14. Rész - Örvészek szigete

*pár perccel később*
Nem kellett sokat repülnünk hogy egy szigetre akadjunk... Nem volt nagy viszont annál inkább erdősebb volt... Mintha ez egy őserdő lett volna a tenger közepén... Senkit sem láttunk így hát tovább repültünk azonban mikor a sziget másik oldalához értünk megláttunk pár fúriát... A furcsa az volt hogy mind zöld volt... Spirit-et átadtam Vérontónak hogy vigyázzon rá amíg én kiderítem mi van itt. Leszálltam egyenesen eléjük így látva őket kb 7-en lehettek de nem mutatták semmi jelét annak hogy fenyegetést jelentenénk nekik... Minderre csak ennyit szóltam oda nekik:
-Kik és mik vagytok? ...választ csak egyikük adott:
-A természet védői vagyunk... A növény fúria fajba tartozunk de nem csak a növényeket mi a természetet védjük! De ti milyen szándékkal érkeztetek ide?
-Keresünk valakit... Egy sárkányt... A neve Spike egy Hiperfúria... Hátha talán ismeritek...
-Jól tudjuk kit keresel igen. Ismerjük de csak egyszer járt itt... Már régen... De azóta semmi hírünk felőle... Talán láttad őt?
-Láttam. Tudom hol van. Mert én öltem meg! ...a 7 sárkány ezt meghallva eléggé ledermedt és egymásra néztek míg én visszatértem Vérontó-hoz és át vettem tőle Spirit-et majd ezt mondtam neki: -Öld meg őket... Mindet! Nyomukat se lássam se nekik se senkinek ezen a szigeten!
-Ahogy akarod Drago. ...azzal Vérontó egy vérfagyasztó hangos üvöltéssel ahogyan azt szokta neki rontott a fúriáknak... Én nem néztem hátra csak tovább indultam mert Vérontó úgyis tudta hova tartok. Még hallottam ahogy harcolnak a szigeten ahogy Vérontó végez mindenkivel... Senkit sem hagyott életben majd 5 perc múlva utol is ért engem... Nem szolt semmit csak bólintott... Arca és teste főleg a lábai csupa vér voltak... Nem az a fajta aki kegyelmez nem olyan mint mások nincs benne semmi kegyelem... De valamiért mégis hallgat rám lehet talán egy a célunk... Újabb fél órányi repülés után viszont egy csapat kis sárkányt láttunk meg akik valahova tartottak így hát újra átadtam a még mindig alvó Night Spirit-et Vérontónak én pedig a kis csapat mellé repültem. Igazam volt valóban kis sárkányok voltak elég sok fajta mindössze 30-an lehettek de egy felnőtt sem volt köztük így hát oda szóltam nekik:
-Merre tartotok kölykök? ...választ nem kaptam de láttam rajtuk hogy félnek:
-Meg kérdem újra hova tartotok válaszoljatok nem foglak bántani titeket. ...ekkor egy pici siklónak volt bátorsága csak megszólalni:
-Villám szigetre tartunk
-Miért vagytok egyedül?
-Nem vagyunk... A szüleinkhez megyünk...
-Villám szigetre? Ott tudtommal csak örvészek vannak...
-Igen... De nekünk ők a szüleink... Ők akik befogadtak minket...
-De most honnan mentek? Merről indultatok?
-Csak vadászni voltunk...
-Visszakísérünk titeket Villám szigetre!
-Köszönjük. ...azzal én elől Vérontó pedig Spirit-tel hátul repültünk tovább a kis csapattal Villám sziget felé. Hamarosan meg is érkeztünk és valóban rengeteg örvész védte a szigetet ami fölött fura módon de igen a sziget fölött hatalmas viharfelhők kavarogtak mintha itt folyton csak viharos időjárás volna... A kis csapatot egyenesen a sziget belsejéig kísértük ahol egy piros örvész várta őket egy hegy belsejében de így is elég magasan... Míg ők bementek Vérontó Spirit-tel és én kint maradtunk. Ekkor a piros örvész elénk állt és ezt mondta:
-Nem tudom kik vagytok de szeretném megköszönni hogy elkísértétek őket idáig...
-Igazából... Nem ezért jöttünk de ha már itt vagyunk szeretnénk megpihenni egy napot...
