4. Rész - Vérbosszú 3/3

*5 perccel később*
Mikor még mindig megdöbbenve álltam ott magamba csak azon gondolkoztam vajon mit lát bennem hogy engem szeretni képes... Nem tudom miért tette de én ettől nem akartam meglágyulni ugyanis egy újabb támadást terveztem egy déli sziget ellen ahol a felderítőink láttak pár sárkányt akik mások voltak mint az eddig látott fajok... Parancsba adtam hogy szedjék össze a sereget és várjanak rám mikor visszajövök együtt indulunk csak körbenézek! Ez után elindultam hogy most magam egyedül is kipróbáljam mit tudok de a sereget készenlétre hívtam éppen azért ha menekülök. 30 percet repültem majd megláttam a szigetet ahol azok a sárkányok voltak... Nem csodálkoztam mert a sziget tele volt sikló sárkányokkal... Magát a fajt ismertem mikor kicsi voltam és menekülnöm kellett mert sokszor ők is üldöztek. Most az egyszer úgy döntöttem nem támadok csak leszálltam a sziget partjára és csak nézelődtem. Semmi jelét nem láttam annak hogy bármit is védenének. Elindultam a parton és csak sétáltam de nem nagyon néztek rám csak játszottak meg beszélgettek egymással... Elég sokan voltak de gondoltam van itt egy hegy bele vésve egy barlang oda indultam... Csak a bejáratig jutottam mert a bejárat előtt 2 sikló állt akik ezt kérdezték mikor odaértem:
-Állj! Ki vagy te?
-Csak egy fúria
-Mi a neved fúria?
-Drago...
-Drago?... Drago Vérfúria?
-Igen de... Honnan tudjátok a nevem?
-Már vártuk az érkezésed.
-Hogy érted?
-A mi fajunk sok dologban közös a tiéddel és ugyanúgy különbözik is.
-De miért vártatok?
-Nem mi... A vezérünk! ...majd arrébb álltak én pedig bementem abba a barlangba ahol vagy 30 siklót láttam köztük egy feketét aki a vezér volt majd így szólt hozzám:
-Drago! Már vártalak! Gyere csak közelebb!
-Nem inkább itt maradok mond mit akarsz tőlem?
-Gyere velem mondok valamit nem foglak bántani nyugodj meg!
-Hah... Nem is tudnál. ...majd elindultam amíg egy kisebb teremhez nem értünk és csak mi ketten voltunk.:
-Nos Drago jól tudom ki vagy te!
-Oh tényleg? Akkor mond!
-Te vagy az aki maga után csak pusztítást hagy és te vagy az aki egy Alfával száltál szembe! Mi nem félünk tőled és tudjuk miért vagy itt!
-Mi? Mit mondasz? Semmit sem értek! ...majd megfordultam és elindultam kifele.
-Tudom hogy a szüleidet keresed! ...megfordultam és haragomban elkaptam a nyakát majd el is engedtem:
-Mit tudsz te a szüleimről?! Semmit!!! A szádra ne vedd még egyszer őket vagy megöllek!
-Oh... Drago Drago Drago... Nana... Csak vigyázz mit mondasz!
-Mért félnem kellene tőled?
-Nem... De tudom hol vannak a szüleid!
-Miről beszélsz te söpredék?!
-Hm... Ha segítesz nekem néhány dologban... Akkor talán elmondom hol vannak a szüleid!
-Hogy merészelsz!...
-A-a... Nem mondasz te semmit!
-Nem teszek meg neked semmit csak megöllek!
-Nem hiszem... Ugyanis ha megölsz nem tudod meg hol vannak a szüleid!
-Nekem senki sem mondhatja meg hogy mit tegyek!
-Most változik a helyzet! Teszed amit mondok vagy, a szüleidet örökké keresheted! ...legszívesebben ketté téptem volna ott helyben de nem bírtam. Ő csak egy mihaszna kis sikló mit tehetne velem? De ha tudja hol vannak a szüleim akkor én kiszedem belőle!:
-Ám legyen! De ha átversz!... Tudd hogy meg nem ölhetsz mert ha meg is próbálod akkor kivágom a gyomrod és kitépem a beleidet hogy szép lassan halj meg!!!
-Nyugalom semmi ok az erőszakra ezt nem mondanám másnak mint... Hm... Egy kis baráti kérésnek. -Csak mond már hogy mit kell tennem?!
-Már vártam hogy megkérdezd! Nos van egy sziget tőlünk keletre de nincs messze. Ott él pár sárkány a fajtájuk "jégfúria" a szigetüket jégpáncél védi de mindössze 10-en vannak mert a szigetük sem nagy. Próbáltam velük kapcsolatba lépni de a kémeinket mind megölték! Ezért kellesz te Drago!
