7. Rész - Sárkányok Legendája

*úton Sárkány sziget felé*
Azon gondolkoztam vajon mit fogok tenni ha végre megtalálom őket mármint a szüleimet. Mert mit fogok utána tenni? Élek nyugalomban míg meg nem halnak utána magam maradok? Neeem... Az nekem nem megy! Na meg ott van Night Spirit aki nem is tudom most hol lehet... Valami olyan furcsa érzésem van valami olyan furát érzek iránta amit fel nem foghatok... Ez már nem játék! Itt nagyobb erők is munkálkodnak mint azt én eddig hittem! Ezen gondolkodva lassan megpillantottam Sárkány szigetet és láttam azt a rengetek sok különböző fajtájú sárkányt kicsit nagyot egyaránt és annyit mint még soha sehol sem! Leszálltam hát a sziget partjára ahol több száz sárkány volt és mindegyik boldognak látszott mintha itt még semmi sem történt volna. Elindultam hát felfedezni a környéket és kerestem a szüleimet! 3 órán keresztül csak mentem és mentem de sehol sem találtam őket majd egyszer csak szembe jött egy furcsa sárkány kinézetre olyan volt mint egy fúria de mégsem... Az egész teste kék volt és a szárnyai meg a négy lába és a farka végén lévő szárnyai pedig citrom sárgák voltak de mivel nem ismertem rá akartam kérdezni hogy segítene nekem de megelőzött:
-Új vagy itt?
-Igen most érkeztem és keresek valakiket
-Nos sokan jönnek ide hogy keresnek valakit de mindenki megtalálta azt akit keresett!
-Én... Én a szüleimet keresem
-Ilyen nagy korodra még a szüleidet keresed?
-Kiskoromban elvették őket tőlem és szeretném visszakapni őket!
-Nos tudod hogy néznek ki?
-Azt sajnos nem...
-Hát akkor elég nehéz lesz megtalálni őket
-Csak annyit tudok hogy anyám Tűz fúria apám pedig Vulkán fúria volt.
-Ez esetben talán segíthetek! Ugyanis minden héten egy hajó érkezik ami sárkányokat hoz ide olyanokat akik sérültek hogy itt nyugalomra találjanak!
-Mikor jön legközelebb az a hajó?
-2 nap múlva...
-Akkor várni fogok! De... Mi a neved had tudjam hogy ki segített nekem?!
-Az én nevem InMemorian
-InMemorian?
-Igen... Emlékeket tudok felidézni és elfelejtetni bárkivel és magam másolni vagyis "klónozni"... Én vagyok a feledés és a megváltás is... De egyszerűen csak "Fényhozónak" vagy "Emlékmásnak" hív! -Én Drago vagyok... E világon élő első és utolsó élő vérfúria!
-Nos akkor remélem amíg nem lesznek meg a szüleid addig itt elleszel Drago
-Remélem én is... ...majd elköszöntem és útnak indultam hogy egyek és szállást keressek magamnak. Rövid idő alatt evés után találtam is egy helyet de bőven voltak szomszédaim szóval nem voltam egyedül. Mikor le akartam feküdni láttam hogy egy pár sárkány kint körben ül és beszélgetnek. Így hát kimentem hogy meg hallgassam őket mit beszélnek... Ezt hallottam mikor leültem melléjük: -Hallottátok mi történt az elmúlt napokban?
-Nem de te biztos elmondod...
-Neee... Tényleg nem tudjátok?
-Mond már inkább!
-Igen had halljuk végre!
-Nos elmondom! Jó pár napja már hogy egy pár szigetről eltűnnek a sárkányok... A lényeg hogy valaki irtja őket vagy valaki szándékosan fogja el őket!
-Érdekes akkor itt miért nincs ilyen?
-Hát nem értitek?! Az a hajó nem véletlenül jön ide hetente... A sárkányok menekülnek! És a végén már ez a sziget sem fogja bírni!
-De vajon miért menekülnek? Én úgy hallottam hogy Drago Vérdung-ot valaki legyőzte?! Ez igaz? -Erről nem is tudtam...
-De én is hallottam! Azt mondják aki legyőzte hatalmas erővel bír csak egy gyilkos és nagyon önfejű...
-Tényleg? Na mindegy a lényeg még mindig egy! Bízzunk a legenda jövendölésében ha az igaz egyáltalán... ...ekkor én kérdeztem:
-Milyen legenda?
-Te nem hallottál még a legendáról?
-Nem én!
-A legenda szerint eljönnek majd azok a sárkányok akik legyőzik végre az ellenségeinket és mindenkit aki más sárkánynak valaha is ártott! A legendában 4 sárkányt említenek de nem tudjuk kik azok...
-Értem...
-No de most már nyomás aludni mert fárasztó egy nap volt ez... ...azzal mindenki elindult haza ahogy én is.

*2nappal később*
Reggel egy hangos kűrt hangjára ébredtem vagyis riadtam fel mikor kinéztem csak annyit láttam hogy mindenki a part felé tart. Meg is kérdeztem valakit:
-Hová megy mindenki és mi ez a hang?
-Megjött a hajó! Mindenki a partra megy hátha valaki ismerősre talál.
