit teszel a méreg ellen... ...ezt kimondva nem tettünk mást mint leültünk Savior-tól picit távolabb és végig néztük ahogy a méreg végez vele! Nem kellett sokat várni mert hamarosan a méreg elérte Savior tüdejét ami eredménye képen lassan megfulladt! Mi pedig hátat fordítva ennek a borzalmas szigetnek vissza indultunk arra a szigetre ahol anyámat és Sentinel-t hagytuk... Mikor visszaértünk már senki sem volt ott a szigeten csak anyám meg Sentinel de ekkorra már újra normálisak voltunk külön Spirit-tel:
-Hová tűnt mindenki?
-Elmentek...
-De hova?
-Sehova...
-Ezt most nem értem...
-Elmentek mert megérezték hogy Savior veszíteni fog és tudták hogyha nem nyer akkor nem maradhatnak itt ezen a világon... Így visszamentek a saját világukba ahonnan jöttek!
-Erőssen ajánlom hogy többet soha ne térjenek vissza! Mert akkor őket is megölöm!
-Drago!
-Mi az???
-Elég volt már a gyilkolásból! Te is fáradt vagy és Spirit-nek is elvette az egész erejét ez a küzdelem... Meg is sebesültetek szóval indulás haza... Mindannyian! Sentinel te pedig tudod mi a dolgod! ...azzal Sentinel délnek mi pedig a hátamon Spirit-tel északnak indultunk haza! Elgondolkodtam azon hogy egyre kevesebb a gonosz ezen a világon de mi lesz ha már semmi dolgom sem lesz... Viszont van valami amin elgondolkodtam Spirit-et és engem illetően... Egy nagyon furcsa kérdés foglalkoztatott hirtelen... Amit tudom hogy soha nem következhet be mert nem tudnám teljesíteni a követelményeket... Lassan azonban haza értünk és lefektettem Night Spirit-et majd kimentem anyámhoz hogy elmondjam neki hogy mire gondoltam abban az esetben ha nem lesz már ellenségem... Mire anyám nem tett mást csak megsimogatta a fejem és ennyit mondott:
-Drago... Te mindig meg tudsz lepni! Eljön majd az ideje meglásd! ...majd elköszöntem és lefeküdtem Spirit mellé és pár perc múlva el is aludtam.........................
Hamarosan Folytatom...
Köszi hogy végigolvastad! :)
Már nem nagyon bírtam életben tartani magam de nem adtam fel amikor pedig anyám egymásra tette Night Spirit és az én mancsomat akkor valami nagyon fura érzés fogott el... Spirit vérében nem volt méreg de az én vérem már keveredve volt az övével így szinte egyek voltunk... Mikor Spirit picit kezdett ébredezni éreztem hogy már majdnem elveszítem az eszméletem de ekkor valami különös dolog történt! Mind a ketten világítani kezdtünk a saját színünkkel és ahogy Spirit egyre jobban magához tért úgy én is kezdtem vissza nyerni az erőmet! Nem tudom hogyan és miként de egyszerűen meggyógyított... A méreg a szervezetemben volt de valahogy egyé vált velem... Immúnis lettem rá! Mindössze 5 perc múlva Spirit és én is egymásra néztünk amiből mind a ketten tudtuk hogy sikerült az amit egyik nap nem véletlenül tettünk! Amíg valamelyikünk meg nem hal végleg addig nem pusztíthatnak el minket! Ekkor én felálltam és körül néztem... Még mindig ott állt a hatalmas sereg felfegyverkezve a csatára és csak vártak! Én újra készen álltam a harcra de ekkor Night Spirit lépett mellém:
-Többet nem hagylak egyedül harcolni Drago! Sem most sem máskor!
-Örülök hogy jól vagy Spirit!... ...majd váratlanul anyám és Sentinel is mellénk állt! Így végül 4-en néztünk szembe a több ezres légyszámú hadsereggel! Ám ekkor így szóltam:
-Mi készen állunk meghalni! Harcolni fogunk ha kell és győzünk! Mert mi egymásért harcolunk és mindazokért akiket elvesztettünk és akiket még megvédhetünk! ... majd az egyik páncélos sárkány kiállt a sorból és ezt mondta:
-Drago Vérfúria! Te az imént legyőzted azt aki vezetett minket! Ő most halott és már nem is tér vissza! Bosszút álltál rajta hát most mégis megkérdem... Szerinted vége?
-Nem! Amíg ti éltek!
-Ha le is győztök minket utána csak rontasz a helyzeten! Vagy netán elfelejtetted?
-Nem nem felejtettem el! Black megidézett egy szörnyet aki valami félisten és egész szigeteket irtott ki! Ugyanúgy ahogy Black-et őt is megölöm majd!
-Azt nem hisszük! Az ő neve Savior és mi őt szolgáljuk! Eljött ide mert ezt akarta... Azért mert így volt helyes... Azt tette amit kellett... Mindenki egyszer megfizet és akik általa haltak meg azok meg is érdemelték!
-Kik? Mond hogy érdemelték volna meg... Láttam kiket ölt meg voltam a szigeten és ők semmit sem ártottak! Ők megérdemelték? Hát nem! Sem az apák sem az anyák sem pedig a gyerekek nem ezt érdemelték hogy lemészároljátok őket! Hát miért tettétek?!
-Mert ismertek téged! Te hoztad rájuk a pusztulást és te ölted meg őket! Mindenki aki még él és látott vagy beszélt veled el fog pusztulni! Veled együtt! Ha mégsem akkor pedig majd Savior megmutatja neked azt a szenvedést amibe bele fogsz őrülni és könyörögni fogsz hogy öljön meg!
-Hazudsz! Te ostoba féreg! Senkit nem hagyok sorsára! Az én életemről csakis én döntök nem pedig akárki más! Mind megdöglötök az istenetekkel együtt és senki sem fog tovább szenvedni tőletek! -Most is éppen ez történik! Amíg te itt vitázol ezrével pusztulnak azok a sárkányok akik akár csak láttak is! Emlékszel azokra akiket egyszer kimentettél egy börtönből? Most épp rajtuk a sor! És ahogy eddig mindenki más ők is meghalnak!
-Ezt nem hagyom! A vezéretek egy gyáva semmirekellő ostoba mihaszna féreg aki csak gyilkol amerre jár! Ezt a szemébe is mondom ha kell! De nem fogom hagyni hogy még többen meghaljanak! TÖBBET SOHA!!!
-Akkor hát mond a szemébe!... ...abban a pillanatban egy hatalmas sárkány jelent meg ami eltakarta a napot és akkora volt mint amit ezelőtt nem láttam soha! Egy gnúvad-nál 2-szer nagyobb volt és a színe korom fekete a szárnya pedig vöröses! A sereg mögött jelent meg és egyenesen a szemembe nézett! Láttam mindazokat a szeme tüzében akiket megölt! Csak vicsorgott rám de meg nem szólalt én pedig nem hagytam annyiban felrepültem egyenesen a feje elé és belenéztem a szemébe!: -Megölted a barátaimat! Elvettél mindent amit szerettem! Senkit sem kíméltél! Nem vagy te isten! Csak egy esztelen gyilkos!
-Hallgass Drago Vérfúria! Te csak egy porszem vagy ezen a földön! Egy porszem de hegyeket mozgatsz! Te sem voltál különb akkor mikor 20-30 kölyköt öltél meg csupán egy lövéssel! Semmit nem tudsz rólam Drago! Ezért fizet most meg mindenki! Hogy végül mindent elveszíts!
-Többet nem veszel el tőlem! Ennek itt véget fogok vetni!
-Nem! Most te fogsz meghalni! Meglásd azért fogsz könyörögni hogy öljelek meg!
-Na és azt hiszed hogy hagyni fogom magam? Tévedsz!
-Nem Drago! Nem fogsz megölni!
-Miért ne tenném? Egy okot mondj te átokfajzat!
-Azért nem fogsz megölni mert nem tudsz! De rá segítek hogy jobban menjen hátha megjön a kedved!
-Ne dühíts fel Savior! Bárhogy is de ma itt ezen a helyen ki foglak nyírni!
-Gyere csak a vesztedbe rohansz! Mond miért kellene harcolnunk ha mellém is állhatnál?! Mi együtt olyan dolgokat tehetnénk amiről más csak álmodik! Csak gondolj bele! ...volt bennem egy olyan érzés ami a gonoszságot felerősítette bennem és ha nem én lettem volna elfogadtam volna de ekkor Night Spirit szólt fel hozzám:
-Ne hallgass rá Drago! Emlékezz ki vagy! Kikért küzdesz! Ne hagyd hogy a gyűlölet és a harag irányítson! Csak nézz ide ránk ha bizonytalan vagy mi megmondjuk a választ! ...rájuk néztem és egyáltalán nem láttam semmiféleféle félelmet a szemükben! Tudták hogy akár ez lehet az utolsó küzdelem amit megvívunk!:
-Akár igent is mondhatnék az ajánlatodra... De nekem van valami ami neked nincs Savior! Családom és barátaim!
-Családod? Neked? Ki hitte volna! Hm... Hát ahogy látom valaki hiányzik a képből! Vagy tévedek? -Ezzel meg mire célzol?
-Hol az apád Drago?! Hm???
-Nem tudsz te semmit!!! Ne merd őt a szádra venni! Ha még egy szót szólsz akkor...
-Oh tényleg??? Akkor elárulok egy titkot! Én öltem meg az apádat Drago!
-NEEEEMMM!!!!! EZÉRT MOST MEGÖLLEK TE GYILKOS!!!
-GYERE CSAK!!! ...de amint neki ugrottam volna hirtelen elkapott az egyik hatalmas mancsával és a földre vágott de olyan erővel hogy ha nem én lettem volna akkor más sárkány a helyemben már eltörte volna mindenét! De én kibírtam viszont annyira hirtelen történt hogy egy pár másodpercre elkábultam de akkor sem engedett el hanem megint fel emelt és maga elé tartott úgy hogy mindössze pár méterre voltam a fejétől! Nem kis fájdalomtó amit érezte szinte már ordítottam és hangosan morogtam Savior-ra!:
-Még mindig azt hiszed hogy legyőzhetsz Drago?! Úgy játszom veled ahogy akarok! Hogy is árthatnál te nekem!
-Ha bele halok is... De téged akkor is megöllek!!! ...majd nehezen lenéztem a családomra és láttam... Mitöbb éreztem hogy bíznak és hisznek bennem! Ezzel újra megpróbáltam kiszabadulni Savior karmai közül míg végül ráharaptam a mancsára gondoltam hátha meg tudom mérgezni és könnyebben elbánok vele... Hirtelen a harapásra Savior elengedett majd én kicsit eltávolodtam tőle: -Nem fogsz sokáig élni mert te sem vagy halhatatlan!
-Drago... Azt hiszed hogy egy apró harapással megölhetsz? Nézd már meg te mekkora vagy... A mancsomban tartottalak olyan pici vagy! Az a méreg amit belém juttattál nem elég mert túl nagy vagyok! Találj ki mást!
-Mást?... Mást?... Most megtudod milyen az amikor egy Vérfúria dühös! Most pedig meglátjuk mit kezdesz akkor ha a saját súlycsoportoddal kell szembe nézned!!! ...majd hirtelen Night Spirit felrepült mellém és mikor egymással szemben voltunk egyszerre egy hatalmas plazma bombát lőttünk ki egymásra ami eredménye képen egy hatalmas fényvillanás keletkezett ami mindenkit elvakított és mikor újra lehetett valamit látni már nem voltunk olyanok Spirittel mint régen! Egyesültünk és úgy néztünk ki hogy a fél testem az enyém a másik felem Spirit teste volt de ekkor már ugyanolyan nagyok voltunk mint Savior!!! Egyé vált a testünk a lelkünk és a szívünk is!!! Így egyszerre is beszéltünk!:
-Savior! Most megfizetsz minden elpusztított sárkányért és minden egyes olyan tettedért amivel fájdalmat okoztál! Most állj ki velünk! Te féreg!