-Ezzel semmi gond sincs itt mellettünk csinálunk nektek helyet...
-Köszönjük!
-Oh... Én modortalan... Devil vagyok Devilwing de Devil-nek hívnak mert... Hát van egy sajátos harci stílusom.
-Az én nevem Drago ő ott Vérontó és a hátán a párom Night Spirit...
-Drago? A Vérfúria?
-Igen... Miért?
-Van itt valaki aki szerintem örülni fog neked...
-Nos... És ki lenne az?
-Bármilyen furcsa is de aaaa...
-Mi az? Nem tudod a nevét?
-De tudom... Csak... Mindegy erre majd visszatérek a neve Viktória és naponta emleget téged kint vár a sötétben fent a hegy tetején villámokat szórva hogy egyszer ide találsz majd... Most itt vagy szóval... Bemehetsz hozzá ha gondolod.
-Viktória... Emlékszem... Megmentettem egyszer mikor elfogták pár társával együtt és én vittem ki abból a börtönből... Köszönöm Devil!
-Nem tesz semmit ennyit megtehetek... ...azzal Vérontó elment Spirit-tel és Devil-lel az ideiglenes lakhelyünkre én pedig bementem abba a barlangba ahol Viktória volt. Egyre beljebb mentem és egyszer csak valami rám ugrott a sötétben... Éreztem hogy egy felnőtt sárkány azt is hogy a súlypontját rajtam tartja szóval le akar fogni... Éreztem ahogy a karmaival a földhöz szorít de ekkor én már tudtam ki az... Aztán kék villámok világították be annak a sárkánynak a testét aki fogva tartott és valóban Viktória volt aki ebben a pillanatban igencsak meglepődött arccal bámult engem... Majd mikor elengedett és elém állt egy perc csend következett. Egyikőnk sem mozdult nem is szólt semmit... Aztán egyszerre szólaltunk meg azaz mondtuk ki a másik nevét meglepődve ami valahogy így hangzott:
--"Dragória"... ...ezután megint egy szót sem szóltunk egymáshoz... Mindig szinte egyszerre akartunk válaszolni... Majd mikor le akartam hajtani a fejem hogy valamit mondjak ugyanakkor tette ezt Viktória is így még össze is fejeltünk... Ennek eredménye képpen mind a ketten nevetni kezdtünk... Mikor pedig felegyenesedtünk mind a ketten Viktória volt az aki hirtelen átölelt és végre elkezdtünk beszélgetni:
-Szia Drago!
-Viktória...
-Tudtam hogy egyszer eljössz majd ide.
-Én nem...
-Olyan rég óta vártalak már.
-Látod ezt elhiszem... Mert mikor ott hagytalak akkor...
-Megkaptam az üzenetet... Az a fúria megmondta az igazat.
-Hm...
-És tudom mi történt veled azóta... Mindent tudok. Ne haragudj kérlek de... Kémeket küldtem utánad hogy mindig figyelemmel tartsalak...
-Kémeket? Mikor?
-Mindig. De ügyes kémeim vannak nem tudod meg hogy ott jártak.
-Ez igaz de... Mindent tudsz?
-Igen... Spike-rol és anyádról is... Tudom mit tettél de és megértelek de persze nem teljesen... -Sajnálom hogy mindezt így te is tudod...
-Drago... Azt tudnod kell hogy se Spike se az anyád már nincs ott ahol hagytad...
-Hogy micsoda???!!!
-Te is tudod miért...
-Igen tudom... Spike... Mert őt csak akkor ölhetem meg ha előtte megölöm a párját... De akkor vajon hol az igazi apám? Akitől származom...
-Ez nekem így is sok ne haragudj Drago... De... Gyere mutatok valamit.
-Rendben. ...ez után felmentünk a hegytetőre ami a sziget legmagasabb pontja volt. Ott Viktória kiállt a szirt legszélére és kitárta szárnyait... Ekkor több száz villám egyszerre csapott bele mintha mágnes lett volna... Majd pár perc múlva mikor abba maradtak a villámlások Viktória csak ennyit mondott: -Bírod a fényt Drago?
-Persze mert?