-Akkor nyomás megyek én is! ...azzal elindultam én is a partra! Mikor kiértem alig volt hely akár merre néztem mindenhol sárkányokat láttam. Több ezren voltunk ott én el sem hittem hogy hogyan kerülnek ide ennyien... Majd valahogy előre "tolakodtam" mert nehogy már én maradjak le valamiről ezért a tömeg elejére álltam! A hajó nem volt azért kicsi kb. 20 sárkány is elfért benne valamint még az volt a fura hogy a hajót ugyanúgy sárkányok irányították de olyan furák voltak. 2 kékes színű fúria volt de valahogy mégis éreztem hogy mások... Sorban egymás után soroltak fel sárkány fajokat amik a hajón voltak és akinek a fajnevét mondták az megnézte vannak e ismerősei a hajón... Mikor már csak 3 sárkány volt a hajón egy olyan fajt mondtak ami bennem valamit megrengetett mert azonnal reagálásból felugrottam a hajóra... A faj neve Tűz fúria volt... Körülnéztem és mikor megfordultam volna mert nem találtam senkit egy vékonyabb hang megszólított:
-Drago?...??
-Mi?... Ki...? ...lassan megfordultam és egy piros fúria állt előttem a szemei tenger kékek voltak... Hirtelen meg sem bírtam szólalni mert azt hittem hogy... De ami ez után jött arra nem voltam felkészülve:
-Te vagy az Drago?
-Igen... M...Miért ki vagy te?
-Drago.... Én kicsi fiam hát mégis megtaláltalak?!
-Anya???! ...ekkor egy akaratlan reakciót hajtottam végre ami ösztönös volt. Odamentem és megöleltem anyám akit már azt hittem sohasem találok meg. Ekkor ezekben a pillanatokban olyan melegség és nyugalom töltötte be a szívem hogy azt még soha semmikor nem éreztem és ekkor annyira boldog voltam! Szinte már könnyeztem mikor nagy nehezen a szemébe néztem és ezt mondtam:
-Azt hittem sosem talállak meg
-Most már megnyugodhatsz itt vagyok...
-Anya...
-Mond csak Drago nyugodtan
-Én... Nem tudom hogy mondjam el neked...
-Csak nyugodtan most már semmi nem választhat el minket egymástól!
-Csak... Azt akartam mondani hogy... Én egy... Egy szörnyeteg lett belőlem...
-Drago... Amit tettél azt azért tetted mert ilyen vagy... Mert engem kerestél... És mert féltél!
-De... Én..
-Csak maradj önmagad!
-Rendben... De mond mi történt veletek eddig amíg nem találtalak titeket? Várjunk... Apa hol van? -Drago... Van aki pótolhatatlan ilyen volt ő is... Meghalt Drago...
-NEEEEEEMMM!!!!!!
-Drago nyugodj meg!
-MIÉRT?! MOND OH MIÉRT BÜNTET AZ ÉLET HOGY SZENVEDJEK?! MIÉRT VETTED EL TŐLEM ŐT IS???
-Drago kérlek nyugodj meg ezen már nem változtathatunk!
-DE!!! MEGKERESEM AZT AKI MEGÖLTE ÉS HA MEGTALÁLOM AKKOR KIVÁGOM A SZEMÉT ÉS LETÉPEM A SZÁRNYAIT! MAJD FELVÁGOM A HASÁT ÉS KITÉPEM A BELEIT HOGY ÉREZZE AZT AMIT ÉN! AZTÁN LEVÁGOM A FEJÉT ÉS FELSZÚROM EGY FAÁGRA HOGY MINDENKI TUDJA HA A SZÜLEIMET VAGY BARÁTAIMAT BÁNTJA AZ ÍGY VÉGZI!!! ESKÜSZÖM ADDIG NEM NYUGSZOM!!!
-Drago kérlek teljesen megrémítesz fejezd be! ...én viszont annyira dühös voltam hogy teljesen elöntötte a fejem és az agyam a vér és már a szememből és a számból is folyt a vér az idegtől és csak morogtam hangosan még meg sem hallottam amit anyám mondott nekem!:
-Drago! Térj magadhoz kérlek! ...de én csak egyre jobban morogtam! Anyám már kezdett hátrálni de ekkor már teljesen magamon kívüli állapotban voltam és szinte mintha "hipnotizáltak" volna hirtelen nekiugrottam anyámnak és mivel ő amúgy is sebesült volt semmi esélye nem volt védekezni. A földre vágtam és szó szerint majdnem megfojtottam:
-Drago....kérlek fejezd....ezt...be! Térj magadhoz fiam! Ne tegyél.... Olyat... Amit.... Megbánsz! ...de én mintha meg sem hallottam volna. Ám ekkor hirtelen valaki fejbevágott hátulról de úgy hogy azonnal elájultam... Mikor felébredtem már este volt. Otthon voltam a barlangomban anyám pedig épp a vacsorát csinálta.:
-Aaah... A fejem... Mi történt?
-Megvadultál és nem voltál ura saját magadnak. Utána megtámadtál...
-Miii??? De... Istenem mit tettem... Nem esett bajod?
-Nem szerencsére csak fellöktél de majdnem megfojtottál... De volt ott egy sárkány aki látta ezt és leütött...
-Mivel?
-A saját mancsával...
-Mii?? Na várj... Ha valaki ekkorát rám vágott a mancsával akkor az nem gyenge... Ki volt az? -Drago ismerlek ezért nem mondom meg nem akarom hogy megöld!
-Ahj... Jól van...
-Gyere egyél inkább csináltam vacsorát aztán jobb lesz ha lefekszel te is és én is... ...ezután megvacsoráztunk majd még hosszasan beszélgettünk arról hogy ki mit csinált merre járt majd lefeküdtünk aludni nem is sejtve azt hogy egy hatalmas veszély fenyegeti a szigetet és annak minden lakóját!............