-Most...... Meghaltok!!! ...azzal egymásnak ugrottunk de ez a harc már nem e-világi volt! Minden egyes lépésünkbe a föld rengett bele! Két hatalmas sárkány csatája volt ez és nem akartam hogy valaki más is megsérüljön ezért elteleportáltam magunkat egy másik elhagyatott nagyobb szigetre! Ahol senki sem volt... Savior lépései kiszámíthatóak voltak mivel egy hatalmas sárkány nehezebben mozog mint két kisebb ezért elég sokszor sikerült kitérnünk a támadásai elől majd ilyenkor mindig hirtelen vissza is ütöttünk hogy megtaláljuk a gyenge pontját! De keményebb volt a páncélja mint azt mi hittük így elkezdtük hatalmas plazmabombákkal lőni de nem használt sokat Savior pedig tűzzel próbált elégetni de jól bírtuk mivel a sárkányok tűzállóak! Így nem volt más csak a hagyományos módszer... Harapd és karmold ahol éred! Ezt tartottuk fejben mikor mindig egy támadást végre hajtottunk! Az egész szigetet leromboltuk és minden lángokban állt már a látvány is borzasztó volt de mi még mindig harcoltunk! Mind a ketten tele voltunk karmolásokkal de Savior járt rosszabbul ugyanis sikerült szinte majdnem mindig egy helyre a mellkasára karmolni így ott már nem volt ami megvédje a külső támadásoktól! Együttesen döntöttünk arról hogy lefogjuk és megpróbáljuk méreggel megölni! Így hát egy kicsit hátráltunk mintha meg akarnánk futamodni... Savior erre a lépésre pont úgy reagált ahogy azt mi terveztük! Felugrott és ránk akart ugrani de ekkor egy gyors mozdulattal a farkunkkal lecsaptuk a földre és mivel a fejét érte a találat így picit összeesett és ez elég volt ahhoz hogy gyorsan ráugorjunk és hirtelen beleharaptunk a mellkasába viszont így sokkal mélyebbre vájtuk bele a fogunkat mert a seb is nagyobb volt... 3 másodperc alatt annyi mérget juttattunk Savior testébe amit egy átlagos sárkány nem bírt volna ki és a teste szétfolyt volna... De Savior más volt ugyanis amikor le akartunk ugrani róla hirtelen a karmait belevágta a hátunkba és ráharapott a jobb oldalon lévő nagyobb fülünkre... Balul sült el amit terveztünk mert Savior ekkor egy szinte könnyed mozdulattal letépte a fülünket amire akkorát ordítottunk a fájdalomtól amit felfogni sem lehetett... Iszonyatosan fájt de tudtuk hogy nem lesz baj csak győzzük le! Még 3 percig bírtuk a küzdelmet de már nagyon fájtak a sebeink és kifáradtunk... Savior pedig mindig ugyanúgy harcolt mint eddig! De aztán egy váratlan pillanatban hirtelen mintha megfagyott volna úgy állt előttünk... Ebből azonnal tudtam hogy a vérméreg hatásos lesz mert elsőként bénító hatása van... Aztán megtámadja a belső szerveket ezzel szétmarva és tönkre téve mindent... Majd utolsónak mikor már az áldozat semmire nem képes ez a méreg olyan hogy valamikor végül a szívet és a tüdőt is szétroncsolja ezzel megölve azt akibe bejut! Savior is pontosan ezt szenvedte el... Először összeesett és mozgás képtelenné vált... Majd érezte azt a fájdalmat ahogy a belső szervei lassan és fájdalmasan pusztulnak el... Míg a méreg nem végzett Savior-ral odamentem hozzá és a fejénél fogva felemeltem: -Nos Savior!... Még mindig azt hiszed legyőzhetsz minket?!
-Lehet hogy most legyőztél! De még visszatérek és bosszút állok rajtatok!
-Akkor sok szerencsét! Lássuk mit teszel a méreg ellen... ...ezt kimondva nem tettünk mást mint leültünk Savior-tól picit távolabb és végig néztük ahogy a méreg végez vele! Nem kellett sokat várni mert hamarosan a méreg elérte Savior tüdejét ami eredménye képen lassan megfulladt! Mi pedig hátat fordítva ennek a borzalmas szigetnek vissza indultunk arra a szigetre ahol anyámat és Sentinel-t hagytuk... Mikor visszaértünk már senki sem volt ott a szigeten csak anyám meg Sentinel de ekkorra már újra normálisak voltunk külön Spirit-tel:
-Hová tűnt mindenki?
-Elmentek...
-De hova?
-Sehova...
-Ezt most nem értem...
-Elmentek mert megérezték hogy Savior veszíteni fog és tudták hogyha nem nyer akkor nem maradhatnak itt ezen a világon... Így visszamentek a saját világukba ahonnan jöttek!
-Erőssen ajánlom hogy többet soha ne térjenek vissza! Mert akkor őket is megölöm!
-Drago!
-Mi az???
-Elég volt már a gyilkolásból! Te is fáradt vagy és Spirit-nek is elvette az egész erejét ez a küzdelem... Meg is sebesültetek szóval indulás haza... Mindannyian! Sentinel te pedig tudod mi a dolgod! ...azzal Sentinel délnek mi pedig a hátamon Spirit-tel északnak indultunk haza! Elgondolkodtam azon hogy egyre kevesebb a gonosz ezen a világon de mi lesz ha már semmi dolgom sem lesz... Viszont van valami amin elgondolkodtam Spirit-et és engem illetően... Egy nagyon furcsa kérdés foglalkoztatott hirtelen... Amit tudom hogy soha nem következhet be mert nem tudnám teljesíteni a követelményeket... Lassan azonban haza értünk és lefektettem Night Spirit-et majd kimentem anyámhoz hogy elmondjam neki hogy mire gondoltam abban az esetben ha nem lesz már ellenségem... Mire anyám nem tett mást csak megsimogatta a fejem és ennyit mondott:
-Drago... Te mindig meg tudsz lepni! Eljön majd az ideje meglásd! ...majd elköszöntem és lefeküdtem Spirit mellé és pár perc múlva el is aludtam.........................
Hamarosan Folytatom...
Köszi hogy végigolvastad! :)
2015. március 28., szombat
10. Rész - Az utolsó Vérfúria
Mikor Black kiadta a parancsot hogy öljenek meg minket nem voltam tétlen azonnal megfogtam Spirit-et és egy hirtelen mozdulattal feldobtam az égbe amire ő sorozatban kezdte lőni a plazmabombákat ezzel leszedve és elkábítva az összes lövészt a fákról! Majd míg Spirit a levegőben volt én egy különös támadással csupán egy lövéssel több mint 30 sárkányt öltem meg! Ezt megismételtem 3-szor mire Black csak 10 másik sárkánnyal állt előttem! Védekezni azért nem volt idejük mert mindez 3 másodperc alatt történt! Black ekkor a szokásához híven menekülőre fogta a dolgot de nem üldöztem mert tudtam hogy csapda! Szóltam Spirit-nek:
-Spirit meg vagy?
-Igen Drago bár tudod hogy nem kedvelem az erőszakot!
-Ez esetben majd megszokod mert itt egy darabig csak az lesz!
-Hm... Na és mi a terved?
-Kinyírom Black-et és a pokolra küldöm azt a szörnyet!!!
-Világos... Ezzz... Érthető
-Akkor induljunk! Black biztos szól a védelmi erőknek hogy itt vagyunk és akkor nehezebb lesz bejutnunk! ...majd gyors ütemben elindultunk a sziget közepén lévő erődítmény felé! Fura volt hogy senkivel sem találkoztunk mintha hirtelen mindenki eltűnt volna... Mikor azonban elértük az erdő szélét és megpillantottuk az erődítményt láttuk hogy azért nem volt senki sem a szigeten mert egy több százezres sárkányhadsereg várt ránk! Egységben rendezett sorokban álltak támadásra készen Black pedig az erőd tetejéről figyelt! Tudtuk hogy ha nekik támadunk valamelyikünk biztos meghal! Ezért nagyon át kellett gondolnunk a dolgot:
-Most mi legyen Spirit?
-Nem tudom... Nagyon sokan vannak így lehetetlen csak úgy szétverni őket...
-Igazad van de... De mi lenne ha csak én mennék?
-Drago! Nem! Azt nem hagyom! Én...
-Spirit! Black engem akar nem téged! Had kapja meg amit akar és vessünk véget ennek az egésznek!
-Drago ezt nem fogom hagyni!
-Ne állj az utamba Night Spirit most az egyszer ne! ...majd hirtelen nem tudom milyen okból de Spirit úgy pofon vágott hogy annak meg maradt a helye... Hirtelen még csak néztem rá hogy ezt miért tette majd így szólt:
-Ide figyelj Drago Vérfúria! Azt mondtam hogy nem mész egyedül neki a seregnek hanem leteszed a hátsó feled a földre és megpróbálsz egy helyben maradni egy percre legalább amíg elmondom mit akarok!
-Oookkkééé...... ...fogtam magam és leültem miközben még mindig véreztem ugyan úgy! Spirit pedig folytatta:
-Nos nem akarlak elveszíteni! Sem én sem az anyád! Ezért kiterveltem valamit hogy hogyan tegyem könnyebbé a dolgunkat!
-Hallgatlak... De ehhez miért kellett pofán vágni?
-Azért hogy lenyugodj és hogy ide figyelj! Nos én most kimegyek az erőd elé de te meg ne mozdulj majd csak ha szólok akkor!
-De...
-Nem! Nem ellenkezel! ...majd időt sem hagyva a válaszra kisétált a hadsereg elé amire mindenki azonnal felfigyelt!:
-Nocsak nocsak a Vérfúria barátnője! Mi az csak nem fél a barátod hogy téged küld?
-Alkut ajánlok neked Black! Azt javaslom hallgasd meg!
-Hm... Miért kellene? Hisz jóval többen vagyunk mint ti!
-Ha azt akarod hogy ne rendezzünk tömeggyilkosságot akkor javaslom hallgass meg!
-Rendben mond mit akarsz?
-Hh.... Kiállok ellened egy 1vs1 párbajra! Ha te nyersz Drago nem fog megküzdeni veled és megkaphatod amit akartál! Ha viszont én nyerek mindannyian örökre békén hagytok minden sárkányt ezen a világon!
-Rendben Night Spirit! De fegyver és páncél nélkül! 5 percet adok hogy felkészüljetek a harc pedig mindhalálig tart! ...majd Spirit visszajött én pedig majdnem könnyezni kezdtem de elmagyarázhatatlan volt amit akkor éreztem!:
-Miért? Spirit ezt miért tetted?
-Mert meg akartalak védeni!
-De Spirit... Black meg fog ölni!
-Nem kell félteni vigyázok én magamra!
-Nem... Ezt nem teheted! Ha meghalsz akkor...
-Drago! Kérlek az életben egyszer bízz már bennem!
-Nagyon féltelek!...
