13. Rész - Ismerős ismeretlen

Még mindig vérző sebekkel futottam és meg sem álltam hazáig. Több száz gondolat fordult meg a fejemben hogy miként fogok tenni a jövőben. Nem vezérelhet mindig csak a bosszú de most megfogadtam hogy elintézem Spike-ot! Mikor haza értem anyám jött szembe velem és egyből kérdezősködni kezdett:
-Drago fiam! Mi történt? Hol voltál?
-Semmi gond anya nincs semmi baj. Csak összekaptam valakivel...
-Kivel? Mond meg Drago nyugodtan.
-Csak egy nevet mondok! Spike! ...anyám ekkor a név hallatára nem reagált semmit de láttam hogy titkol valamit! Nem figyeltem meg annyira de tudtam hogy talán köze van Spike-hoz. 1 órára vissza feküdtem Spirit mellé aki még mindig oly békésen aludt. De nem jött álom a szememre ezért csak feküdtem... Reggel mikor mindenki újra ébredezni kezdett én már nem voltam ott ugyanis vissza mentem abba a föld alatti börtönbe ahol a múlt éjjel voltam hogy Spike-ot megkeressem! Kérdeztem az őröket hogy merre van de csak annyit mondtak hogy ma nincs itt! Éppen indultam volna mikor észrevettem hogy egy sárkányt egy éjfúriát megkötözve visznek valahova... Nem ismertem de tudtam hova viszik ezért követtem őket! Jól sejtettem oda vitték ahol én is voltam tegnap! Senki nem szólt semmit fogták és megkötözve bedobták a sötétbe én pedig egy hirtelen gondolattól hajtva utána ugrottam és így ketten voltunk a sötétben! Ugyanúgy féltem mint akkor de nem szólaltam meg hanem behúzódtam egy sarokba és vártam. Az éjfúria akit megkötöztek nem mozgott de nem is szólalt meg. Nem tudta hogy én is bent vagyok én viszont mindent láttam és hallottam! Persze ahogy a múltkor is. Hamarosan valami mocorgást hallottam. Nem volt más mint az az éjfúria csak megpróbálta elharapni a köteleket amit aztán sikerült is... Ám ekkorra már hiába volt bármiféle próbálkozása is mert az a sárkány akiről megtudtam hogy Vérontónak hívják aki itt van bezárva már nem aludt! Tudtam hogy mindkettőnket észrevett de nem mozdultam! Az éjfúria viszont teljesen kétségbe esett és próbált kiutat keresni ebből az acél dobozból de hiába! Vérontó semmit sem mondott csak hangos vérfagyasztó morgással jelezte hogy itt van és senki sem menekülhet! Az éjfúria hirtelen megfordult és futni kezdett bár ő maga sem tudta hogy hova... Az egyik pillanatban még futott a másikban pedig Vérontó karmai között feküdt tehetetlenül és rettegve attól hogy meghal! Vérontó jól tudta hogy itt vagyok ezért csinálta lassabban... Lefogta az éjfúriát és egy kegyetlen vadállat módjára az oldalába harapott de nem volt ennyi elég mert ugyanezzel a mozdulattal ki is tépett egy darabot belőle... Az éjfúria csak tehetetlenül ordítva és könnyezve feküdt a földön míg Vérontó könyörtelenül egyszer csak el nem harapta a torkát s ezzel egy könnyed mozdulattal le is tépte a fejét a helyéről... A látvány már csak kevésbé volt olyan szörnyű mint azok a hangok amiket hallottam mindazt ahogy az éjfúria szenved és mindazt ahogy egy hatalmas roppanással letépik a fejét! Ezek után pedig már csak ráadás volt az hogy Vérontó elkezdte megenni azt a sárkányt már ami maradt belőle! Úgy viselkedett mint egy vad sárkány és semmivel sem volt különb csak annyival hogy beszélni tudott! Csak ültem és vártam miközben végig csak a családomra gondoltam. Mikor Vérontó befejezte azt amit csinált felém fordult és így szólt:
-Újra találkozunk Drago? Hisz csak nemrég váltunk el?! Láttad végre milyen sorsot érdemel az aki ide belép? Sajnos rád már nincs időm mert nem vagyok éhes de maradhatsz még majd keresek egy helyet neked!
-Arról ne is álmodj! Vérontó!
-Áh szóval tudod a nevem? Nocsak ki árulta el neked? Nem fontos most már legalább tisztában vagy a tudattal hogy ki fog megölni!
-Aki itt meghal az nem én leszek! Te is jól tudod hogy nem véletlenül jöttem!
-Nocsak mit nem hallok? Folytasd csak folytasd!
-Te is ugyanarra a sárkányra vadászol mint akire én is! Spike-ra!