Hamarosan Folytatom...
Köszi hogy végigolvastad! :)

6. Rész - Black csapdája

*fél órával később*
Repültem amilyen gyorsan csak tudtam mert csak egy célom volt és egy dolog hajtott! Hogy megöljem Black-et és véget vessek ennek a szörnyűségnek. Mikor odaértem a szigetre nem álltam meg hanem gyorsan repülve berobbantottam a barlang bejáratát és egyenesen Black-nek rontottam! Ráugrottam és elkaptam a nyakát hogy megfojtsam!:
-Most megöllek Black! Mond meg hol vannak a szüleim had végezzek veled hogy ennek vége legyen!
-Gyerünk Drago! Ölj meg és semmit nem tudsz meg! Gyerünk mire vársz rajta!!!
-SZENVEDJ TE SZEMÉT!!! ...majd miközben le szorítottam megfogtam a feje hátulján lévő egyik nagy tüskéjét és kitéptem a fejéből majd oldalba szúrtam vele! Ebben a pillanatokban Black szinte már a halált élte át úgy ordított a fájdalomtól majd hirtelen 6 sikló ugrott rám és szedett le róla de nem hagytam magam! 3-nak eltörtem a lábát a többit pedig ellöktem magamtól. Míg Black a földön heverve szenvedett és ömlött a vér a fejéből meg az oldalából ezt mondtam neki:
-Szenvedj csak mert ezt érdemled! Megfizetsz mindenért amit velem tettél és ha kell egyenként tépem ki az összes tüskét a fejedből és szúrlak oldalba vele! Megígérem hogy lassú halálod lesz te rohadék!!!
-Én...nem adom....fel...SOHA!!! ...de meg mozdulni nem bírt a fájdalom miatt én pedig csak vicsorogtam ott egy helybe mikor úgy tűnt abba hal bele hogy elvérzik. De ekkor 3 sikló sietett Black mellé és elvitték hogy meggyógyítsák. Hagytam hogy elvigyék mert meg nem ölöm amíg nem szenvedett eleget. Ekkor kimentem és elindultam a saját szigetem felé hogy lerohanjuk és elfoglaljuk ezt a szigetet! 15 perc alatt "haza" értem és riadóztattam a sziget minden lakóját hogy aki harcképes az mind kivétel nélkül velem tart a csatába! Egy óra volt míg elkészültünk és 70 sárkány állt előttem!: -Nem ismerek mindenkit. Nem is vagytok barátaim. Ahova most megyünk nagy valószínűséggel kevesen térnek most vissza! De ha nyerünk mindenkinek megígérem hogy egy jobb élet vár rátok! Ki tart hát velem?! ...majd mindenki egyszerre ezt mondta:
-Halál mindegyikre! Veled vagyunk Drago!
-Akkor gyerünk! TÁMADÁS!!! ...majd 71-en elindultunk "nyíl" alakzatba hogy elfoglaljuk a szigetet. A felhők fölött közelítettük meg a szigetet de mikor oda értünk mindenki megállt mert szóltam hogy először körülnézek! Így hát elindultam hogy felderítsem a terepet de ekkor megláttam hogy itt bizony nagyon véres csata lesz! Ugyanis az alatt a kis idő alatt amíg megszöktem hogy a seregemmel megszálljam a szigetet Black szövetkezett azzal akit gyűlölök és most végre bosszút állhatok rajta! "Drago Vérdung" egész flottája jelen volt és éreztem hogy az alfája sincs messze de akkor is meg fogom ölni! Majd visszamentem a sereghez:
-A szigetet erősen védi egy hajóhad is amint azt most kiderítettem! Nem lesz könnyű és valószínűleg ez az utolsó harcunk lesz! Aki fél vagy retteg a haláltól az most szóljon!
-Mi sosem hátrálunk meg! Veled harcolunk és ha kell érted és a szeretteinkért halunk meg ezen a dicső napon!
-Ezt szeretem! Akkor indulás! ELŐRE!!! NINCS KEGYELEM!!! De Black és Vérdung az enyém! ...majd a felhőkből előtörve 71 fúria nekirohant frontálisan a flottának és a szigetnek! A hajóhad fel volt készülve így velük nehezebb volt de a sziget sikló hadereje kevés volt így csak kevesen jöttek ellenünk! Mindenki tudta hogy ez az utolsó csatánk lesz és hogy nincs visszaút! Elszántan és bátran harcoltunk! Még senkit sem vesztettünk el mikor a sziget külső védelmét megsemmisítettük! De ez után jött csak a neheze. Ugyanis most Vérdung páncélozott sárkányai ellen kellett harcolnunk és a siklók is nekünk támadtak! Egy óráig küzdöttünk velem az élen de így is 11 harcost veszítettünk mikor a siklók mind elpusztultak akik harcoltak de Vérdung sárkányaiból így is volt még bőven! De nem hátráltunk meg és közös erővel még több hajót és sárkányt küldtünk a más világra! Vérdung elvesztette a fél flottáját és a sziget is a védőerejét mikor azt hittük még is győzünk éreztem hogy valami baj van... Mert a hátunk mögött a vízből elő tűnt az Alfa és így a sereg fele a flottát a másik fele az alfát rohamozta! Próbáltuk meggátolni hogy irányítson minket de közben a seregem másik felét akik a flotta ellen küzdöttek szinte megsemmisítették mert 35-en már kevesek voltak és csak 5 harcos társam tért vissza és figyelmeztetett hogy bekerítettek minket! Így 40-en azt a döntést hoztuk hogy meg kell ölnünk az alfát vagy veszítünk! De ekkorra már késő volt ugyanis kevesen bírtuk már és az alfa 15 társunkat magunk ellen fordította! Így egymás ellen kellett harcolnunk és egymás vérét ontanunk! A végén 6-an maradtunk a fél flotta és az Alfa ellen! Mi voltunk a legerősebbek így az Alfa sem irányíthatott minket viszont fáradtak voltunk így mind a 6-an leszálltunk Vérdung hajójára! Nem támadtunk de készek voltunk az utolsó csepp vérünkig is harcolni! Mikor Vérdung megjelent és egyáltalán nem volt meglepett:
-Ohoho... Drago hát visszatértél?!