-Tudom Drago... Tudom de ennek így kellett lennie! ...majd a tisztáson Black már ott állt felkészülve én pedig nem akartam elengedni Spirit-et! Próbáltam visszafogni de akkor is menni akart nem engedett abból hogy én akarok menni mindenképp neki kellett! Tudtam hogy nincs vissza út ezért megtettem hát amit talán már rég meg kellett volna! Átöleltem Night Spirit-et és megcsókoltam! Ezzel elbúcsúzva és remélve hogy minden jóra fordul majd! Egy perc múlva Black és Night Spirit egymás előtt álltak felkészülve majd egyszer csak megadták a jelet és mind a ketten egymásnak rohantak én pedig eléggé idegesen figyeltem hogy mi fog történni... Nem bírtam elfogadni hogy Spirit harcol Black-el én meg tétlenül nézem! Spirit elég ügyesen kitért Black támadásai elől de Black is blokkolta Spirit támadásait! Lőni nem is próbálták egymást amit nem értettem... Hirtelen Spirit egy gyors mozdulattal a földre döntötte Black-et és ráugrott olyan módon hogy a karmait bele vájta Black-be! Ezután 2-szer bele ütött Black oldalába amitől szinte lebénult!:
-Add fel Black!
-Soha nem adom fel! ...majd hirtelen Black ellökte Spirit-et és hátra ugrott! Gondolta megmenekülhet de Spirit nem hagyta! Utána ugrott de Black ekkor lecsapta a farkával mint valami labdát! Majd egy aljas mozdulattal amire Spirit nem számított tüskéket lőtt ki a farkáról ezzel teljesen kizökkentve Spirit-et igy vissza kellett hogy hátráljon! Majd mikor úgy látszott hogy Black kifogyott a támadásokból Spirit ismét neki ugrott de átverte! Mert Black ekkor egy újabb sorozatot lőtt ki és ezek a tüskék már mérgezettek is voltak! Spirit olyan gyorsan támadott vissza ahogy csak tudott végül 3 tüske találta el az oldalába fúródva mire Spirit lebénult és összeesett! Ezt látva azonnal segíteni akartam de valami visszafogott... Éreztem hogy Spirit bajban van és segíteni akartam de nem tudtam megmozdulni mert Spirit azt mondta hogy bízzak benne! Mikor Spirit a földön feküdt háton az oldalában 3 méregtüskével Black az egyik lábával rá állt Night Spirit-re ezzel a földön tartva majd végül mikor azt hittem vége:
-Drago! Gyere elő te gyáva féreg! Night Spirit elbukott de csak pár perc választja el a haláltól! Ideje hogy most vissza kapd amit tettél velem! NÉZD ÉS SZENVEDJ DRAGO!!! ...majd megfogta az egyik tüskét... Kihúzta Spirit oldalából aki így is alig bírt mozogni a méreg és Black miatt... Majd Black beledöfte a tüskét Night Spirit mellkasába!:
-NIGHT SPIRIT!!!! NEEEEE!!!! ...
Erre én azonnal felugrottam ki a fák közül és akkorát ütöttem Black-be hogy 10 métert csúszott a földön! Majd pár mozdulattal kihúztam a tüskéket Spirit testéből:
-Spirit! Kérlek maradj belem!
-Drago... Tudtam hogy nem birsz... Egy helyben maradni...
-Ne! Kérlek ne viccelődj! Haza viszlek! Minden rendben lesz ígérem!
-Nem... Már késő... Black mérge már teljesen behatolt a szervezetembe!
-Spirit akkor is meggyógyítalak!
-Drago?!
-Mond Spirit!
-Még van egy kis időm... Egyre kérlek! Öld... Meg... Black-et! ...erre Black-re néztem aki csak gonoszan vigyorgott én pedig elindultam felé mintha betartanám amiben megegyeztek!:
-Látod Drago! Engem nem győzhetsz le!
-De!!! ...majd hirtelen elkaptam a nyakát és a földhöz vágtam! Utána hirtelen bele ütöttem a hasába amitől mozgásképtelenné tettem majd egy láthatatlan "varázslattal" a földhöz kötöztem hogy mozdulni sem bírt!:
-Meg akartad ölni Night Spirit-et! És arra vártál hogy én betartsam a szavam? Most pedig betartom azt amit aznap ígértem neked!
-Nem teheted erről nem volt szó!
-Dehogy nem Black!
-Drago kérlek engedj el és elmegyek! Soha többet nem látsz!
-Sajnáltasd csak magad! De most megfizetsz! ...ezzel lefogtam Black fejét és félig rá álltam a testére hogy végképp ne mozogjon!:
-7-szer fogod azt átélni amit szegény Night Spirit-tel tettél!
-Drago az isten szerelmére könyörgök hagyj békén és elmegyünk! ...de oda se figyeltem rá 6 nagy tüske volt a fején egy pedig az elején (mint a siklóknál mert Black is sikló)! Megfogtam az egyiket a feje bal oldalán és lassan és nagyon fájdalmasan ki téptem a fejéből mire ömleni kezdett a vére majd beleszúrtam az oldalába! Majd megfogtam a mellette lévőt és ugyanígy kitéptem a fejéből és az oldalába szúrtam! Ezt még 3-szor megcsináltam Black pedig annyira ordított hogy szinte semmi mást nem lehetett hallani! Szenvedett hiszen ömlött a vére a fejéből és az oldalábol is! Már csak egy tüske volt a feje oldalán majd azt is ugyanúgy kitéptem! De ezt már nem az oldalába szúrtam bele hanem megfogtam és átdöftem vele a bal szemét! Erre Black még jobban ordított de már sírt is és csak azért nem halt meg mert a varázslat életben tartotta!:
-Érzed már Black?! Ilyen érzés az mikor valaki olyat bántasz aki ártatlan! Mindjárt vége! ...ezek után pedig mikor már a feje tetején nem volt egy tüske sem ráharaptam Black fejére egyenesen azokba a sebekbe ahonnan a tüskéit húztam ki és egy lassabb mozdulattal a fogaimmal ketté téptem a fejét ezzel végleg megölve Black-et! Se a sereg se senki meg sem bírt szólalni attól amit tettem és a látványtól! Majd lassan oda sétáltam Night Spirit-hez igaz csuron vér voltam majd ezt mondtam neki:
-Spirit megtettem amit kértél!
-Köszönöm Drago! Így végre... Biztonságban tudhatlak... Sosem felejtelek majd el!
-Miről beszélsz? Nem hagyom hogy meghalj haza viszlek és meg fogsz gyógyulni!
-Szeretlek Drago! Vigyázz... A családodra!... ...ekkor Night Spirit elvesztette az eszméletét én pedig teljesen kétségbe estem!
Ekkor anyám jelent meg Sentinel-lel és mikor meglátták mi is történt azonnal hozzám siettek:
-Drago! Fiam mi történt?
-Spirit....
-Nyugi fiam nyugi!
-Nem akarom hogy meghaljon! Nem!
-Hát akkor eljött ez a pillanat is... Drago ha valóban szereted őt akkor tudod mit kell tenned fiam! Tedd meg érte! ...ekkor felálltam majd rátettem a két első mancsom Night Spirit sebeire és a saját véremet juttattam be az ő testébe! Fél perc sem telt el és a seb begyógyult viszont a méreg ami benne volt az átkerült az én vérembe! Egy életet megmentettem de magamat áldoztam érte! Végül teljesen elkábulva anyám előtt estem össze:
-Kérlek... Vigyázz... Night Spirit-re... Ne hagyd... Hogy... Baja essen!
-Úgy lesz... Drago!
-Annyira... Furcsa hogy így érek véget...
-Drago nem hagylak csak úgy meghalni erősnek kell lenned! ...közben egyre rosszabbul lettem és kezdtem elgyengülni... Ekkor anyám Night Spirit-re nézett aki látszólag jobban volt mert nem volt benne a méreg! Majd ekkor anyám megfogta a mancsom és Spirit mancsát is majd egymásra rakta őket!:
-Amikor te Dragon a múltkor azon a napon megharaptad Spirit-et ti ketten egyek lettetek! Így talán most ő ment meg téged! ...mondta miközben egyre jobban elgyengültem míg végül alig voltam magamnál és kezdtem azt hinni hogy itt a vége........................
Hamarosan Folytatom...
Köszi hogy végigolvastad! :)
Mikor Black kiadta a parancsot hogy öljenek meg minket nem voltam tétlen azonnal megfogtam Spirit-et és egy hirtelen mozdulattal feldobtam az égbe amire ő sorozatban kezdte lőni a plazmabombákat ezzel leszedve és elkábítva az összes lövészt a fákról! Majd míg Spirit a levegőben volt én egy különös támadással csupán egy lövéssel több mint 30 sárkányt öltem meg! Ezt megismételtem 3-szor mire Black csak 10 másik sárkánnyal állt előttem! Védekezni azért nem volt idejük mert mindez 3 másodperc alatt történt! Black ekkor a szokásához híven menekülőre fogta a dolgot de nem üldöztem mert tudtam hogy csapda! Szóltam Spirit-nek:
-Spirit meg vagy?
-Igen Drago bár tudod hogy nem kedvelem az erőszakot!
-Ez esetben majd megszokod mert itt egy darabig csak az lesz!
-Hm... Na és mi a terved?
-Kinyírom Black-et és a pokolra küldöm azt a szörnyet!!!
-Világos... Ezzz... Érthető
-Akkor induljunk! Black biztos szól a védelmi erőknek hogy itt vagyunk és akkor nehezebb lesz bejutnunk! ...majd gyors ütemben elindultunk a sziget közepén lévő erődítmény felé! Fura volt hogy senkivel sem találkoztunk mintha hirtelen mindenki eltűnt volna... Mikor azonban elértük az erdő szélét és megpillantottuk az erődítményt láttuk hogy azért nem volt senki sem a szigeten mert egy több százezres sárkányhadsereg várt ránk! Egységben rendezett sorokban álltak támadásra készen Black pedig az erőd tetejéről figyelt! Tudtuk hogy ha nekik támadunk valamelyikünk biztos meghal! Ezért nagyon át kellett gondolnunk a dolgot:
-Most mi legyen Spirit?
-Nem tudom... Nagyon sokan vannak így lehetetlen csak úgy szétverni őket...
-Igazad van de... De mi lenne ha csak én mennék?
-Drago! Nem! Azt nem hagyom! Én...
-Spirit! Black engem akar nem téged! Had kapja meg amit akar és vessünk véget ennek az egésznek!
-Drago ezt nem fogom hagyni!
-Ne állj az utamba Night Spirit most az egyszer ne! ...majd hirtelen nem tudom milyen okból de Spirit úgy pofon vágott hogy annak meg maradt a helye... Hirtelen még csak néztem rá hogy ezt miért tette majd így szólt:
-Ide figyelj Drago Vérfúria! Azt mondtam hogy nem mész egyedül neki a seregnek hanem leteszed a hátsó feled a földre és megpróbálsz egy helyben maradni egy percre legalább amíg elmondom mit akarok!
-Oookkkééé...... ...fogtam magam és leültem miközben még mindig véreztem ugyan úgy! Spirit pedig folytatta:
-Nos nem akarlak elveszíteni! Sem én sem az anyád! Ezért kiterveltem valamit hogy hogyan tegyem könnyebbé a dolgunkat!
-Hallgatlak... De ehhez miért kellett pofán vágni?
-Azért hogy lenyugodj és hogy ide figyelj! Nos én most kimegyek az erőd elé de te meg ne mozdulj majd csak ha szólok akkor!
-De...