-Ne merd előttem szóba hozni azt a gyáva férget! Elfogott és bezárt ide azt mondta egyszer kienged de hazudott! Megfogadtam hogy megölöm ha egyszer alkalmam lesz rá de csak nem jött! Mindig mást küldött mint te azzal hogy öljön meg! Elbuktak mindahányan! Megfogadtam hogy amíg élek nem nyugszom és mindenkit megölök aki ide belép és ha egyszer kijutok!...
-Akkor?
-Akkor kiirtom az egész faját és minden sárkányt aki kötődik hozzá!
-De ő az utolsó! Ezt ő maga mondta!
-Igen... Az utolsó hím... De van egy nőstény is... Kell lennie különben már meghalt volna!
-Úgy érted amíg...
-Igen! Ha egyikük meghal a másik követi őt idővel! Nem fogom hagyni hogy örökre bezárva tartsanak! Már nem emlékszem a kinti világra és a színekre... Sem az illatokra sem a friss levegőre! Több mint 30 éve vagyok itt bezárva és más sárkányokat gyilkolok! De hamarosan ez megváltozik! Érzem! Érzem hogy akarsz tőlem valamit Drago?!
-Igen... Azt akarom hogy öld meg Spike-ot... Vagy legalább tanítsd meg félni! Hogy miért kérem ezt? Mert eleget tett ahhoz hogy bebizonyítsa azt amit hittem! Igen erre nem most jöttem rá de ő volt az aki a hajón leütött! És ott volt mindenhol ahol én! Most már tudom Black miért nem engedett! Mert Spike-nak dolgozott és amióta Megszülettem figyelt! 
-Ez valóban érdekes... Hm... De vajon miért nem ölt meg vagy fogott el eddig? Lehet hogy most is éppen neked tesz keresztbe valamivel!
-Mire gondolsz Vérontó?
-Drago... Gondolkozz csak! Nem volt valami fura az elmúlt napokban? Egy picit sem?
-Nem... Nem tudom... Talán csak annyi hogy...
-Na?
-Anya!!! ...ezt kimondva ott hagytam Vérontót és rohanva igyekeztem hazafele csak arra gondolva hogy nehogy valami bajuk essen a családtagjaimnak! Amint hazaértem keresni kezdtem őket. Hatalmas megkönnyebbülés volt számomra mikor láttam hogy Spirit ugyanúgy alszik mint mikor elmentem... Meg akartam keresni anyát is hogy vele minden rendben van-e de mikor kiértem a barlang külső részébe hangokat hallottam így beugrottam a sarokba ahol sötét volt így szinte láthatatlan maradtam. És valóban igazam lett anyám jött be és utána Spike is! Alig tudtam megállni hogy ne ugorjak ki és tépjem darabokra Spike-ot mert ide merészelt jönni! De csak hallgatóztam és figyeltem mit is akar Spike anyámtól:
-Megmondtam már Spike! Nem!
-Ne mond hogy nem hiszen tudom hogy te is ezt akarod!
-Rosszul tudod! 
-Miért küzdesz ellene ennek így kellene lennie!
-Nem dobok el mindent azért hogy aztán vissza élhess vele!
-Dehogy erről egy szót sem mondtam! Én csak neked akarok jót! Drago megértené!
-Nem! Drago soha! Kicsinálna érte ha megtudná!
-Hidd el megértené csak idő kérdése és beletörődne!
-Spike! Ennek itt vége fejezd be! Most!
-De nem akarok rosszat! Csak segíteni szeretnék!
-Takarodj! Most! Amíg nem teszek kárt benned!
-Azt nem mernéd!
-Istenemre mondom ha nem tűnsz el most azonnal kikaparom a szemed és megetetem veled!
-Úgy sem titkolhatod előtte örökké! Meg fogja tudni!
-Kotródj te féreg! ...hördült fel anyám most már viszont vicsorított Spike-ra és kész volt akár rátámadni!
-Nem érhetsz hozzám ezt te is tudod!
-SPIKE!!! TAKARODJ INNEN MOST VAGY MEGÖLLEK ESKÜSZÖM!!!
-SEHOVA NEM MEGYEK AMÍG KI NEM MONDOD! MOND MEG NEKI ÉS BÉKÉN HAGYLAK!
-SOHA!!! SOHA NEM TUDHATJA MEG! ...ekkorra már elegem lett és kiléptem a sötétből feltéve azt a kérdést:
-Mit nem tudhatok meg? Mit nem szabad meg tudnom anya? ...abban a pillanatban anya felém fordult és Spike is. Mind a ketten rám néztek majd Spike ezt mondta:
-Most már nincs visszaút! Mond el neki! Tudnia kell!