-Megígértem Vérdung hogy megöllek! És meg is teszem!
-Előtte az Alfát kell legyőznöd! De őt senki sem győzheti le!
-Azt majd meglátjuk! ...majd mindannyian a sziget egyik partjára mentünk hogy legyőzzem az Alfát és megöljem Vérdung-ot! Elkezdődött a harc! Az a harc ami kiskorom óta bennem éltette azt a tüzet ami a gyűlöletet táplálta! Most nem veszíthetek! Így az Alfa próbált engem a szarvával lecsapni mindig elugrottam és fejbe lőttem de egyre idegesebb lett majd újra azt tette amit akkor! Kicsit visszahátrált és jeget lőtt rám én viszont most fel voltam készülve és kitértem a támadása elől és sorozat bombázással próbáltam legyőzni! Már kezdett fogyni az erőm és nem tudtam meddig húzom még de küzdöttem! Végül már alig maradt erőm és az Alfa újra rám lőtte azt a jeget sajnos nem tudtam kitérni és a fél testem befagyasztotta hogy mozogni sem bírtam.:
-Ha Ha Ha! Látod Drago! Az Alfát senki sem győzheti le! Még te sem! Most pedig végzek veled azért amiért nem engedelmeskedtél! ...majd már éppen le akart szúrni azzal a botjával de ekkor hirtelen robbanásokat hallottunk. Nem volt ismeretlen! A szigeten maradt sárkányaink nem mind de 10 nőstény sárkány jött és támadta meg a flottát mire Vérdung egy pillanatra nem figyelt és kirobbantottam magam a jégből majd elvettem és arrébb dobtam a botját majd a földhöz vágtam!: -Nem! Te fogsz meghalni először! De jobb ötletem támadt! ...majd nekimentem ujjból az Alfának és 3-szor akkorát lőttem rá hogy mind a két szarva letört! Ezzel vége!!! Az alfát legyőztem Vérdung pedig végignézte!:
-Vérdung! Most hagyom hogy elhord magad! De ha még egyszer találkozunk megöllek! Ezt jól jegyezd meg! ...választ nem kaptam csak elengedtem Vérdung-ot és a megmaradt flottáját majd fél óra alatt eltűntek! Reméltem hogy többet vissza sem jönnek és végre megjegyezte hogy senki sem állhat fölöttem! Majd 16-an bementünk Black-hez aki elég rémült arcot vágott mikor meglátta hogy nem nyert!:
-Helló Black!
-Mit akarsz Drago?!
-A seregednek vége! És most te jössz!
-Ne! Kérlek! Ne ölj meg!
-Persze... Könyörögj csak!
-Elmondom amit tudni akarsz! Elmondom amit tudok a szüleidről.
-Na akkor mond mert véges a türelmem!
-Csak annyit tudok hogy merre látták őket utoljára.
-Akkor mond!
-Utoljára Sárkány sziget közelében látta valaki őket amint fogva tartva vitték őket valahova! Csak ennyit tudok!
-Most megölnélek! De hiszek neked és innen úgy sem jutnál messzire és ha hazudsz visszajövök! Ezt jól jegyezd meg! ...majd 16-an visszaindultunk haza hogy végre befejezzük a háborút én pedig egy kisebb jó hírrel készültem az ott élők számára! Mikor visszaértünk mindenkit összehívtam.:
-Sok dolog van amit nem úgy teszünk ahogy kellene én sem cselekedtem mindig helyesen és volt hogy majdnem a vesztemet okozta! Volt hogy belehaltam majdnem mert nem voltam elég bátor! De ezen most változtatok! Csak most de senki ne jöjjön utánam! Most elmegyek hogy megkeressem a szüleimet de a vezér én maradok! És majd visszajövök! Emlékezzetek rám és ne hagyjátok magatokat remélem még mindnyájatokkal találkozom egyszer újra!
-Mi veled maradunk Drago! Hűek vagyunk hozzád! ...majd ezután elindultam és utam végéhez közeledve Sárkány sziget felé vettem az irányt ahol végre mindenre fény derül! Legalábbis ezt reméltem!......................

Hamarosan Folytatom...
Köszi hogy végigolvastad! :)

5. Rész - Gyilkos küldetés

*egy nappal később*
Már reggel volt mikor felébredtem és Black már ott állt a barlang előtt és engem nézett de hogy minek azt nem tudom. Felálltam majd nyújtóztam egyet és odamentem Black-hez.:
-Neked is jó reggelt...
-Oh mi az Drago morcos vagy?
-Nem de ha még egyet szólsz kinyírlak!
-Na azért... Készen állsz a következő feladatra?