-Nem! Nem ellenkezel! ...majd időt sem hagyva a válaszra kisétált a hadsereg elé amire mindenki azonnal felfigyelt!:
-Nocsak nocsak a Vérfúria barátnője! Mi az csak nem fél a barátod hogy téged küld?
-Alkut ajánlok neked Black! Azt javaslom hallgasd meg!
-Hm... Miért kellene? Hisz jóval többen vagyunk mint ti!
-Ha azt akarod hogy ne rendezzünk tömeggyilkosságot akkor javaslom hallgass meg!
-Rendben mond mit akarsz?
-Hh.... Kiállok ellened egy 1vs1 párbajra! Ha te nyersz Drago nem fog megküzdeni veled és megkaphatod amit akartál! Ha viszont én nyerek mindannyian örökre békén hagytok minden sárkányt ezen a világon!
-Rendben Night Spirit! De fegyver és páncél nélkül! 5 percet adok hogy felkészüljetek a harc pedig mindhalálig tart! ...majd Spirit visszajött én pedig majdnem könnyezni kezdtem de elmagyarázhatatlan volt amit akkor éreztem!:
-Miért? Spirit ezt miért tetted?
-Mert meg akartalak védeni!
-De Spirit... Black meg fog ölni!
-Nem kell félteni vigyázok én magamra!
-Nem... Ezt nem teheted! Ha meghalsz akkor...
-Drago! Kérlek az életben egyszer bízz már bennem!
-Nagyon féltelek!...
-Tudom Drago... Tudom de ennek így kellett lennie! ...majd a tisztáson Black már ott állt felkészülve én pedig nem akartam elengedni Spirit-et! Próbáltam visszafogni de akkor is menni akart nem engedett abból hogy én akarok menni mindenképp neki kellett! Tudtam hogy nincs vissza út ezért megtettem hát amit talán már rég meg kellett volna! Átöleltem Night Spirit-et és megcsókoltam! Ezzel elbúcsúzva és remélve hogy minden jóra fordul majd! Egy perc múlva Black és Night Spirit egymás előtt álltak felkészülve majd egyszer csak megadták a jelet és mind a ketten egymásnak rohantak én pedig eléggé idegesen figyeltem hogy mi fog történni... Nem bírtam elfogadni hogy Spirit harcol Black-el én meg tétlenül nézem! Spirit elég ügyesen kitért Black támadásai elől de Black is blokkolta Spirit támadásait! Lőni nem is próbálták egymást amit nem értettem... Hirtelen Spirit egy gyors mozdulattal a földre döntötte Black-et és ráugrott olyan módon hogy a karmait bele vájta Black-be! Ezután 2-szer bele ütött Black oldalába amitől szinte lebénult!:
-Add fel Black!
-Soha nem adom fel! ...majd hirtelen Black ellökte Spirit-et és hátra ugrott! Gondolta megmenekülhet de Spirit nem hagyta! Utána ugrott de Black ekkor lecsapta a farkával mint valami labdát! Majd egy aljas mozdulattal amire Spirit nem számított tüskéket lőtt ki a farkáról ezzel teljesen kizökkentve Spirit-et igy vissza kellett hogy hátráljon! Majd mikor úgy látszott hogy Black kifogyott a támadásokból Spirit ismét neki ugrott de átverte! Mert Black ekkor egy újabb sorozatot lőtt ki és ezek a tüskék már mérgezettek is voltak! Spirit olyan gyorsan támadott vissza ahogy csak tudott végül 3 tüske találta el az oldalába fúródva mire Spirit lebénult és összeesett! Ezt látva azonnal segíteni akartam de valami visszafogott... Éreztem hogy Spirit bajban van és segíteni akartam de nem tudtam megmozdulni mert Spirit azt mondta hogy bízzak benne! Mikor Spirit a földön feküdt háton az oldalában 3 méregtüskével Black az egyik lábával rá állt Night Spirit-re ezzel a földön tartva majd végül mikor azt hittem vége:
-Drago! Gyere elő te gyáva féreg! Night Spirit elbukott de csak pár perc választja el a haláltól! Ideje hogy most vissza kapd amit tettél velem! NÉZD ÉS SZENVEDJ DRAGO!!! ...majd megfogta az egyik tüskét... Kihúzta Spirit oldalából aki így is alig bírt mozogni a méreg és Black miatt... Majd Black beledöfte a tüskét Night Spirit mellkasába!:
-NIGHT SPIRIT!!!! NEEEEE!!!! ...
Erre én azonnal felugrottam ki a fák közül és akkorát ütöttem Black-be hogy 10 métert csúszott a földön! Majd pár mozdulattal kihúztam a tüskéket Spirit testéből:
-Spirit! Kérlek maradj belem!
-Drago... Tudtam hogy nem birsz... Egy helyben maradni...
-Ne! Kérlek ne viccelődj! Haza viszlek! Minden rendben lesz ígérem!
-Nem... Már késő... Black mérge már teljesen behatolt a szervezetembe!
-Spirit akkor is meggyógyítalak!
-Drago?!
-Mond Spirit!
-Még van egy kis időm... Egyre kérlek! Öld... Meg... Black-et! ...erre Black-re néztem aki csak gonoszan vigyorgott én pedig elindultam felé mintha betartanám amiben megegyeztek!:
-Látod Drago! Engem nem győzhetsz le!
-De!!! ...majd hirtelen elkaptam a nyakát és a földhöz vágtam! Utána hirtelen bele ütöttem a hasába amitől mozgásképtelenné tettem majd egy láthatatlan "varázslattal" a földhöz kötöztem hogy mozdulni sem bírt!:
-Meg akartad ölni Night Spirit-et! És arra vártál hogy én betartsam a szavam? Most pedig betartom azt amit aznap ígértem neked!
-Nem teheted erről nem volt szó!
-Dehogy nem Black!
-Drago kérlek engedj el és elmegyek! Soha többet nem látsz!
-Sajnáltasd csak magad! De most megfizetsz! ...ezzel lefogtam Black fejét és félig rá álltam a testére hogy végképp ne mozogjon!:
-7-szer fogod azt átélni amit szegény Night Spirit-tel tettél!
-Drago az isten szerelmére könyörgök hagyj békén és elmegyünk! ...de oda se figyeltem rá 6 nagy tüske volt a fején egy pedig az elején (mint a siklóknál mert Black is sikló)! Megfogtam az egyiket a feje bal oldalán és lassan és nagyon fájdalmasan ki téptem a fejéből mire ömleni kezdett a vére majd beleszúrtam az oldalába! Majd megfogtam a mellette lévőt és ugyanígy kitéptem a fejéből és az oldalába szúrtam! Ezt még 3-szor megcsináltam Black pedig annyira ordított hogy szinte semmi mást nem lehetett hallani! Szenvedett hiszen ömlött a vére a fejéből és az oldalábol is! Már csak egy tüske volt a feje oldalán majd azt is ugyanúgy kitéptem! De ezt már nem az oldalába szúrtam bele hanem megfogtam és átdöftem vele a bal szemét! Erre Black még jobban ordított de már sírt is és csak azért nem halt meg mert a varázslat életben tartotta!:
-Érzed már Black?! Ilyen érzés az mikor valaki olyat bántasz aki ártatlan! Mindjárt vége! ...ezek után pedig mikor már a feje tetején nem volt egy tüske sem ráharaptam Black fejére egyenesen azokba a sebekbe ahonnan a tüskéit húztam ki és egy lassabb mozdulattal a fogaimmal ketté téptem a fejét ezzel végleg megölve Black-et! Se a sereg se senki meg sem bírt szólalni attól amit tettem és a látványtól! Majd lassan oda sétáltam Night Spirit-hez igaz csuron vér voltam majd ezt mondtam neki:
-Spirit megtettem amit kértél!
-Köszönöm Drago! Így végre... Biztonságban tudhatlak... Sosem felejtelek majd el!
-Miről beszélsz? Nem hagyom hogy meghalj haza viszlek és meg fogsz gyógyulni!
-Szeretlek Drago! Vigyázz... A családodra!... ...ekkor Night Spirit elvesztette az eszméletét én pedig teljesen kétségbe estem!
Ekkor anyám jelent meg Sentinel-lel és mikor meglátták mi is történt azonnal hozzám siettek:
-Drago! Fiam mi történt?
-Spirit....
-Nyugi fiam nyugi!
-Nem akarom hogy meghaljon! Nem!
-Hát akkor eljött ez a pillanat is... Drago ha valóban szereted őt akkor tudod mit kell tenned fiam! Tedd meg érte! ...ekkor felálltam majd rátettem a két első mancsom Night Spirit sebeire és a saját véremet juttattam be az ő testébe! Fél perc sem telt el és a seb begyógyult viszont a méreg ami benne volt az átkerült az én vérembe! Egy életet megmentettem de magamat áldoztam érte! Végül teljesen elkábulva anyám előtt estem össze:
-Kérlek... Vigyázz... Night Spirit-re... Ne hagyd... Hogy... Baja essen!
-Úgy lesz... Drago!
-Annyira... Furcsa hogy így érek véget...
-Drago nem hagylak csak úgy meghalni erősnek kell lenned! ...közben egyre rosszabbul lettem és kezdtem elgyengülni... Ekkor anyám Night Spirit-re nézett aki látszólag jobban volt mert nem volt benne a méreg! Majd ekkor anyám megfogta a mancsom és Spirit mancsát is majd egymásra rakta őket!:
-Amikor te Dragon a múltkor azon a napon megharaptad Spirit-et ti ketten egyek lettetek! Így talán most ő ment meg téged! ...mondta miközben egyre jobban elgyengültem míg végül alig voltam magamnál és kezdtem azt hinni hogy itt a vége........................
Hamarosan Folytatom...
Köszi hogy végigolvastad! :)
2015. március 21., szombat
9. Rész - Múltam nyomában
*pár órával később*
Mikor én felébredtem Spirit még mellettem aludt szegénykém biztos elfáradt a tegnapi után! Már világosodott és gondoltam anyám is fent van már de tévedtem mert még ő is aludt. Mivel mindenki aludt úgy gondoltam és éreztem hogy muszáj megtennem valamit! Megfogtam óvatosan Night Spirit-et és felemeltem majd elrepültem vele gondoltam valami erdőbe vagy tisztásra hogy ketten lehessünk mikor felébred egy nyugisabb helyen. Elvittem hát egy erdőbe egy nagy fa alá ahol senki sem volt! Egy óra is eltelt míg Spirit felébred és akkorát ásított hogy kétszer belefért volna a fejem a szájába:
-Jó reggelt hétalvó
-Neked is Drago... Mi ez a hely?
-Ide hoztalak hogy ketten lehessünk!
-Nahát mi bujt beléd kicsi Vérfúria? Eddig nem volt merszed romantikázni?
-Om.... Nos... Ah... Jolvan meg akartalak lepni na most örülsz? -Csak vicceltem Drago... -Tudom... Te mindig viccelsz... -Biztos vagy te abban?
-Miért mire készülsz?
-Azt majd megtudod! ...majd felállt megrázta magát és játékosan nekem ugrott! Én nem is tudtam hirtelen mit tegyek de ekkor én is játszani kezdtem vele. Ugráltunk meg egymást dobáltuk ide-oda persze próbáltam nem erősen csinálni! Egy óra múlva végül sikerült kifárasztanom és lefeküdtünk a fűbe! Ám ekkor egy fura sárkányt pillantottunk meg a fákon ugrálni!:
-Te is láttad?
-Igen Drago... De mi az? Vagy ki?
-Nem tudom de leszedem! ...majd fellőttem egy plazmasugarat az egyik ágra amitől az a sárkány nem le esett hanem le ugrott elénk de fura volt hogy pont talpra esett:
-Ki vagy te és mit keresel itt?