-Mert most megvilágítom az éjszakát! ...ahogy ezt kimondta egy akkora fény nyalábot bocsájtott ki ami még vakítóbb volt mint a nap és hidegebb volt mint amit eddig bármikor is éreztem... Ezután a sziget minden örvésze villámokba borult és mint ha elszabadult volna a pokol egymásra lőttek de senki sem sérült meg... Mert ez egy olyan képesség amit csak Viktória használhatott... Az ölvészek ettől 10-szer erősebbek lesznek Viktória pedig ha akarja ezzel a képességével megvakíthatja ellenfeleit lefagyaszthatja őket vagy akár le is béníthatja őket... Az örvészek azonban immunisak rá... Szerencsére most nem volt hatással rám mert becsuktam a szemem... Majd a bemutató után Viktória elvitt a szigeten kialakított arénába hogy azt is bemutassa... Bár arra én sem számítottam hogy párbajra fog hívni... Több száz örvész gyűlt össze addigra az aréna körül míg bent csak Viktória Devil és én álltunk majd Devil elkezdte:
-Köszöntelek benneteket újra a Villámkarom arénában! Ezen a csatatéren küzdenek meg ama bátor harcosok akik nem csak a dicsőségért de a jutalomért vagy a bosszúért is küzdenek! A mai napon az megtiszteltetés ért hogy két legendát "konferálhatok" fel azaz mutathatok be. Az örvész nem más mint a veretlen 30-szoros bajnokunk a királynőnk a háború istennője aki nem fél semmitől aki legyőzte egymaga a Razor klán minden tagját ő a nagyszerű... Az isteni... A vezér... Az ölvész Viktória!!!!! A fúria pedig nem más mint a még ismeretlen árny... A fúria aki nem tud meghalni... Akitől mindenki retteg... Aki vérbe borítja a világot és az eget... Aki nem a dicsőségért küzd! Ő a halhatatlan... A kegyetlen... A pusztító... Az egyetlen... Drago a Vérfúria!!!!! ...ekkorra már tudatosult bennem hogy itt nem nyerhetek... Hiszen tudom hogy mire megy ki a dolog... Így hát elfogadtam a kihívást közben Devil folytatta:
-A szabályok a következők: Egyedül küzdötök nincs segítség nem csalunk! Csak karmot és fogat használhattok mármint a sajátotokat! Farokkal csapni talpalni tűzzel vagy villámmal támadni tilos ugyanez vonatkozik csiklandozásra vagy képen nyalásra volt már rá példa... Szép és tiszta harcot várok el aki előbb kerül 3-szor a hátára az vesztett! A nyertes jutalomban részesül amit a szívélyes közönség szavaz meg! Tehát a szabályok megvoltak nincs más hátra... HARCRA FEL SÁRKÁNYOK "Darom raa hangor" ...ez volt a végszó elkezdődött a harc... Persze nem halálig tartott az a sok örvész mint villámokat szórt az égbe ezzel is fokozva a hangulatot mire észre vettem Hogy Vérontó és már Spirit is ott voltak és engem néztek! Viktória és én egymással farkas szemeztünk de egyik pillanatról a másikra eltűnt és arra eszméltem fel hogy az eget bámulom és Viktória rajtam áll majd így szólt:
-1/0 Drago koncentrálj! Vagy add fel!
-Én? Soha!
-Ezt szeretem hallani gyere! ...azzal újra egymásra koncentráltunk de mikor neki rontottam Viktóriának és azt hittem leterítem lazán átugrott fölöttem és a szárnykarmával kirántotta az egyik lábam amire újra a hátamon voltam:
-Nana Drago... 2/0 igyekezz Vérfúria még egy és nyerek azt hittem jobban küzdesz?!
-Meglásd eddig hagytam magam innentől vesztettél!
-Igen? ...ekkor egy hirtelen mozdulattal kigáncsoltam Viktóriát és a nyakára szegeztem a karmaim: -Igen! 2/1 Jól vigyázz.
-Ch... Véletlen szerencse. ...majd felálltunk és jöhetett a következő menet. Egymás után támadtunk gyorsabban mint a villám de végül egy óvatlan pillanatban ismét én kerültem Viktória fölé:
-2/2 hm... Így máris érdekesebb nemde?