-Mond miért teszed ezt velem?
-Mert neked is van egy célod és nekem is van egy!
-Na és neked mi az?
-Arról... Neked nem kell tudnod!
-Szemét!... Inkább mond mit kell megint tennem!
-Nos semmi különös csak menj el Vulkán szigetre és... Csak tegyél úgy mintha vendég lennél illeszkedj be és tudj meg pár dolgot. A szigeten csak "szörnyen nagy rémség" fajtájú sárkányok élnek de szerintem ti egy hullámhosszon vagytok.
-Na elmész a...
-Drago tudod te mit gondolok?
-Na mit?
-Szerintem mi jól megleszünk egymással.
-Veled? Soha! ...majd kirepültem és elindultam Vulkán szigetre ismét egyedül. Mikor odaértem már este volt így csak leszálltam a partra gondoltam megvárok egy őrjáratot hogy elmondják mi is folyik itt. Azonban hiába mert nem jött senki és erre gondolva elindultam hogy úgymond "beilleszkedjek"... Út közben azonban találkoztam egy sárkánnyal és rákérdeztem:
-Megmondanád mi folyik itt?
-Ami minden nap...
-Várj... Ezt most hogy érted?
-Nem vagy idevalósi mi?
-Hát úgy nézek ki mint te?
-Hát nem!
-Akkor?
-Nos mi mindig ilyenek vagyunk. Este mindig mindenki a Vulkánban van mert ez a vulkán már rég kialudt ezért kialakítottunk egy helyet magunknak ahol jól érezzük magunkat.
-Furcsa egy faj vagytok.
-Oooh nem csak... gyere velem megmutatom... De vigyázz mert nem lesz könnyű dolgod mivel te fúria vagy.
-Csak mutasd az utat! ...majd elindultunk de 5 perc múlva már meg is érkeztünk. Elég furcsa hely volt mert tényleg rettentő sok szörnyen nagy rémség élt itt és nem lett volna jó ötlet megtámadni a szigetet egyedül... Így csak követtem azt aki ide vezetett majd megálltunk az egyik barlangnál mivel a vulkánban sok barlang volt kialakítva szinte mint egy labirintus.:
-Ki ez a fúria?
-Drago-nak hívnak...
-Drago? Nem hallottam rólad
-Most már igen!
-Miért jöttél ide?
-Csak elfáradtam és itt pihentem meg...
-Akkor maradj csak amíg szeretnél itt nem kell félned hogy megtámadnak... De azért ajánlom hogy ne aludj el nagyon!
-Miért?
-Történnek furcsa dolgok a szigeten mióta... Nos én vagyok a vezér deee nem miattam én személy szerint nem ölök csak ha kedvem van hozzá.
-Na rendben... ...majd megfordultam és elrepültem hogy keressek magamnak valami alvásra alkalmas helyet. Egy óráig is eltartott mikor végre találtam egyet egy nagy fa alatt a földben. Ugyanis volt ott egy lyuk ami egy üregre hasonlított na oda bementem de annyira sötét volt hogy semmit sem láttam ezért kilőttem egy plazmabombát a földre hogy valami fényt gyújtsak. De amint végre láttam is valamit megdöbbentem mert egy nagy járatot véltem felfedezni amiről azt gondoltam valami barlanghoz vagy nagyobb teremhez vezethet ezért lassan és óvatosan elindultam hogy átvizsgáljam az egész járatot hátha találok valamit. Csend és sötét volt persze én nem féltem majd megláttam egy elágazást amin elgondolkoztam hogy merre is menjek mert ha eltévedek abból baj lesz... Eldöntöttem hát hogy balra fogok menni! Majd 5 percnyi séta után furcsa hangokat hallottam de mivel nem láttam csak hanggal tájékozódtam mint a normális fúriák is ezért elindultam a hang irányába mert azért bennem volt az az érzés is hogy akár a szüleim is itt lehetnek! Amilyen gyorsan tudtam rohantam a hang irányába majd hirtelen lelassítottam mert fényt láttam pont onnan amerre igyekeztem. Ezért csak lassan közelítettem majd láttam hogy egy nagyobb terem nyílik ebből a szűk járatból de olyan fura érzésem volt mintha valami kényszerített volna hogy benézzek oda... Nem akartam de végül benéztem és egy nagyon fura dolgot láttam mert az egész terem a falak és minden még a rácsos ajtó is ami oda a terembe nyílt kristályból és tömör fémből volt! De nem ez volt az amin megdöbbentem... Hanem az hogy ez egy tömlöc egy fogda volt ahol 15 sárkányt tartottak fogva közülük is csak egy volt fúria a többi pedig vegyesen minden félék voltak. Volt ott sikló, esőszelő de még szörnyen nagy rémség is aztán láttam egy fura sárkányt akit nem is láttam még... Nem tudom miért de nagynehezen kinyitottam az ajtót és bementem oda majd az ajtót visszacsuktam magam mögött. Hirtelen nagy csönd lett én pedig mivel fogalmam sem volt mi folyik itt feltettem a kérdést:
-Ti kik vagytok?
-Az itt már mit számít!
-De mégis mit kerestek itt?
-Nem lennénk itt ha bátrabbak lettünk volna... Foglyok vagyunk most már akár csak te is és innen ebből a fém börtönből nincs menekvés! Vagy meghalunk vagy megöljük magunkat!
-Ki mondta hogy én fogoly vagyok?!
-Ezt hogy érted? Hát nem kaptak el?
-Nem... Sőt én magam jöttem el ide!