-Sajnálom... Drago el kell hogy mondjak valamit. ...nagyon féltem attól hogy mit fog mondani de tudni akartam hogy mit titkol előlem!:
-Drago! Drága fiam... Nem tudom hogy mondjam vagy magyarázzam el neked...
-Mit akarsz ezzel anya?
-Drago... Amit mondtam... Hogy apád meghalt... Emlékszel?
-Igen de... Hogy jön ez most ide?
-Drago... Hazudtam... Mert nem halt meg... És amit eddig tudtál minden hazugság volt!
-Anya...?
-Drago... Spike az igazi apád! ...abban a pillanatban ahogy ezt kimondta szinte alig kaptam levegőt mintha fojtogatott volna valaki... Abban a pillanatban elvesztettem a reményt és mindazt a szeretetet és törődést amit valaha kaptam... Elvesztettem mindazt amiért küzdöttem és majdnem meghaltam! Abban a pillanatban 4-szer erősebb lettem mint valaha és ennek végezetéül két első mancsommal földhöz vágtam anyám és Spike-ot is! A nyakuknál fogva szorítottam és tartottam a földön őket lassan egyre jobban fojtva mindkettőjüket! Nem volt már bennem semmi ami szeretetre vagy kegyelemre adott volna okot!:
-Miért?! Anya! Egész idáig hazudtál nekem és titkoltad! Átvertél és emiatt homályban éltem! Hazugságban míg te próbáltál eltüntetni minden nyomot hogy ne tudjam meg az igazat de tudod hol buktad el? Hogy nem öltél meg míg a tojásban voltam! Te nem vagy az anyám! Többé már nem! És te Spike! Te eddig követtél! Egy csomószor meghaltam majdnem miattad! Te küldted rám Black-et Savior-t és mindenkit! Kiirtottad a barátaimat és azokat akiket szerettem én kerestelek de te csak a ködbe burkolózva tevékenykedtél míg azt hitted megölhetsz! De te is elrontottad! Hogy hol? Nem öltél meg! Te nem is voltál és már nem is leszel az apám! Mind a ketten csak hazudtatok! Idáig vezettetek az orromnál fogva hogy megváltozzak és mindezt elfelejtsem! Én tényleg meg akartam változni! De ennek itt vége! Maradok az a szörnyeteg akivé tettetek és egy olyan jövőt hozok el amiben szenvedni fogtok! ...majd egy erős és megfontolt mozdulattal egy csepp sajnálat nélkül bele haraptam anyám nyakába ezzel pedig megmérgezve és a halálba küldve! Utána Spike következett őt viszont nem így akartam megölni... Azt tettem ami a leghelyesebb volt tudtam hogy egy hiperfúriát nem lehet csak úgy megölni de ettől még egy mozdulattal a szája két oldalánál megfogva ketté téptem a fejét! Anyám még élt és mindezt látta de már neki sem volt sok hátra majd ott hagytam őket és bementem Night Spirit-hez.:
-Nem hagyhatlak itt... Nem hagyom hogy úgy élj ahogy ők és hogy szenvedj... Magammal viszlek! ...azzal felkapva az alvó Spirit-et aki még erre sem ébredt fel elindultam vissza Vérontóhoz! Pillanatokon belül meg is érkeztem... A barlang rendszer szinte teljesen üres volt senkit sem találtam ott de amint beléptem kicsit megrázott a dolog de semmivel sem törődve mentem tovább. Mindenhol halott sárkányok feküdtek csupa vér volt minden és volt még így is aki mozgott de azok is már csak percekig mert hol itt hol ott hiányzott egy-egy testrészük! Megálltam és vártam de nem is kellett sok mert egy perc múlva Vérontó ugrott elém azzal a mondattal hogy:
-Mind megfizették amit tettek! Megtetted amire gondolok igaz Drago?
-Igen... Csak tűnjünk el a szigetről minél előbb! Nem akarok tovább maradni!
-Az ott ki a hátadon? Ha megtudhatom! Úgy volt csak ketten megyünk?!
-Nem kell aggódnod! Ő a párom és sosem hagyom hogy baja essen! Velünk marad akármit mondasz! -A párod... Az más! Mutasd az utat Drago Vérfúria!
-Kövess! ...azzal magunk mögött hagyva mindent a szigetet az emlékeket a barátokat és mindent elindultunk azért hogy 3-an kezdjük újra! De ezúttal nem kegyelmezünk majd! Addig fogunk gyilkolni mindenkit amíg ki nem irtjuk az egész populációt akik csak ismerték is Spike-ot! Most mind megfizetnek!...............

Hamarosan Folytatom...
Köszi hogy végigolvastad! :)