-Csak mázlid volt de majd most kiderül! ...azzal kezdetét vette az utolsó menet. Az örvészek egyre hangosabban üvöltöttek szinte nem is lehetett hallani semmit és mint valami villám parádé lövöldöztek az égbe... Viktória könnyű és gyors ellenfél de hol a gyenge pontja?... Én lassú viszont erős ellenfél vagyok és szerintem ő már meglelte a gyengémet. Újból villám gyorsasággal rohantunk egymásnak de most mindenre ügyeltem párszor majdnem feldöntött de nem sikerült én viszont nem tudtam megfogni... Tudtam hogy kevés az esélyem arra hogy itt nyerhetek mégis próbálkoztam néha az útjába ugrani hátha kizökkenthetem a támadásai alól... De nem tudtam ő viszont mindig meglepett ahányszor csak próbálkoztam is mindig éreztem hogy egy rossz pillanat és a földön vagyok... Így hát egy utolsó támadáshoz folyamodtam... Két mancsommal egyszerre csaptam le elé erre a hirtelen mozdulatra kizökkent és az alkalmon kapva megragadtam a farkát hogy átfordítom... De máshogy végződött a dolog ugyanis amint elkaptam egy mozdulattal meg fordult egyenesen felém és ráharapott a mancsomra ahol a farkát fogtam mire én védekezésből elrántottam az egyik mancsom... Így csak az egyik mancsomra harapott rá de abban a pillanatban ki is rúgta a lábaimat egy ügyes mozdulattal és megint a hátamon voltam ezzel a mondattal:
-Ezt benéztem...
-3/2... Jól küzdöttél Drago! De hozzám egy sárkány sem érhet fel... Na jó talán de akkor jó sokat kell edzenie... ...majd Viktória felsegített és abban a pillanatban minden örvész az aréna körül Viktória nevét üvöltötte mire Devil újból elkezdte:
-A csatának vége a győztes a 31-szeres bajnokunk a verhetetlen istennő az örvész aki nem ismer félelmet Viktória!!! De vajon mi legyen a jutalma? Mit tudunk vajon adni? Vagy talán ma valami különlegeset kap? A döntés a tiétek társaim! Döntsetek és egyhangú választ adjatok! ...abban a pillanatban mindenki egymással kezdett beszélgetni... Nem tudom milyen összhang van az örvészek között de több százan mégis egyszerre mondták ki azt amire nem számítottam és amire még Night Spirit és igent bólintott ez a válasz hangzott el:
-"Ha legenda és legenda... Legyen ma egy jó napja! Ne mond meg neki csak adj egy csókot neki!" ...ezt nem tudtam mire vélni és nagyon nem akartam semmit sem tenni... Párat léptem Viktória felé mire a szemébe néztem és ő igennel bólintott. Lassan mind a ketten egymáshoz közel értünk majd egy pillanat múlva megfogtam a fejét és megcsókoltam... Erre mindenki hangosan a nevünket kiáltotta... Mindennek 10 percen belül vége lett és mindenki haza ment én pedig Vérontóval és Spirit-tel mentem arra a helyre amit nekünk csináltak. Nem hittem volna hogy így fog végződni ez a nap de amikor oda értünk az ideiglenes lakhelyünkre és lefeküdtünk nem gondoltuk volna hogy a holnapi nap valami nagyon furcsa dolgot hoz majd...................

Hamarosan Folytatom...
Köszi hogy végigolvastad! :)

13. Rész - Ismerős ismeretlen

Még mindig vérző sebekkel futottam és meg sem álltam hazáig. Több száz gondolat fordult meg a fejemben hogy miként fogok tenni a jövőben. Nem vezérelhet mindig csak a bosszú de most megfogadtam hogy elintézem Spike-ot! Mikor haza értem anyám jött szembe velem és egyből kérdezősködni kezdett:
-Drago fiam! Mi történt? Hol voltál?
-Semmi gond anya nincs semmi baj. Csak összekaptam valakivel...
-Kivel? Mond meg Drago nyugodtan.