-Hogyan sikerült? Mond ki tudsz vinni minket?
-Sajnos ahhoz túl sokan vagytok nem sikerülne...
-Akkor ennek az esélynek is annyi... Francba pedig közel voltunk!
-De ha gondolod egy módot kipróbálhatok de ahhoz gyorsnak kell lennünk!
-Vezess minket és mi követünk!
-Szólj a többieknek hogy készüljenek!
-Rendben sietek de te is!
-Igyekszem! ...azzal én kirohantam a teremből az ajtót visszazárva hogy semmi ne tűnjön fel senkinek ha netán erre jár valaki mert kimentem hogy biztosítsam a terepet a szöktetésre!

*Míg én kint voltam bent a következők történtek:* A fúria beszélt a többiekhez:
-Ébredjetek fel hamar! Ma elhúzunk innen mindannyian! Végre kiszabadulunk!
-Ezt meg hogy érted? Már próbáltuk de az ajtón se jutottunk ki!
-Most viszont van valaki aki segít! Egy fúria! Aki azt mondta kivisz minket!
-Igen... Persze... Kivisz egyenesen a halálba kösz de én inkább itt maradok és élek ha nyomorban is de meg nem halok!
-Higgy nekem kérlek!
-Ha visszajön igen de majd beszélek én vele!

*Mikor visszatértem sikeresen hogy senki sem látott meg:* Bementem de az ajtót csak behajtottam.: -Egyenként kiviszlek benneteket de sietnünk kell mert nem tudom mikor jön erre valaki mert ha meglátnak mindennek annyi! ...majd ahogy ezt mondtam elém állt az a sárkány akit nem ismertem: -Ki vagy te és miért akarsz minket kivinni?!
-Én vagyok Drago a Vérfúria! De nem azért jöttem hogy csevegjek veled... Hogy is hívnak?
-Az én nevem Viktória és egy ölvész vagyok!
-Szóval Viktória nem beszélgetni jöttem hanem hogy kivigyelek titeket innen!
-Miért bíznánk benned?
-Azért mert muszáj lesz! ...már szinte egy centire voltunk egymástól és vicsorogtunk egymásra de ekkor ezt mondta Viktória:
-Ha bajunk esik én kibelezlek! Ígérd meg hogy mindenkit kiviszel!
-Ahj... Muszáj ezt most?!
-IGEN!!!
-Jól van na... A szavamat adom hogy mindenkit kiviszek! Most pedig segíts! ...majd megvizsgáltam mindenkit és először azokat vittem ki akik sérültek voltak. 6 sárkányt elég gyorsan kivittem és elrejtettem őket a parton egy barlangban hogy ott várjanak a társaikra. Majd következtek a többiek még 9-en de velük lassabban ment mert nem én vittem őket hanem ők jöttek utánam... Mikor az utolsó sárkányt is kivittem már csak a fúria és Viktória voltak bent de visszafele észrevettek és én befutottam a terembe.:
-Van egy jó meg egy rossz hírem!
-Mi az?
-Mindenki épségben kijutott de megláttak és egy sereg tart erre fele és innen nem tudunk hova menekülni... Sajnálom!...
-Micsoda?!
-Sajnálom de itt most nem tudom mi lesz mert csak egy út van kifele... Amin be is jöttem! Sajnos meg kell küzdenünk azokkal akik ide bejönnek mert nem hiszem hogy egyhamar feladják! ...de amint ezt kimondtam az ellenség berontott az ajtón és véres harc vette kezdetét amiben 3 sárkány küzd az életéért! A fúria kicsit hátrébb állt majd onnan lőtte le azt aki bejött az ajtón jobb oldalt pedig Viktória szórta meg villámokkal őket addig amíg meg nem sűltek! Aki pedig túl jutott rajtuk annak én törtem ki a nyakát! Másfél órán át harcoltunk de hiába még mindig jöttek és a fúria már kifogyott a lövésekből.:
-Sajnálom Drago nem bírom tovább kifogytam..
-Nem nem adhatjuk fel vagy mind itt halunk meg! ...de hiába... Ráadásul Viktória végül a kimerültségtől esett össze de még annyi ereje volt hogy ő is mögém menjen. Majd már csak én harcoltam és lőttem az ellenfelet hogy por se maradjon belőlük de ekkor hirtelen elfogytak és nem jöttek többen. A két harcos társam pedig kimerülten nézett fel rám mikor megjelent a sziget vezetője!:
-Drago!!! Mit képzelsz mit csinálsz itt?
-Véget vetek annak amit te itt művelsz!
-Te akarsz megállítani... Engem? Kik ezek akiket te meg mentesz? Senkik!
-De! A barátaim!
-Most még! ...majd hirtelen a semmiből valaki valamivel úgy fejbe vágott hogy elájultam... Mikor felébredtem meg voltam kötözve és azt a hangot hallottam ami csak rémálmaimban jön elő ez a hang az egyetlen amit megjegyeztem mert átéltem! De mikor felnéztem láttam amint a vezér 3 társával együtt lefogták Viktóriát és szíven szúrták egy siklósárkány tüskéjével majd ott hagyták szenvedni és elindultak felém azt hittem engem is meg akarnak ölni de elengedtek én pedig azonnal odarohantam Viktóriához és kihúztam a tüskét a szívéből.:
-Kérlek maradj ébren fel ne add most nekem megígértem hogy kiviszlek!
-Semmi baj Drago...... Én.... Nem bíztam benned de...... Most már látom tévedtem!