-Mit kellene tennem?!
-Csak öld meg őket amíg fel nem adják aki feladja hozd elém! Sereget is kapsz ha kell de szólok ha ellenem mersz fordulni akkor tudod mi lesz!
-Te aljas kis.... ...nem is mondtam semmi többet csak megfordultam és kimentem a barlangból majd az égre néztem.
"Vajon hol lehet most Spirit és hol lehetnek a szüleim?!"...
Majd elindultam egyedül dühösen és tele haraggal hogy megöljek mindenkit csak azért hogy megtudjam hol vannak a szüleim! Mikor odaértem láttam azt a jégfalat ami a szigetet védte és körülvette! Rálőttem egy hatalmasat hogy szétrobbanjon de semmi hatása nem volt. Próbálkoztam tovább de nem sikerült sehogy sem. Majd mikor újra belel lőttem valami hideget éreztem és gyengülni kezdtem ezért gyorsan a földre szálltam. Amint leszálltam teljesem megdermedtem és nem bírtam mozogni. Szinte... . már semmi erőm nem volt és csak a fejemet bírtam mozgatni mikor egy vakító fehér fúria tűnt fel előttem aki ezt mondta:
-Miért teszed ezt a szigetünkkel?
-Mert muszáj! De ki vagy te?!
-Az én nevem Asra az utolsó élő nőstény jégfúria!
-De van még kilenc másik?
-Ők a testvéreim. De mind hímek és ehhez a szigethez vagyunk kötve!
-Miért?
-Az már nem az élőkre tartozik!
-Mi... Mit teszel velem?
-Semmit. De nem fogom hagyni hogy lerombolj itt mindent és hogy bárkinek is árts! Sajnos mégis meg kell hogy öljelek!
-Neeeem!!!! ...azzal a megmaradt erőmmel rálőttem egyet Asra-ra aki hirtelen abbahagyta a bénítást és nekiugrottam Asra-nak! Azt hittem csak megölöm de mind ahányszor közel mentem hozzá mindig elgyengültem. Így távolról próbáltam megölni de ez sem ment. Majd az egyik lövésem szíven találta és összeesett.:
-Add fel Asra! Itt nem győzhetsz!
-Sosem adom fel! ...majd nekem ugrott és a földre vágva engem kitépett egy darabot az oldalamból! Ekkor hirtelen olyan fájdalom öntött el mint még talán soha és nem láttam csak egy kiutat ebből a küzdelemből! Egy pillanat alatt az összes erőmet bevetve egy lökéshullámmal fellöktem majd utána ugrottam és a levegőben leharaptam a fejét a nyakáról! Míg ő holtan zuhant a földre én csupa véresen szálltam le a teste mellé. Ezután a szigetről valahogyan lerobbant a jégfal és 9 apró fénypont tűnt fel amik Asra holtteste mellé repültek és kölyök sárkányokká változtak. Mikor átváltoztak mindannyian engem néztek az apró szemükkel. Én nem szólaltam meg mert nem bírtam. Majd Asra teste világítani kezdett egyre fényesebben míg csak nem eltűnt. Ezután a kis sárkányok fényponttá változtak valamiért amit nem tudok megmondani de egyesültek a sebbel amit Asra ejtett rajtam és meggyógyítottak de bennem maradtak! Majd hirtelen megremegett a föld és a jégsziget magába omlott és elsüllyedt! Én pedig visszaindult Sikló szigetre ahonnan küldtek. Mikor megérkeztem már várt rám "Black" a vezér mert a színe miatt így neveztem el!:
-Nos Drago sikerült teljesítened a feladatot?
-Igen!...
-Remek remek! Szép munka!
-Most pedig te is álld a szavad!
-Nonono... Nem úgy van az!
-Miről beszélsz hisz megegyeztünk?!
-Tudja ezt bárki is tanúsítani rajtad kívül hm?
-Te aljas szemét alattomos gyilkos! Ezért még megfizetsz!
-Nem én nem... Csak egyszerűen igazam van... Most pedig eredj... Két kísérő majd elvisz oda ahol most míg itt vagy lakni fogsz... Ha netán kell valami akkor csak szólj nem akarom hogy éhezz hm?! ...ezután két sikló hazakísért egy hegy tetején lévő barlangba ami Black barlangja fölött volt. Majd ott bent körülnéztem nincs e csapda vagy akármi... De semmi nem volt így hát kimerülten és fáradtan lefeküdtem majd csak arra gondoltam hogy vajon miért van mindez... És hogy vajon hol lehet most Night Spirit!................

Hamarosan Folytatom...
Köszi hogy végigolvastad! :)