-Csak egy nevet mondok! Spike! ...anyám ekkor a név hallatára nem reagált semmit de láttam hogy titkol valamit! Nem figyeltem meg annyira de tudtam hogy talán köze van Spike-hoz. 1 órára vissza feküdtem Spirit mellé aki még mindig oly békésen aludt. De nem jött álom a szememre ezért csak feküdtem... Reggel mikor mindenki újra ébredezni kezdett én már nem voltam ott ugyanis vissza mentem abba a föld alatti börtönbe ahol a múlt éjjel voltam hogy Spike-ot megkeressem! Kérdeztem az őröket hogy merre van de csak annyit mondtak hogy ma nincs itt! Éppen indultam volna mikor észrevettem hogy egy sárkányt egy éjfúriát megkötözve visznek valahova... Nem ismertem de tudtam hova viszik ezért követtem őket! Jól sejtettem oda vitték ahol én is voltam tegnap! Senki nem szólt semmit fogták és megkötözve bedobták a sötétbe én pedig egy hirtelen gondolattól hajtva utána ugrottam és így ketten voltunk a sötétben! Ugyanúgy féltem mint akkor de nem szólaltam meg hanem behúzódtam egy sarokba és vártam. Az éjfúria akit megkötöztek nem mozgott de nem is szólalt meg. Nem tudta hogy én is bent vagyok én viszont mindent láttam és hallottam! Persze ahogy a múltkor is. Hamarosan valami mocorgást hallottam. Nem volt más mint az az éjfúria csak megpróbálta elharapni a köteleket amit aztán sikerült is... Ám ekkorra már hiába volt bármiféle próbálkozása is mert az a sárkány akiről megtudtam hogy Vérontónak hívják aki itt van bezárva már nem aludt! Tudtam hogy mindkettőnket észrevett de nem mozdultam! Az éjfúria viszont teljesen kétségbe esett és próbált kiutat keresni ebből az acél dobozból de hiába! Vérontó semmit sem mondott csak hangos vérfagyasztó morgással jelezte hogy itt van és senki sem menekülhet! Az éjfúria hirtelen megfordult és futni kezdett bár ő maga sem tudta hogy hova... Az egyik pillanatban még futott a másikban pedig Vérontó karmai között feküdt tehetetlenül és rettegve attól hogy meghal! Vérontó jól tudta hogy itt vagyok ezért csinálta lassabban... Lefogta az éjfúriát és egy kegyetlen vadállat módjára az oldalába harapott de nem volt ennyi elég mert ugyanezzel a mozdulattal ki is tépett egy darabot belőle... Az éjfúria csak tehetetlenül ordítva és könnyezve feküdt a földön míg Vérontó könyörtelenül egyszer csak el nem harapta a torkát s ezzel egy könnyed mozdulattal le is tépte a fejét a helyéről... A látvány már csak kevésbé volt olyan szörnyű mint azok a hangok amiket hallottam mindazt ahogy az éjfúria szenved és mindazt ahogy egy hatalmas roppanással letépik a fejét! Ezek után pedig már csak ráadás volt az hogy Vérontó elkezdte megenni azt a sárkányt már ami maradt belőle! Úgy viselkedett mint egy vad sárkány és semmivel sem volt különb csak annyival hogy beszélni tudott! Csak ültem és vártam miközben végig csak a családomra gondoltam. Mikor Vérontó befejezte azt amit csinált felém fordult és így szólt:
-Újra találkozunk Drago? Hisz csak nemrég váltunk el?! Láttad végre milyen sorsot érdemel az aki ide belép? Sajnos rád már nincs időm mert nem vagyok éhes de maradhatsz még majd keresek egy helyet neked!
-Arról ne is álmodj! Vérontó!
-Áh szóval tudod a nevem? Nocsak ki árulta el neked? Nem fontos most már legalább tisztában vagy a tudattal hogy ki fog megölni!
-Aki itt meghal az nem én leszek! Te is jól tudod hogy nem véletlenül jöttem!
-Nocsak mit nem hallok? Folytasd csak folytasd!
-Te is ugyanarra a sárkányra vadászol mint akire én is! Spike-ra!
-Ne merd előttem szóba hozni azt a gyáva férget! Elfogott és bezárt ide azt mondta egyszer kienged de hazudott! Megfogadtam hogy megölöm ha egyszer alkalmam lesz rá de csak nem jött! Mindig mást küldött mint te azzal hogy öljön meg! Elbuktak mindahányan! Megfogadtam hogy amíg élek nem nyugszom és mindenkit megölök aki ide belép és ha egyszer kijutok!...
-Akkor?
-Akkor kiirtom az egész faját és minden sárkányt aki kötődik hozzá!
-De ő az utolsó! Ezt ő maga mondta!
-Igen... Az utolsó hím... De van egy nőstény is... Kell lennie különben már meghalt volna!