-Tudom hogy mit ígértem de kérlek ne add fel! -Bocsáss meg!... ...abban a pillanatban ahogy láttam kihunyni a fényt a szeméből olyan harag és gyűlölet öntött el hogy valamilyen módon "fekete lánggal" kezdtem el égni az egész testem mintha meggyulladtam volna de mégsem! Abban a pillanatban egy hatalmas plazmasugárral elporlasztottam haragomban a 3 sárkányt de a vezérnek csak ennyit mondtam:
-Aki a barátaimat bántani meri az velem kerül szembe! ...majd elkaptam a nyakát és letéptem a fejét! Aztán gyorsan eloldoztam a fúriát és együtt kivittük Viktóriát.:
-Mindez csak azért mert nem voltam elég erős!
-Ne okold magad Drago inkább mentsd meg!
-De hogyan?
-Fekete tűzzel mert láttam amit láttam!
-Rendben egy próbát megér... ...majd fekete tűzzel égetni kezdtem azt a sebet amit a tüske okozott Viktóriának és a seb kezdett beforrni. Majd abbahagytam és ezt mondtam a fúriának:
-Jobb ha elmegyek mert nem akarok komolyabban belefolyni dolgokba de ha felébred mond meg neki hogy "Drago örökre megjegyzi a nevét és nem felejti el soha!"
-Rendben Drago! ...majd elrepültem vissza arra a szigetre ahonnan küldtek és megfogadtam hogy megölöm Black-et bármi is lesz mától nincs kegyelem!......................

Hamarosan Folytatom...
Köszi hogy végigolvastad! :)

4. Rész - Vérbosszú 3/3

*5 perccel később*
Mikor még mindig megdöbbenve álltam ott magamba csak azon gondolkoztam vajon mit lát bennem hogy engem szeretni képes... Nem tudom miért tette de én ettől nem akartam meglágyulni ugyanis egy újabb támadást terveztem egy déli sziget ellen ahol a felderítőink láttak pár sárkányt akik mások voltak mint az eddig látott fajok... Parancsba adtam hogy szedjék össze a sereget és várjanak rám mikor visszajövök együtt indulunk csak körbenézek! Ez után elindultam hogy most magam egyedül is kipróbáljam mit tudok de a sereget készenlétre hívtam éppen azért ha menekülök. 30 percet repültem majd megláttam a szigetet ahol azok a sárkányok voltak... Nem csodálkoztam mert a sziget tele volt sikló sárkányokkal... Magát a fajt ismertem mikor kicsi voltam és menekülnöm kellett mert sokszor ők is üldöztek. Most az egyszer úgy döntöttem nem támadok csak leszálltam a sziget partjára és csak nézelődtem. Semmi jelét nem láttam annak hogy bármit is védenének. Elindultam a parton és csak sétáltam de nem nagyon néztek rám csak játszottak meg beszélgettek egymással... Elég sokan voltak de gondoltam van itt egy hegy bele vésve egy barlang oda indultam... Csak a bejáratig jutottam mert a bejárat előtt 2 sikló állt akik ezt kérdezték mikor odaértem:
-Állj! Ki vagy te?
-Csak egy fúria
-Mi a neved fúria?
-Drago...
-Drago?... Drago Vérfúria?
-Igen de... Honnan tudjátok a nevem?
-Már vártuk az érkezésed.
-Hogy érted?
-A mi fajunk sok dologban közös a tiéddel és ugyanúgy különbözik is.
-De miért vártatok?
-Nem mi... A vezérünk! ...majd arrébb álltak én pedig bementem abba a barlangba ahol vagy 30 siklót láttam köztük egy feketét aki a vezér volt majd így szólt hozzám:
-Drago! Már vártalak! Gyere csak közelebb!
-Nem inkább itt maradok mond mit akarsz tőlem?
-Gyere velem mondok valamit nem foglak bántani nyugodj meg!
-Hah... Nem is tudnál. ...majd elindultam amíg egy kisebb teremhez nem értünk és csak mi ketten voltunk.:
-Nos Drago jól tudom ki vagy te!
-Oh tényleg? Akkor mond!
-Te vagy az aki maga után csak pusztítást hagy és te vagy az aki egy Alfával száltál szembe! Mi nem félünk tőled és tudjuk miért vagy itt!
-Mi? Mit mondasz? Semmit sem értek! ...majd megfordultam és elindultam kifele.
-Tudom hogy a szüleidet keresed! ...megfordultam és haragomban elkaptam a nyakát majd el is engedtem:
-Mit tudsz te a szüleimről?! Semmit!!! A szádra ne vedd még egyszer őket vagy megöllek!
-Oh... Drago Drago Drago... Nana... Csak vigyázz mit mondasz!
-Mért félnem kellene tőled?
-Nem... De tudom hol vannak a szüleid!
-Miről beszélsz te söpredék?!
-Hm... Ha segítesz nekem néhány dologban... Akkor talán elmondom hol vannak a szüleid!
-Hogy merészelsz!...
-A-a... Nem mondasz te semmit!
-Nem teszek meg neked semmit csak megöllek!
-Nem hiszem... Ugyanis ha megölsz nem tudod meg hol vannak a szüleid!
-Nekem senki sem mondhatja meg hogy mit tegyek!