-Az én nevem nem fontos! Csak az hogy mit csinálok! De én tudom te ki vagy... Drago! -Most már mindenki tudja a nevem??? Mit csinálsz?
-Keresek valakit akit te is!
-Ki az mond meg!
-A te apád gyilkosát keresem amivel anyád bízott meg! Mert látta hogy te addig úgy se nyugszol míg meg nem ölöd! ...ekkor Spirit-tel hirtelen egymásra néztünk és tudtuk hogy ezzel a sárkánnyal kell tartanunk! Ha tényleg tudja hol van apám gyilkosa akkor meg kell találnom és meg kell ölnöm!: -Veled tartunk!
-Rendben de én mondom mit tegyetek mert nem egyszerű dolgoznom úgy hogy ha zavarnak! Gyertek utánam!
-Gyere Spirit!
-Megyek Drago megyek! ...majd elindultunk egy ismeretlen sziget irányába tengereken hegyeken erdőkön keresztül nem számított hogy fáradtak voltunk! 3 napja már hogy úton voltunk és még semmit sem találtunk! Kezdtem azt érezni hogy ez csapda de ekkor megláttam egy nagyon ismerős szigetet ahova pont le is szálltunk! Ekkor jöttem rá én és Spirit is hogy ez az a sziget amit én uraltam még régen! Körül néztem de senkit nem találtam! Kezdtem aggódni hogy talán meghaltak! Sajnos igazam volt! Amint beértem abba a medencébe ahol a tó volt szörnyű dolgot láttam és azon nyomban elállt a lélegzetem de még Spirit-nek is! Nem csak pár sárkányt öltek meg hanem szinte mindenkit! Senkit sem kíméltek olyan vérontást csináltak amit én csak talán egyszer tettem! Majd az a sárkány akivel jöttünk ezt mondta:
-Ez nem most történt! Már kb. egy hete hogy ezt a szörnyűséget tették és nem csak itt hanem máshol is!
-Ki az aki ezt művelte? Ki képes ilyenre? Ha ezt te tudtad miért nem szóltál előbb!
-Anyád megkért hogy tartsam titokban! Nem akarta hogy megtudd mert akkor újra elveszített volna! Most már el mondom ki vagyok! A nevem Sentinel! Egy bérgyilkos sárkány vagyok és anyád fogadott fel hogy keressem meg és bármi áron öljem meg az apád gyilkosát!
-Sentinel... De ki az aki ezt tette a szigetemmel! Itt régen én uralkodtam és megígértem ezeknek a sárkányoknak hogy megvédem őket!
-Ha itt lettél volna most te is cafatokban hevernél az anyád pedig bele halt volna ha így talál! Semmi esélyük nem volt! Ezt egy sárkány tette! Egy hatalmas másvilági szörnyeteg!
-Meg lehet ölni?
-Egyedül nem! Arra csak az képes aki megöli azt aki irányítja! Igen nem magától jött hanem hívták! -Ki volt az mond meg! Mond meg vagy olyat teszek amit megbánok!
-Nem tudom! De valószínű hogy aki ezt tette az ölte meg apádat is! ...ekkorra már kezdett összegyűlni bennem mind az a gyűlölet amit eddig elfojtottam! Korlátoztam magamban hogy ne veszítsem el a fejem és legyek egy gyilkoló gépezet! De ezt most feladom itt vége! Már majdnem elrepültem hogy Spirit-nek ne essen baja de ekkor valakit megláttam mozogni az egyik barlangnál! Oda siettem utánam Spirit és Sentinel is! Egy fehér-piros fúria volt az akinek egy hatalmas nyílt seb volt az oldalán és két hátsó lábán! Mint kiderült ő volt Ezrin aki gyógyító erővel bírt így tartotta magát életben különben bele halt volna a sérüléseibe:
-Ezrin!... ...mondtam neki miközben Spirit elment vizet hozni Sentinel pedig átvizsgálta a szigetet! -Te vagy az Drago!...
-Igen! Visszajöttem értetek!
-Hát ahogy látod elkéstél...
-Segítek nem hagylak itt!
-Ne! Ne kérlek! Nem kell! Már csak perceim vannak hátra addig bírtam magam életben tartani amíg valaki nem jön de eleget szenvedtem! Van egy üzenetem!
-Mond Ezrin milyen üzenet? ...közben Spirit visszajött a vízzel és valahogy Ezrin szájába öntötte mert mozdulni sem bírt!
-Aki itt járt az egy félisten sárkány volt! Nagyobb mint akiket eddig láttam! Nagyobb mint az Alfa! De nem önszántából jött! Vele volt még valaki!... ...Ezrin kezdett egyre gyengülni de meg akartam tudni ki az aki hívta azt a szörnyet!
-Hé Ezrin ne add fel mond kit láttál? Tudnom kell!
-A neve.... Black! A sikló akit legyőztél! Most... Bosszút akar állni rajtad!... Drago! Kérlek... Ha mi valaha fontosak voltunk neked... Akkor... Pusztítsd el őket bármi áron! Bosszuld meg.... A családod!... ...ezzel a mondattal mikor kimondta Ezrin teljesen föladta és végül meghalt! Én pedig teljesen elvesztettem azt a reményt hogy megváltozom! Semmi sem érdekelt csak az hogy mindenkit megöljek nem számít hogy mekkora! Nem számít ha kölyök vagy bárki más! Végezni fogok mindegyikkel!:
-ETTŐL A PILLANATTÓL KEZDVE VÉGE! AMIT EDDIG TETTEM AZ SEMMI SEM LESZ AHHOZ KÉPEST AMI MOST JÖN! KI ÍRTOK MINDEN SÁRKÁNYT AKI AZ UTAMBA ÁLL SENKI DE SENKI NEM MENEKÜL MAJD ELŐLEM! ...Spirit egy picit furán nézett mert ő már ismer és tudja hogy mi van ha ilyen vagyok! Sentinel ezért haza indult hogy figyelmeztesse anyámat! Megint az történt ami múltkor! A számból meg a hátamon lévő tüskékből folyni kezdett a vér mert ekkor váltom ki azt ami igazából én vagyok!:
-Night Spirit! Vagy velem jössz vagy arrébb állsz!
-Drago... Tudod hogy veled vagyok! Nem eresztelek el még egyszer! ...majd csak úgy megütötte a hátam viccből a gond csak az volt hogy tiszta vér voltam neki meg a mancsa olyan lett erre a reakciója az volt hogy vissza akarta belém törölni de csak véresebb lett majd inkább a földbe törölte a mancsát!:
-Blah... Drago te... Ááá...
-Na mi van? Te siránkozol ha véres leszel én meg úszok benne... ...majd csak úgy ki nyújtottam a nyelvem Spirit-re amire nevetni kezdett!:
-Látod tudsz te cuki Vérfúria is lenni ha akarsz!
-Nem... Csak veled! De indulás nem azért vagyunk itt hogy ezt csináljuk! ...majd felrepültünk és elindultunk valamerre. Irány nem volt csak mentem előre Spirit meg utánam! Egész végig csak az járt a fejemben hogy kinyírjam azt a szemét Black-et meg azt a szörnyet hogy mindennél véresebb bosszút álljak azokért akiket megöltek! Megígértem Black-nek hogy ha még egyszer az utamba áll egyenként tépem ki a tüskéket a fejéből és szúrom bele az oldalába! Hát ezt be is tartom! De először találjam meg őket és ha sereggel várnak hát ők is elpusztulnak mind! Semmi sem állíthat meg! Közben odaszóltam a hátam mögött repülő Spirit-nek:
-Akármi lesz kérlek vigyázz magadra és ha nem kell ne avatkozz bele!
-Nem vagyok gyáva Drago! Tudok magamra vigyázni...
-Csak... Maradj mellettem! Nem akarlak elveszíteni! Téged nem!
-Én sem téged! Csak nem szeretem ha esztelenül gyilkolsz!
-Ilyen vagyok... ...pár perc múlva megpillantottunk egy szigetet amin láthatólag voltak sárkányok ezért rejtve kellett maradjunk mert ha meglátnak nem lesz esélyünk! Így hát a sziget azon felére szálltunk le ahol nem voltak és erdő borította a partot! Lassan hangtalanul közeledtünk a sziget belseje felé! Egyszer csak egy fura hangot hallottunk amire hirtelen megálltunk és védekező állást vettünk fel! Tudtam hogy valami csapda lesz mert éreztem a többi sárkány jelenlétét körülöttünk!: -Kivagy mutasd magad! ...mondtam miközben Spirit-tel egymás mellett álltunk támadásra készen! Majd egy sárkány lépett elő a fák közül majd körülöttünk több százan voltak! Körbe vettek minket még a fákon is voltak! Nem volt menekvés! De ahogy megálltam azt a sárkányt teljesen hatalmába kerített az a gonosz erő ami eddig bennem szunnyadt és teljesen elvesztettem az eszem mire teljesen gonosszá váltam! Majd így szólt a sárkány akit ismertem:
-Hát újra találkozunk Drago! A sorsunk újra össze hozott minket!
-De most megdöglesz és veled együtt a pokolra küldök mindenkit ezen a szigeten! Még egyszer nem menekülsz meg!
-Ó nem! Most ti fogtok meghalni Spirit és Drago! ...... MOST!!!..............
Hamarosan Folytatom...
Köszi hogy végigolvastad! :)
*pár órával később*
Mikor én felébredtem Spirit még mellettem aludt szegénykém biztos elfáradt a tegnapi után! Már világosodott és gondoltam anyám is fent van már de tévedtem mert még ő is aludt. Mivel mindenki aludt úgy gondoltam és éreztem hogy muszáj megtennem valamit! Megfogtam óvatosan Night Spirit-et és felemeltem majd elrepültem vele gondoltam valami erdőbe vagy tisztásra hogy ketten lehessünk mikor felébred egy nyugisabb helyen. Elvittem hát egy erdőbe egy nagy fa alá ahol senki sem volt! Egy óra is eltelt míg Spirit felébred és akkorát ásított hogy kétszer belefért volna a fejem a szájába:
-Jó reggelt hétalvó
-Neked is Drago... Mi ez a hely?
-Ide hoztalak hogy ketten lehessünk!
-Nahát mi bujt beléd kicsi Vérfúria? Eddig nem volt merszed romantikázni?
-Om.... Nos... Ah... Jolvan meg akartalak lepni na most örülsz? -Csak vicceltem Drago... -Tudom... Te mindig viccelsz... -Biztos vagy te abban?
-Miért mire készülsz?
-Azt majd megtudod! ...majd felállt megrázta magát és játékosan nekem ugrott! Én nem is tudtam hirtelen mit tegyek de ekkor én is játszani kezdtem vele. Ugráltunk meg egymást dobáltuk ide-oda persze próbáltam nem erősen csinálni! Egy óra múlva végül sikerült kifárasztanom és lefeküdtünk a fűbe! Ám ekkor egy fura sárkányt pillantottunk meg a fákon ugrálni!:
-Te is láttad?
-Igen Drago... De mi az? Vagy ki?
-Nem tudom de leszedem! ...majd fellőttem egy plazmasugarat az egyik ágra amitől az a sárkány nem le esett hanem le ugrott elénk de fura volt hogy pont talpra esett:
-Ki vagy te és mit keresel itt?
-Az én nevem nem fontos! Csak az hogy mit csinálok! De én tudom te ki vagy... Drago! -Most már mindenki tudja a nevem??? Mit csinálsz?