-Úgy érted amíg...
-Igen! Ha egyikük meghal a másik követi őt idővel! Nem fogom hagyni hogy örökre bezárva tartsanak! Már nem emlékszem a kinti világra és a színekre... Sem az illatokra sem a friss levegőre! Több mint 30 éve vagyok itt bezárva és más sárkányokat gyilkolok! De hamarosan ez megváltozik! Érzem! Érzem hogy akarsz tőlem valamit Drago?!
-Igen... Azt akarom hogy öld meg Spike-ot... Vagy legalább tanítsd meg félni! Hogy miért kérem ezt? Mert eleget tett ahhoz hogy bebizonyítsa azt amit hittem! Igen erre nem most jöttem rá de ő volt az aki a hajón leütött! És ott volt mindenhol ahol én! Most már tudom Black miért nem engedett! Mert Spike-nak dolgozott és amióta Megszülettem figyelt! 
-Ez valóban érdekes... Hm... De vajon miért nem ölt meg vagy fogott el eddig? Lehet hogy most is éppen neked tesz keresztbe valamivel!
-Mire gondolsz Vérontó?
-Drago... Gondolkozz csak! Nem volt valami fura az elmúlt napokban? Egy picit sem?
-Nem... Nem tudom... Talán csak annyi hogy...
-Na?
-Anya!!! ...ezt kimondva ott hagytam Vérontót és rohanva igyekeztem hazafele csak arra gondolva hogy nehogy valami bajuk essen a családtagjaimnak! Amint hazaértem keresni kezdtem őket. Hatalmas megkönnyebbülés volt számomra mikor láttam hogy Spirit ugyanúgy alszik mint mikor elmentem... Meg akartam keresni anyát is hogy vele minden rendben van-e de mikor kiértem a barlang külső részébe hangokat hallottam így beugrottam a sarokba ahol sötét volt így szinte láthatatlan maradtam. És valóban igazam lett anyám jött be és utána Spike is! Alig tudtam megállni hogy ne ugorjak ki és tépjem darabokra Spike-ot mert ide merészelt jönni! De csak hallgatóztam és figyeltem mit is akar Spike anyámtól:
-Megmondtam már Spike! Nem!
-Ne mond hogy nem hiszen tudom hogy te is ezt akarod!
-Rosszul tudod! 
-Miért küzdesz ellene ennek így kellene lennie!
-Nem dobok el mindent azért hogy aztán vissza élhess vele!
-Dehogy erről egy szót sem mondtam! Én csak neked akarok jót! Drago megértené!
-Nem! Drago soha! Kicsinálna érte ha megtudná!
-Hidd el megértené csak idő kérdése és beletörődne!
-Spike! Ennek itt vége fejezd be! Most!
-De nem akarok rosszat! Csak segíteni szeretnék!
-Takarodj! Most! Amíg nem teszek kárt benned!
-Azt nem mernéd!
-Istenemre mondom ha nem tűnsz el most azonnal kikaparom a szemed és megetetem veled!
-Úgy sem titkolhatod előtte örökké! Meg fogja tudni!
-Kotródj te féreg! ...hördült fel anyám most már viszont vicsorított Spike-ra és kész volt akár rátámadni!
-Nem érhetsz hozzám ezt te is tudod!
-SPIKE!!! TAKARODJ INNEN MOST VAGY MEGÖLLEK ESKÜSZÖM!!!
-SEHOVA NEM MEGYEK AMÍG KI NEM MONDOD! MOND MEG NEKI ÉS BÉKÉN HAGYLAK!
-SOHA!!! SOHA NEM TUDHATJA MEG! ...ekkorra már elegem lett és kiléptem a sötétből feltéve azt a kérdést:
-Mit nem tudhatok meg? Mit nem szabad meg tudnom anya? ...abban a pillanatban anya felém fordult és Spike is. Mind a ketten rám néztek majd Spike ezt mondta:
-Most már nincs visszaút! Mond el neki! Tudnia kell!
-Sajnálom... Drago el kell hogy mondjak valamit. ...nagyon féltem attól hogy mit fog mondani de tudni akartam hogy mit titkol előlem!:
-Drago! Drága fiam... Nem tudom hogy mondjam vagy magyarázzam el neked...
-Mit akarsz ezzel anya?
-Drago... Amit mondtam... Hogy apád meghalt... Emlékszel?