-Most változik a helyzet! Teszed amit mondok vagy, a szüleidet örökké keresheted! ...legszívesebben ketté téptem volna ott helyben de nem bírtam. Ő csak egy mihaszna kis sikló mit tehetne velem? De ha tudja hol vannak a szüleim akkor én kiszedem belőle!:
-Ám legyen! De ha átversz!... Tudd hogy meg nem ölhetsz mert ha meg is próbálod akkor kivágom a gyomrod és kitépem a beleidet hogy szép lassan halj meg!!!
-Nyugalom semmi ok az erőszakra ezt nem mondanám másnak mint... Hm... Egy kis baráti kérésnek. -Csak mond már hogy mit kell tennem?!
-Már vártam hogy megkérdezd! Nos van egy sziget tőlünk keletre de nincs messze. Ott él pár sárkány a fajtájuk "jégfúria" a szigetüket jégpáncél védi de mindössze 10-en vannak mert a szigetük sem nagy. Próbáltam velük kapcsolatba lépni de a kémeinket mind megölték! Ezért kellesz te Drago!
-Mit kellene tennem?!
-Csak öld meg őket amíg fel nem adják aki feladja hozd elém! Sereget is kapsz ha kell de szólok ha ellenem mersz fordulni akkor tudod mi lesz!
-Te aljas kis.... ...nem is mondtam semmi többet csak megfordultam és kimentem a barlangból majd az égre néztem.
"Vajon hol lehet most Spirit és hol lehetnek a szüleim?!"...
Majd elindultam egyedül dühösen és tele haraggal hogy megöljek mindenkit csak azért hogy megtudjam hol vannak a szüleim! Mikor odaértem láttam azt a jégfalat ami a szigetet védte és körülvette! Rálőttem egy hatalmasat hogy szétrobbanjon de semmi hatása nem volt. Próbálkoztam tovább de nem sikerült sehogy sem. Majd mikor újra belel lőttem valami hideget éreztem és gyengülni kezdtem ezért gyorsan a földre szálltam. Amint leszálltam teljesem megdermedtem és nem bírtam mozogni. Szinte... . már semmi erőm nem volt és csak a fejemet bírtam mozgatni mikor egy vakító fehér fúria tűnt fel előttem aki ezt mondta:
-Miért teszed ezt a szigetünkkel?
-Mert muszáj! De ki vagy te?!
-Az én nevem Asra az utolsó élő nőstény jégfúria!
-De van még kilenc másik?
-Ők a testvéreim. De mind hímek és ehhez a szigethez vagyunk kötve!
-Miért?
-Az már nem az élőkre tartozik!
-Mi... Mit teszel velem?
-Semmit. De nem fogom hagyni hogy lerombolj itt mindent és hogy bárkinek is árts! Sajnos mégis meg kell hogy öljelek!
-Neeeem!!!! ...azzal a megmaradt erőmmel rálőttem egyet Asra-ra aki hirtelen abbahagyta a bénítást és nekiugrottam Asra-nak! Azt hittem csak megölöm de mind ahányszor közel mentem hozzá mindig elgyengültem. Így távolról próbáltam megölni de ez sem ment. Majd az egyik lövésem szíven találta és összeesett.:
-Add fel Asra! Itt nem győzhetsz!
-Sosem adom fel! ...majd nekem ugrott és a földre vágva engem kitépett egy darabot az oldalamból! Ekkor hirtelen olyan fájdalom öntött el mint még talán soha és nem láttam csak egy kiutat ebből a küzdelemből! Egy pillanat alatt az összes erőmet bevetve egy lökéshullámmal fellöktem majd utána ugrottam és a levegőben leharaptam a fejét a nyakáról! Míg ő holtan zuhant a földre én csupa véresen szálltam le a teste mellé. Ezután a szigetről valahogyan lerobbant a jégfal és 9 apró fénypont tűnt fel amik Asra holtteste mellé repültek és kölyök sárkányokká változtak. Mikor átváltoztak mindannyian engem néztek az apró szemükkel. Én nem szólaltam meg mert nem bírtam. Majd Asra teste világítani kezdett egyre fényesebben míg csak nem eltűnt. Ezután a kis sárkányok fényponttá változtak valamiért amit nem tudok megmondani de egyesültek a sebbel amit Asra ejtett rajtam és meggyógyítottak de bennem maradtak! Majd hirtelen megremegett a föld és a jégsziget magába omlott és elsüllyedt! Én pedig visszaindult Sikló szigetre ahonnan küldtek. Mikor megérkeztem már várt rám "Black" a vezér mert a színe miatt így neveztem el!:
-Nos Drago sikerült teljesítened a feladatot?
-Igen!...
-Remek remek! Szép munka!
-Most pedig te is álld a szavad!
-Nonono... Nem úgy van az!
-Miről beszélsz hisz megegyeztünk?!
-Tudja ezt bárki is tanúsítani rajtad kívül hm?
-Te aljas szemét alattomos gyilkos! Ezért még megfizetsz!
-Nem én nem... Csak egyszerűen igazam van... Most pedig eredj... Két kísérő majd elvisz oda ahol most míg itt vagy lakni fogsz... Ha netán kell valami akkor csak szólj nem akarom hogy éhezz hm?! ...ezután két sikló hazakísért egy hegy tetején lévő barlangba ami Black barlangja fölött volt. Majd ott bent körülnéztem nincs e csapda vagy akármi... De semmi nem volt így hát kimerülten és fáradtan lefeküdtem majd csak arra gondoltam hogy vajon miért van mindez... És hogy vajon hol lehet most Night Spirit!................

Hamarosan Folytatom...
Köszi hogy végigolvastad! :)