-Keresek valakit akit te is!
-Ki az mond meg!
-A te apád gyilkosát keresem amivel anyád bízott meg! Mert látta hogy te addig úgy se nyugszol míg meg nem ölöd! ...ekkor Spirit-tel hirtelen egymásra néztünk és tudtuk hogy ezzel a sárkánnyal kell tartanunk! Ha tényleg tudja hol van apám gyilkosa akkor meg kell találnom és meg kell ölnöm!: -Veled tartunk!
-Rendben de én mondom mit tegyetek mert nem egyszerű dolgoznom úgy hogy ha zavarnak! Gyertek utánam!
-Gyere Spirit!
-Megyek Drago megyek! ...majd elindultunk egy ismeretlen sziget irányába tengereken hegyeken erdőkön keresztül nem számított hogy fáradtak voltunk! 3 napja már hogy úton voltunk és még semmit sem találtunk! Kezdtem azt érezni hogy ez csapda de ekkor megláttam egy nagyon ismerős szigetet ahova pont le is szálltunk! Ekkor jöttem rá én és Spirit is hogy ez az a sziget amit én uraltam még régen! Körül néztem de senkit nem találtam! Kezdtem aggódni hogy talán meghaltak! Sajnos igazam volt! Amint beértem abba a medencébe ahol a tó volt szörnyű dolgot láttam és azon nyomban elállt a lélegzetem de még Spirit-nek is! Nem csak pár sárkányt öltek meg hanem szinte mindenkit! Senkit sem kíméltek olyan vérontást csináltak amit én csak talán egyszer tettem! Majd az a sárkány akivel jöttünk ezt mondta:
-Ez nem most történt! Már kb. egy hete hogy ezt a szörnyűséget tették és nem csak itt hanem máshol is!
-Ki az aki ezt művelte? Ki képes ilyenre? Ha ezt te tudtad miért nem szóltál előbb!
-Anyád megkért hogy tartsam titokban! Nem akarta hogy megtudd mert akkor újra elveszített volna! Most már el mondom ki vagyok! A nevem Sentinel! Egy bérgyilkos sárkány vagyok és anyád fogadott fel hogy keressem meg és bármi áron öljem meg az apád gyilkosát!
-Sentinel... De ki az aki ezt tette a szigetemmel! Itt régen én uralkodtam és megígértem ezeknek a sárkányoknak hogy megvédem őket!
-Ha itt lettél volna most te is cafatokban hevernél az anyád pedig bele halt volna ha így talál! Semmi esélyük nem volt! Ezt egy sárkány tette! Egy hatalmas másvilági szörnyeteg!
-Meg lehet ölni?
-Egyedül nem! Arra csak az képes aki megöli azt aki irányítja! Igen nem magától jött hanem hívták! -Ki volt az mond meg! Mond meg vagy olyat teszek amit megbánok!
-Nem tudom! De valószínű hogy aki ezt tette az ölte meg apádat is! ...ekkorra már kezdett összegyűlni bennem mind az a gyűlölet amit eddig elfojtottam! Korlátoztam magamban hogy ne veszítsem el a fejem és legyek egy gyilkoló gépezet! De ezt most feladom itt vége! Már majdnem elrepültem hogy Spirit-nek ne essen baja de ekkor valakit megláttam mozogni az egyik barlangnál! Oda siettem utánam Spirit és Sentinel is! Egy fehér-piros fúria volt az akinek egy hatalmas nyílt seb volt az oldalán és két hátsó lábán! Mint kiderült ő volt Ezrin aki gyógyító erővel bírt így tartotta magát életben különben bele halt volna a sérüléseibe:
-Ezrin!... ...mondtam neki miközben Spirit elment vizet hozni Sentinel pedig átvizsgálta a szigetet! -Te vagy az Drago!...
-Igen! Visszajöttem értetek!
-Hát ahogy látod elkéstél...
-Segítek nem hagylak itt!
-Ne! Ne kérlek! Nem kell! Már csak perceim vannak hátra addig bírtam magam életben tartani amíg valaki nem jön de eleget szenvedtem! Van egy üzenetem!
-Mond Ezrin milyen üzenet? ...közben Spirit visszajött a vízzel és valahogy Ezrin szájába öntötte mert mozdulni sem bírt!
-Aki itt járt az egy félisten sárkány volt! Nagyobb mint akiket eddig láttam! Nagyobb mint az Alfa! De nem önszántából jött! Vele volt még valaki!... ...Ezrin kezdett egyre gyengülni de meg akartam tudni ki az aki hívta azt a szörnyet!
-Hé Ezrin ne add fel mond kit láttál? Tudnom kell!
-A neve.... Black! A sikló akit legyőztél! Most... Bosszút akar állni rajtad!... Drago! Kérlek... Ha mi valaha fontosak voltunk neked... Akkor... Pusztítsd el őket bármi áron! Bosszuld meg.... A családod!... ...ezzel a mondattal mikor kimondta Ezrin teljesen föladta és végül meghalt! Én pedig teljesen elvesztettem azt a reményt hogy megváltozom! Semmi sem érdekelt csak az hogy mindenkit megöljek nem számít hogy mekkora! Nem számít ha kölyök vagy bárki más! Végezni fogok mindegyikkel!:
-ETTŐL A PILLANATTÓL KEZDVE VÉGE! AMIT EDDIG TETTEM AZ SEMMI SEM LESZ AHHOZ KÉPEST AMI MOST JÖN! KI ÍRTOK MINDEN SÁRKÁNYT AKI AZ UTAMBA ÁLL SENKI DE SENKI NEM MENEKÜL MAJD ELŐLEM! ...Spirit egy picit furán nézett mert ő már ismer és tudja hogy mi van ha ilyen vagyok! Sentinel ezért haza indult hogy figyelmeztesse anyámat! Megint az történt ami múltkor! A számból meg a hátamon lévő tüskékből folyni kezdett a vér mert ekkor váltom ki azt ami igazából én vagyok!:
-Night Spirit! Vagy velem jössz vagy arrébb állsz!
-Drago... Tudod hogy veled vagyok! Nem eresztelek el még egyszer! ...majd csak úgy megütötte a hátam viccből a gond csak az volt hogy tiszta vér voltam neki meg a mancsa olyan lett erre a reakciója az volt hogy vissza akarta belém törölni de csak véresebb lett majd inkább a földbe törölte a mancsát!:
-Blah... Drago te... Ááá...
-Na mi van? Te siránkozol ha véres leszel én meg úszok benne... ...majd csak úgy ki nyújtottam a nyelvem Spirit-re amire nevetni kezdett!:
-Látod tudsz te cuki Vérfúria is lenni ha akarsz!
-Nem... Csak veled! De indulás nem azért vagyunk itt hogy ezt csináljuk! ...majd felrepültünk és elindultunk valamerre. Irány nem volt csak mentem előre Spirit meg utánam! Egész végig csak az járt a fejemben hogy kinyírjam azt a szemét Black-et meg azt a szörnyet hogy mindennél véresebb bosszút álljak azokért akiket megöltek! Megígértem Black-nek hogy ha még egyszer az utamba áll egyenként tépem ki a tüskéket a fejéből és szúrom bele az oldalába! Hát ezt be is tartom! De először találjam meg őket és ha sereggel várnak hát ők is elpusztulnak mind! Semmi sem állíthat meg! Közben odaszóltam a hátam mögött repülő Spirit-nek:
-Akármi lesz kérlek vigyázz magadra és ha nem kell ne avatkozz bele!
-Nem vagyok gyáva Drago! Tudok magamra vigyázni...
-Csak... Maradj mellettem! Nem akarlak elveszíteni! Téged nem!
-Én sem téged! Csak nem szeretem ha esztelenül gyilkolsz!
-Ilyen vagyok... ...pár perc múlva megpillantottunk egy szigetet amin láthatólag voltak sárkányok ezért rejtve kellett maradjunk mert ha meglátnak nem lesz esélyünk! Így hát a sziget azon felére szálltunk le ahol nem voltak és erdő borította a partot! Lassan hangtalanul közeledtünk a sziget belseje felé! Egyszer csak egy fura hangot hallottunk amire hirtelen megálltunk és védekező állást vettünk fel! Tudtam hogy valami csapda lesz mert éreztem a többi sárkány jelenlétét körülöttünk!: -Kivagy mutasd magad! ...mondtam miközben Spirit-tel egymás mellett álltunk támadásra készen! Majd egy sárkány lépett elő a fák közül majd körülöttünk több százan voltak! Körbe vettek minket még a fákon is voltak! Nem volt menekvés! De ahogy megálltam azt a sárkányt teljesen hatalmába kerített az a gonosz erő ami eddig bennem szunnyadt és teljesen elvesztettem az eszem mire teljesen gonosszá váltam! Majd így szólt a sárkány akit ismertem:
-Hát újra találkozunk Drago! A sorsunk újra össze hozott minket!
-De most megdöglesz és veled együtt a pokolra küldök mindenkit ezen a szigeten! Még egyszer nem menekülsz meg!
-Ó nem! Most ti fogtok meghalni Spirit és Drago! ...... MOST!!!..............
Hamarosan Folytatom...
Köszi hogy végigolvastad! :)
2015. február 13., péntek
8. Rész - Vérfürdő
*pár órával később*
Ideje volt már felkelni és éreztem hogy anyám sem volt már mellettem mert elment biztos ennivalót hozni nekem... Így hát csak feküdtem a hátamon mint egy mihaszna lusta sárkány... Néha nyújtóztam egyet mert elzsibbadt a 2 szárnyam de különösebben nem csináltam semmit... Már dél volt mikor anyám visszaért és ezzel a mondattal ébresztett fel álmomból:
-Drago te lustaság van egy látogatód!
-Mi? Dehogy ki is látogatna engem?!... ...ám ekkor egy különös és nagyon ismerős hang szólalt meg a barlang bejárata felől:
-Drago?
-Night Spirit???
-Hát megtaláltalak! ...majd ezt kimondva beugrott és egyenesen rajtam landolt pontosabban a hasamon...:
-Hát te hogy kerülsz ide Spirit?
-Hallottam mit tettél Drago Vérdung-al és hogy szabadságot adtál a szigeted lakóinak majd hírt kaptam hogy itt laksz és ezért jöttem ide!
-De hogyan? És... Miért?
-Drago kérlek örülök hogy látlak végre de... ...ekkor leszállt rólam és leült elém és így egymással szemben ültünk majd megfogta a mancsom:
-Hallottam mi történt apáddal és... Sajnálom nagyon! Tudom hogy nehéz feldolgozni de megértelek csak féltelek! ...ekkor csak az volt a fura hogy Spirit majdnem könnyezni kezdett és nekem se kellett sok de egy Vérfúria nem sír! Viszont olyan fura volt mikor Spirit megfogta a mancsom... Olyan meleg érzés töltötte el a testem mintha egy forró vizű tóba ültem volna... De egyben annyira jó is volt hogy azt el mondani nem tudom! Ekkor persze észre vettem hogy anyám kiosont hogy mire akart ezzel célozni azt nem tudom így csak Spirit és én voltunk bent a barlangban. Nekem fogalmam sem volt arról hogy most itt mit tegyek úgyhogy csak ültem ott mint valami "szobor"... Spirit meg csak bámult bele a szemembe ami érdekes lehetett mert neki olyan gyönyörű szeme volt az enyémben meg mit láthatott... Ez után jött az amire nem számítottam és elég viccesen reagáltam rá... Spirit megfogta a fejem a szemembe nézett még jobban és megcsókolt... Erre az én reakcióm az volt hogy ledermedtem a füleim meg mint az antennák az égnek álltak! Nem akartam semmit sem elrontani de valamit muszáj voltam reagálnom:
-Őőő Spirit...?