-Igen de... Hogy jön ez most ide?
-Drago... Hazudtam... Mert nem halt meg... És amit eddig tudtál minden hazugság volt!
-Anya...?
-Drago... Spike az igazi apád! ...abban a pillanatban ahogy ezt kimondta szinte alig kaptam levegőt mintha fojtogatott volna valaki... Abban a pillanatban elvesztettem a reményt és mindazt a szeretetet és törődést amit valaha kaptam... Elvesztettem mindazt amiért küzdöttem és majdnem meghaltam! Abban a pillanatban 4-szer erősebb lettem mint valaha és ennek végezetéül két első mancsommal földhöz vágtam anyám és Spike-ot is! A nyakuknál fogva szorítottam és tartottam a földön őket lassan egyre jobban fojtva mindkettőjüket! Nem volt már bennem semmi ami szeretetre vagy kegyelemre adott volna okot!:
-Miért?! Anya! Egész idáig hazudtál nekem és titkoltad! Átvertél és emiatt homályban éltem! Hazugságban míg te próbáltál eltüntetni minden nyomot hogy ne tudjam meg az igazat de tudod hol buktad el? Hogy nem öltél meg míg a tojásban voltam! Te nem vagy az anyám! Többé már nem! És te Spike! Te eddig követtél! Egy csomószor meghaltam majdnem miattad! Te küldted rám Black-et Savior-t és mindenkit! Kiirtottad a barátaimat és azokat akiket szerettem én kerestelek de te csak a ködbe burkolózva tevékenykedtél míg azt hitted megölhetsz! De te is elrontottad! Hogy hol? Nem öltél meg! Te nem is voltál és már nem is leszel az apám! Mind a ketten csak hazudtatok! Idáig vezettetek az orromnál fogva hogy megváltozzak és mindezt elfelejtsem! Én tényleg meg akartam változni! De ennek itt vége! Maradok az a szörnyeteg akivé tettetek és egy olyan jövőt hozok el amiben szenvedni fogtok! ...majd egy erős és megfontolt mozdulattal egy csepp sajnálat nélkül bele haraptam anyám nyakába ezzel pedig megmérgezve és a halálba küldve! Utána Spike következett őt viszont nem így akartam megölni... Azt tettem ami a leghelyesebb volt tudtam hogy egy hiperfúriát nem lehet csak úgy megölni de ettől még egy mozdulattal a szája két oldalánál megfogva ketté téptem a fejét! Anyám még élt és mindezt látta de már neki sem volt sok hátra majd ott hagytam őket és bementem Night Spirit-hez.:
-Nem hagyhatlak itt... Nem hagyom hogy úgy élj ahogy ők és hogy szenvedj... Magammal viszlek! ...azzal felkapva az alvó Spirit-et aki még erre sem ébredt fel elindultam vissza Vérontóhoz! Pillanatokon belül meg is érkeztem... A barlang rendszer szinte teljesen üres volt senkit sem találtam ott de amint beléptem kicsit megrázott a dolog de semmivel sem törődve mentem tovább. Mindenhol halott sárkányok feküdtek csupa vér volt minden és volt még így is aki mozgott de azok is már csak percekig mert hol itt hol ott hiányzott egy-egy testrészük! Megálltam és vártam de nem is kellett sok mert egy perc múlva Vérontó ugrott elém azzal a mondattal hogy:
-Mind megfizették amit tettek! Megtetted amire gondolok igaz Drago?
-Igen... Csak tűnjünk el a szigetről minél előbb! Nem akarok tovább maradni!
-Az ott ki a hátadon? Ha megtudhatom! Úgy volt csak ketten megyünk?!
-Nem kell aggódnod! Ő a párom és sosem hagyom hogy baja essen! Velünk marad akármit mondasz! -A párod... Az más! Mutasd az utat Drago Vérfúria!
-Kövess! ...azzal magunk mögött hagyva mindent a szigetet az emlékeket a barátokat és mindent elindultunk azért hogy 3-an kezdjük újra! De ezúttal nem kegyelmezünk majd! Addig fogunk gyilkolni mindenkit amíg ki nem irtjuk az egész populációt akik csak ismerték is Spike-ot! Most mind megfizetnek!...............

Hamarosan Folytatom...
Köszi hogy végigolvastad! :)