-Igen Drago?
-Ez most...
-Sss... Egy vérfúria nem kérdez! Csak cselekszik... ...egy hatalmasat sóhajtottam mert nem tudtam tényleg hogy mit kellett volna csinálnom és ekkor tettem meg életem első és talán legnehezebb ilyen lépését! Mivel én Vérfúria voltam nekem az ösztöneimben alapból más volt bekódolva mint másnak ebben a helyzetben! Olyan volt mintha kikapcsoltam volna magam és csak irányítottak volna... Olyan furcsa volt minden és éreztem belül hogy valami nem stimmel... 3 helyen kezdtem el egyszerre vérezni de nem azért mert ideges voltam ez most valami nagyon furcsa volt és nem is voltam magamnál... A Vérfúria faj első és utolsó tagjaként azonban megértettem hogy mi is történik most! A fülemből a hátamon lévő tüskékből és a számból is folyt a vér de mégsem fájt semmim... Ez azért történt mert kapcsolatba léptem valakivel és a vérfúriák így reagálnak erre a helyzetre! El ugyan nem vérzek de folyik a vérem mindenhonnan és szinte nem vagyok önmagam de Spirit ugyanolyan nyugodt mintha tudná hogy ez ösztönös és nem is aggódik miattam... Vannak dolgok amik a vérfúriáknál máshogy működnek mint a normál fúriáknál... Én nem voltam magamnál de mégis láttam mit csináltam... Lassan megfogtam Night Spirit-et és a hátára fektettem de miután ezt megtettem Spirit csak egy pillanatra megállított:
-Drago biztos tudod mit csinálsz?
-Csak érted teszem!
-De vigyázz kérlek... ...majd ekkor nem az történt mint más sárkányoknál valahogy lefogtam Spirit-et és az első jobb mancsának a felső "izmosabb" részébe beleharaptam... Csak az volt a gond hogy láttam szegény Spirit arcán hogy szenved és ez fájt neki mert könnyezni kezdett de mégsem mozdult meg csak tűrte a fájdalmat... Nekem nagyobb volt a kockázat mert a vérfúria harapása halálos és olyan vérmérget juttat a véráramba amely fél perc alatt élve öli meg az ellenfél szervezetét belűlről! Ez amiért megharaptam egy olyan dolog volt amit anyám már jól tudott! Avval hogy megharaptam természetes módon hogy Spirit vérét megéreztem ezzel egy olyan kapcsolatba kerültem vele ami már örök életre szól és az én életem összekapcsolódott az övével! Mivel a mérget nem juttattam bele a szervezetébe... Ez a két hatás lehetséges ha egy vérfúria megharap... Mikor óvatosan elengedtem Spirit-et ő gyorsan felállt és a sebet nyalogatta amit én okoztam... Még mindig véreztem és mind a ketten csupa vér voltunk... Ne voltunk szép látvány de ekkor belépett anyám és szótlanul leült Night Spirit mellé és valamit mondott neki amire Spirit igennel bólogatott...:
-Drago... Jól vagy fiam?
-Igen csak... Nem érzem jól magam teljesen... Olyan fura most minden...
-Nyugodj meg Drago mindent időben elmondok majd! Most feküdj le és pihenj! ...azzal szinte ott helyben összeestem és elájultam... Nem tudom mi történt... Már nem véreztem mikor felébredtem de amikor magamhoz tértem senkit nem láttam senkit csak hangokat hallottam kintről... Nehezen felkeltem hogy ki mennyek megnézzem mi az! Mikor kimentem azonban nagyon rossz dolgot láttam! Egy szomszédos barlangban 2 sárkánykölyök feküdt holtan a földön míg másik 3 testvérük próbálta felkelteni az anyjukat aki már szinte félholtan feküdt tiszta véresen a fal mellett... Bentről pedig 2 sárkány harcolt az egyik az apa a másik pedig valaki más volt... Szörnyű látvány volt ezt látni hogy senki sem segít hova lett mindenki?! Ekkor pedig anyám lépett ki a barlangból és ezt súgta a fülembe: -Drago... Fiam... Ha van benned szeretet és segítettél valaha másokon akkor tedd meg amit érzel!
-De nem avatkozhatok bele más dolgába... Hisz nem is ismerem...
-Akkor máshogy mondom... Drago! Öld meg azt a fúriát!!! ...de ezt olyan furcsán mondta mintha parancsot adott volna pedig én nem így ismerem anyámat...: -De én ezt... -DRAGO! ...majd hirtelen úgy pofon vágott hogy vérezni kezdett az orrom... A saját anyám először ütött meg de miért? Vajon mi történt?... Erre nem volt esélyem reagálni hirtelen olyan dühös lettem mint még soha és egy hatalmasat ordítottam anyámra aki meg sem moccant! Legszívesebben megfojtottam volna de ekkor megfordultam és szaladni kezdtem oda ahhoz a családhoz akiket láttam! Mikor odaértem ám akkor már késő volt! Az aki a családot megtámadta egy fekete fúria volt és az apát meg is ölte és a megmaradt 3 kölyköt meg az anyjukat kereste... Mikor én láttam hogy megtalálta őket beugrottam elé és ezt mondtam:
-Mit tettél te!!!
-Takarodj az útból te féreg! Ehhez neked semmi közöd!
-Mit mondtál az előbb?
-Azt hogy kotródj!!! Vagy te is úgy végzed mint az apjuk!
-Ebből elég!!! ...ekkor már annyira dühös voltam hogy nem bírtam kontrollálni magam! Hirtelen felugrottam és akkorát rúgtam abba a fekete fúriába hogy belecsapódott a falba majd hirtelen ráugrottam és a nyakánál fogva szorítottam a falhoz! De nem kegyelmeztem 3-szor belevágtam a fejébe ezzel fél szemére megvakítva és még ezután mikor eltörtem az állkapcsát hogy beszélni sem tudott megfogtam felemeltem és eltörtem a gerincét de még mindig életben volt mikor fél szemmel véresre verve rám nézett mert azt hitte elengedem de nem! Mert ekkor beleharaptam az oldalába és bejuttattam a vérmérget a szervezetébe... Majd ott hagytam de fél percen belül amúgy is kínok között meghalt! De valami ekkor elromolhatott bennem és teljesen elvesztettem az eszem és úgy viselkedtem mint egy állat! Visszafordultam ahhoz a fúriához akit megöltem és nem tettem különösen semmit egyszerűen csak mint egy vad sárkány elkezdtem ott úgy ahogy volt megenni azt akit megöltem! Már teljesen elvesztettem az eszem és végleg megváltoztam mintha csak egy vérengző vadállat lettem volna! Ezt tetőzte az hogy a család megmaradt 4 tagja az anya és 3 kölyke ezt végignézte! A sárkányok általában nem eszik meg egymást de én megtettem! Nem teljesen de felzabáltam azt a sárkányt! Mondhatom nem voltam szép látvány mert minden egyéb dolog volt a számban mint egy amúgy vad sárkánynak általában! De mikor kiindultam abból a barlangból az utamat Night Spirit állta el mert anyám küldte ide!:
-Drago... Megismersz? ...nem válaszoltam csak dühösen és véresen morogtam mint aki kész arra hogy bármikor újra megöljön valakit!:
-Drago... Térj magadhoz! Én vagyok az Night Spirit! ...de meg sem hallottam Spirit-et csak morogtam!:
-Kérlek Drago ne csináld ezt engedd hogy segítsek! ...nem mozdultam csak álltam ott mikor Spirit lassan megfogta a fejem és a szemembe nézett mert látta mi történt és lassan simogatni kezdte a fejem amire én lassan kezdtem megnyugodni!:
-Jól van Drago itt vagyok nyugodj meg! ...folytatta és végül valahogy magamhoz tértem:
-Night Spirit?
-Drago... Végre hogy visszatértél!
-Mit tettem?
-Most... Nem akarok erről beszélni! Gyere haza! ...majd haza kísért ahol anyám már várt minket! De mikor elhaladtam anyám mellett olyan furán de elégedetten nézett rám... Majd bementünk és mindannyian leültünk vacsorázni.:
-Te nem eszel Drago?
-Kösz most nem... Úgy érzem mintha most ettem volna tele magam valamivel...
-Oké... ...majd mikor befejeztük a vacsorát Spirit úgy döntött velem marad és itt alszik mert nem akar elhagyni habár még mindig nem rajong azért amit csinálok mert szerinte egy gyilkos vagyok de én nem változom... Majd anyám szólt nekem hogy menjek ki mert beszélni akar velem valamiről de nem is sejtettem hogy mi lesz az...:
-Drago amit ma tettem tudd meg nem véletlenül csináltam... Én mindent tudok rólad és a képességeidről... Például emlékszel arra mikor Spirit-tel ketten voltatok?
-Igen emlékszem...
-Azért véreztél mert a vérfúria igazán sosem tud senkit sem szeretni és ez egy olyan érzelmi reakciót vált ki belőle hogy nem sír hanem vérzik!
-Ezt nem értem...
-Nem is kell Drago! Csak tanuld meg hogy mit mikor miért csinálsz!
-Rendben!
-Valamint emlékszel arra amikor a hajón megtámadtál és leütöttek?
-Nem tisztán de emlékszem mert?
-A fejed a gyenge pontod! Ha arra csapást mérnek eszméleted veszted és kb. 3 órára vagy többre is kiüthetnek!
-De ezt honnan tudod?
-A fiam vagy mindent tudok rólad! Most pedig elmondom mit tettél a mai napon! ...majd részletesen elmesélt mindent amit ma tettem és én meg sem bírtam szólalni... Teljesen lefagytam... Hogy voltam képes megenni egy fajtársamat te jó isten... De el is gondolkoztam hogy vajon mit nem tudok még magamról... Ezután bementünk a barlangba de Spirit persze már várt milyen érdekes pont ott ahol én szoktam aludni de nekem nem volt furcsa csak mégis az első közös éjszakánk lesz ez! Majd oda mentem mellé és lefeküdtünk én pedig betakartam a szárnyammal és gyengén átöleltem majd még anyámra néztem aki csak mosolygott rám ebben a pillanatban................
Hamarosan Folytatom...
Köszi hogy végigolvastad! :)
*pár órával később*
Ideje volt már felkelni és éreztem hogy anyám sem volt már mellettem mert elment biztos ennivalót hozni nekem... Így hát csak feküdtem a hátamon mint egy mihaszna lusta sárkány... Néha nyújtóztam egyet mert elzsibbadt a 2 szárnyam de különösebben nem csináltam semmit... Már dél volt mikor anyám visszaért és ezzel a mondattal ébresztett fel álmomból:
-Drago te lustaság van egy látogatód!
-Mi? Dehogy ki is látogatna engem?!... ...ám ekkor egy különös és nagyon ismerős hang szólalt meg a barlang bejárata felől:
-Drago?
-Night Spirit???
-Hát megtaláltalak! ...majd ezt kimondva beugrott és egyenesen rajtam landolt pontosabban a hasamon...:
-Hát te hogy kerülsz ide Spirit?
-Hallottam mit tettél Drago Vérdung-al és hogy szabadságot adtál a szigeted lakóinak majd hírt kaptam hogy itt laksz és ezért jöttem ide!
-De hogyan? És... Miért?
-Drago kérlek örülök hogy látlak végre de... ...ekkor leszállt rólam és leült elém és így egymással szemben ültünk majd megfogta a mancsom:
-Hallottam mi történt apáddal és... Sajnálom nagyon! Tudom hogy nehéz feldolgozni de megértelek csak féltelek! ...ekkor csak az volt a fura hogy Spirit majdnem könnyezni kezdett és nekem se kellett sok de egy Vérfúria nem sír! Viszont olyan fura volt mikor Spirit megfogta a mancsom... Olyan meleg érzés töltötte el a testem mintha egy forró vizű tóba ültem volna... De egyben annyira jó is volt hogy azt el mondani nem tudom! Ekkor persze észre vettem hogy anyám kiosont hogy mire akart ezzel célozni azt nem tudom így csak Spirit és én voltunk bent a barlangban. Nekem fogalmam sem volt arról hogy most itt mit tegyek úgyhogy csak ültem ott mint valami "szobor"... Spirit meg csak bámult bele a szemembe ami érdekes lehetett mert neki olyan gyönyörű szeme volt az enyémben meg mit láthatott... Ez után jött az amire nem számítottam és elég viccesen reagáltam rá... Spirit megfogta a fejem a szemembe nézett még jobban és megcsókolt... Erre az én reakcióm az volt hogy ledermedtem a füleim meg mint az antennák az égnek álltak! Nem akartam semmit sem elrontani de valamit muszáj voltam reagálnom:
-Őőő Spirit...?
-Igen Drago?
-Ez most...
-Sss... Egy vérfúria nem kérdez! Csak cselekszik... ...egy hatalmasat sóhajtottam mert nem tudtam tényleg hogy mit kellett volna csinálnom és ekkor tettem meg életem első és talán legnehezebb ilyen lépését! Mivel én Vérfúria voltam nekem az ösztöneimben alapból más volt bekódolva mint másnak ebben a helyzetben! Olyan volt mintha kikapcsoltam volna magam és csak irányítottak volna... Olyan furcsa volt minden és éreztem belül hogy valami nem stimmel... 3 helyen kezdtem el egyszerre vérezni de nem azért mert ideges voltam ez most valami nagyon furcsa volt és nem is voltam magamnál... A Vérfúria faj első és utolsó tagjaként azonban megértettem hogy mi is történik most! A fülemből a hátamon lévő tüskékből és a számból is folyt a vér de mégsem fájt semmim... Ez azért történt mert kapcsolatba léptem valakivel és a vérfúriák így reagálnak erre a helyzetre! El ugyan nem vérzek de folyik a vérem mindenhonnan és szinte nem vagyok önmagam de Spirit ugyanolyan nyugodt mintha tudná hogy ez ösztönös és nem is aggódik miattam... Vannak dolgok amik a vérfúriáknál máshogy működnek mint a normál fúriáknál... Én nem voltam magamnál de mégis láttam mit csináltam... Lassan megfogtam Night Spirit-et és a hátára fektettem de miután ezt megtettem Spirit csak egy pillanatra megállított:
-Drago biztos tudod mit csinálsz?
-Csak érted teszem!
-De vigyázz kérlek... ...majd ekkor nem az történt mint más sárkányoknál valahogy lefogtam Spirit-et és az első jobb mancsának a felső "izmosabb" részébe beleharaptam... Csak az volt a gond hogy láttam szegény Spirit arcán hogy szenved és ez fájt neki mert könnyezni kezdett de mégsem mozdult meg csak tűrte a fájdalmat... Nekem nagyobb volt a kockázat mert a vérfúria harapása halálos és olyan vérmérget juttat a véráramba amely fél perc alatt élve öli meg az ellenfél szervezetét belűlről! Ez amiért megharaptam egy olyan dolog volt amit anyám már jól tudott! Avval hogy megharaptam természetes módon hogy Spirit vérét megéreztem ezzel egy olyan kapcsolatba kerültem vele ami már örök életre szól és az én életem összekapcsolódott az övével! Mivel a mérget nem juttattam bele a szervezetébe... Ez a két hatás lehetséges ha egy vérfúria megharap... Mikor óvatosan elengedtem Spirit-et ő gyorsan felállt és a sebet nyalogatta amit én okoztam... Még mindig véreztem és mind a ketten csupa vér voltunk... Ne voltunk szép látvány de ekkor belépett anyám és szótlanul leült Night Spirit mellé és valamit mondott neki amire Spirit igennel bólogatott...:
-Drago... Jól vagy fiam?
-Igen csak... Nem érzem jól magam teljesen... Olyan fura most minden...
-Nyugodj meg Drago mindent időben elmondok majd! Most feküdj le és pihenj! ...azzal szinte ott helyben összeestem és elájultam... Nem tudom mi történt... Már nem véreztem mikor felébredtem de amikor magamhoz tértem senkit nem láttam senkit csak hangokat hallottam kintről... Nehezen felkeltem hogy ki mennyek megnézzem mi az! Mikor kimentem azonban nagyon rossz dolgot láttam! Egy szomszédos barlangban 2 sárkánykölyök feküdt holtan a földön míg másik 3 testvérük próbálta felkelteni az anyjukat aki már szinte félholtan feküdt tiszta véresen a fal mellett... Bentről pedig 2 sárkány harcolt az egyik az apa a másik pedig valaki más volt... Szörnyű látvány volt ezt látni hogy senki sem segít hova lett mindenki?! Ekkor pedig anyám lépett ki a barlangból és ezt súgta a fülembe: -Drago... Fiam... Ha van benned szeretet és segítettél valaha másokon akkor tedd meg amit érzel!
-De nem avatkozhatok bele más dolgába... Hisz nem is ismerem...
-Akkor máshogy mondom... Drago! Öld meg azt a fúriát!!! ...de ezt olyan furcsán mondta mintha parancsot adott volna pedig én nem így ismerem anyámat...: -De én ezt... -DRAGO! ...majd hirtelen úgy pofon vágott hogy vérezni kezdett az orrom... A saját anyám először ütött meg de miért? Vajon mi történt?... Erre nem volt esélyem reagálni hirtelen olyan dühös lettem mint még soha és egy hatalmasat ordítottam anyámra aki meg sem moccant! Legszívesebben megfojtottam volna de ekkor megfordultam és szaladni kezdtem oda ahhoz a családhoz akiket láttam! Mikor odaértem ám akkor már késő volt! Az aki a családot megtámadta egy fekete fúria volt és az apát meg is ölte és a megmaradt 3 kölyköt meg az anyjukat kereste... Mikor én láttam hogy megtalálta őket beugrottam elé és ezt mondtam:
-Mit tettél te!!!
-Takarodj az útból te féreg! Ehhez neked semmi közöd!
-Mit mondtál az előbb?
-Azt hogy kotródj!!! Vagy te is úgy végzed mint az apjuk!
-Ebből elég!!! ...ekkor már annyira dühös voltam hogy nem bírtam kontrollálni magam! Hirtelen felugrottam és akkorát rúgtam abba a fekete fúriába hogy belecsapódott a falba majd hirtelen ráugrottam és a nyakánál fogva szorítottam a falhoz! De nem kegyelmeztem 3-szor belevágtam a fejébe ezzel fél szemére megvakítva és még ezután mikor eltörtem az állkapcsát hogy beszélni sem tudott megfogtam felemeltem és eltörtem a gerincét de még mindig életben volt mikor fél szemmel véresre verve rám nézett mert azt hitte elengedem de nem! Mert ekkor beleharaptam az oldalába és bejuttattam a vérmérget a szervezetébe... Majd ott hagytam de fél percen belül amúgy is kínok között meghalt! De valami ekkor elromolhatott bennem és teljesen elvesztettem az eszem és úgy viselkedtem mint egy állat! Visszafordultam ahhoz a fúriához akit megöltem és nem tettem különösen semmit egyszerűen csak mint egy vad sárkány elkezdtem ott úgy ahogy volt megenni azt akit megöltem! Már teljesen elvesztettem az eszem és végleg megváltoztam mintha csak egy vérengző vadállat lettem volna! Ezt tetőzte az hogy a család megmaradt 4 tagja az anya és 3 kölyke ezt végignézte! A sárkányok általában nem eszik meg egymást de én megtettem! Nem teljesen de felzabáltam azt a sárkányt! Mondhatom nem voltam szép látvány mert minden egyéb dolog volt a számban mint egy amúgy vad sárkánynak általában! De mikor kiindultam abból a barlangból az utamat Night Spirit állta el mert anyám küldte ide!:
-Drago... Megismersz? ...nem válaszoltam csak dühösen és véresen morogtam mint aki kész arra hogy bármikor újra megöljön valakit!:
-Drago... Térj magadhoz! Én vagyok az Night Spirit! ...de meg sem hallottam Spirit-et csak morogtam!:
-Kérlek Drago ne csináld ezt engedd hogy segítsek! ...nem mozdultam csak álltam ott mikor Spirit lassan megfogta a fejem és a szemembe nézett mert látta mi történt és lassan simogatni kezdte a fejem amire én lassan kezdtem megnyugodni!:
-Jól van Drago itt vagyok nyugodj meg! ...folytatta és végül valahogy magamhoz tértem:
-Night Spirit?
-Drago... Végre hogy visszatértél!
-Mit tettem?
-Most... Nem akarok erről beszélni! Gyere haza! ...majd haza kísért ahol anyám már várt minket! De mikor elhaladtam anyám mellett olyan furán de elégedetten nézett rám... Majd bementünk és mindannyian leültünk vacsorázni.:
-Te nem eszel Drago?
-Kösz most nem... Úgy érzem mintha most ettem volna tele magam valamivel...
-Oké... ...majd mikor befejeztük a vacsorát Spirit úgy döntött velem marad és itt alszik mert nem akar elhagyni habár még mindig nem rajong azért amit csinálok mert szerinte egy gyilkos vagyok de én nem változom... Majd anyám szólt nekem hogy menjek ki mert beszélni akar velem valamiről de nem is sejtettem hogy mi lesz az...:
-Drago amit ma tettem tudd meg nem véletlenül csináltam... Én mindent tudok rólad és a képességeidről... Például emlékszel arra mikor Spirit-tel ketten voltatok?
-Igen emlékszem...
-Azért véreztél mert a vérfúria igazán sosem tud senkit sem szeretni és ez egy olyan érzelmi reakciót vált ki belőle hogy nem sír hanem vérzik!
-Ezt nem értem...
-Nem is kell Drago! Csak tanuld meg hogy mit mikor miért csinálsz!
-Rendben!
-Valamint emlékszel arra amikor a hajón megtámadtál és leütöttek?
-Nem tisztán de emlékszem mert?
-A fejed a gyenge pontod! Ha arra csapást mérnek eszméleted veszted és kb. 3 órára vagy többre is kiüthetnek!
-De ezt honnan tudod?
-A fiam vagy mindent tudok rólad! Most pedig elmondom mit tettél a mai napon! ...majd részletesen elmesélt mindent amit ma tettem és én meg sem bírtam szólalni... Teljesen lefagytam... Hogy voltam képes megenni egy fajtársamat te jó isten... De el is gondolkoztam hogy vajon mit nem tudok még magamról... Ezután bementünk a barlangba de Spirit persze már várt milyen érdekes pont ott ahol én szoktam aludni de nekem nem volt furcsa csak mégis az első közös éjszakánk lesz ez! Majd oda mentem mellé és lefeküdtünk én pedig betakartam a szárnyammal és gyengén átöleltem majd még anyámra néztem aki csak mosolygott rám ebben a pillanatban................
Hamarosan Folytatom...
Köszi hogy végigolvastad! :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)