4. Rész - Vérbosszú 1/3

*egy nappal később*
Még reggel volt mikor a sziget 30 legerősebb sárkányát összegyűjtöttem hogy elinduljunk újabb szigetek után kutatni hogy még több sárkányt állítsunk a mi oldalunkra mert "Drago Vérdung" ellen nem leszünk elegen 100-an sem! Így hát elindultunk velem együtt 31-en hogy sárkányokat keressünk... Nagyon sokat nem kellett keresnünk mert 10 perc múlva már rá is bukkantunk az első szigetre. Nos nem volt egy nagy sziget mindössze 10 sárkányt találtunk de nem mutattak ellenállást mi pedig gyorsan elfoglaltuk a szigetet és körbevettük őket. Amint sarokba szorítottuk őket nem volt nehéz észre vennem hogy ezek még csak kb. 2 évesek mint én voltam akkor... Majd az egyikük így szólt:
-Ti kik vagytok és miért jöttetek ide?
-Mi "fekete kristály" szigetről jöttünk és azért hogy sereget toborozzunk!
-Akkor ide feleslegesen jöttetek mert itt nincsenek felnőtt sárkányok csak mi 10-en úgyhogy mehettek is tovább...
-Nos nem hiszem! Nekünk ti is jók lesztek szóval most vagy velünk jöttök vagy...... szép... lassan... meghaltok! ...ezen biztos elgondolkoztak mert szerintem megijedtek és egymás között halkan megbeszélték hogy mi legyen majd 3 perc múlva:
-Nem szeretnénk meghalni de elmenni sem! Viszont sajnos muszáj lesz ezek szerint... Viszont az egyik társunk nem fog velünk jönni!
-Hogyan?...
-Igen... Nem fog velünk jönni mert ő nem fog hozzátok tartozni és én nem fogom kényszeríteni!
-Az majd kiderül! ...majd szóltam a csapatnak hogy menjenek el azzal a 9 sárkánnyal akik mellénk álltak én pedig befejezem ezt! Majd mikor elmentek:
-Most pedig mond el mi a neved fúria! Had tudjam ki az aki nekem nemet mer mondani...
-Az én nevem Tűzfojtó és egy Tűzfúria vagyok ellenben veled......... Drago!!!
-Honnan tudod a nevem??!!!
-Sok mindent tudok rólad és nem csak rólad hanem hogy mi történt a szüleiddel!!! ...abban a pillanatban olyan gyűlölet és harag töltötte be az egész testem hogy alig voltam ura saját magamnak:
-Mond el mit tudsz! Most!
-Csak azt tudom hogy nem haltak meg! És hogy Vérdung tette akit te ismersz! Kutass fel minden szigetet hogy megtaláld őket mert már nem sokáig élnek ahogy én azt hallottam!
-De te ezt honnan tudod? Ne merészelj átverni vagy megöllek!
-Ó miért tenném?!... Csak akkor tudhatod meg az igazat ha megölsz de semmi gond én nem félek mert tudom hogy valaki vár rám odaát! ...majd már épp rákészültem hogy szétrobbantsam egy lövéssel a fejét mikor így szólt halkan:
-Még látjuk egymást Drago Vérfúria!!! ...majd egy lövéssel megöltem és a csapatom után indultam miközben csak az a gondolat járt a fejemben hogy megkeresek minden szigetet és megölök mindenkit amíg meg nem találom a szüleimet és véres bosszút állok mindenkin aki ellenáll nekem és szembe mer szállni a seregemmel! Majd mikor utolértem a csapatot így szóltam:
-Változott a terv azonnal indulunk tovább északnak és megnézzük van-e ott valami és nem kegyelmezünk! Értve vagyok???
-Igen Drago! ...majd szélsebesen elindultunk északnak és fél óra után egy nagy kristályos szigetet találtunk és ahogy közel értünk így szóltam hangosan és dühösen:
-Pusztuljon mind!!! ...majd mind a 40-en nekitámadtunk az ott addig nyugisan élő sárkányoknak! Bár ezt követően ők nem ijedtek meg hanem nekünk támadtak és ezzel egy véres harc vette kezdetét amiről senki nem tudta eldönteni hogy valójában ki kerül majd ki győztesen! Nem volt mindennapi csata ami itt zajlott mert mindenki aki csak megjelent azt megöltük és nem számított hogy kicsi vagy nagy! A célunk egy volt... Megölni mindenkit és az egész szigetet átkutatni mert ha itt vannak a szüleim akkor sietnem kell de nem tartom kizártnak hogy "Drago Vérdung" tarja valahol fogva őket! Ezért akit csak láttam azt mind megöltem hogy ne maradjon SENKI se élve! Már legalább 1 órája folyt a véres harc és akárhová néztem holttesteket láttam de még mindig jöttek ellenünk! Nem tudtam honnan vagy hogy miért ezért berepültem egy barlangba ahol legalább 30 darab kb. fél éves sárkánykölyköket találtam és ekkor tudtam hogy miért védekeznek ennyire és miért nem adják fel... 30-an voltak még csak kölykök és nem is tudták hogy fönt mi folyik meg hogy én mit akarok tenni velük... Valami fura érzés fogott el hirtelen de nem tudtam mi az. Majd megráztam a fejem és hátrálni kezdtem mikor pedig már készültem hogy végezzek velük egy hangot hallottam a fejemből de nem tudtam mi az csak annyit mondott hogy 'Ne tedd Drago! Hagyd őket!' ez elég furcsa volt és hirtelen meg is fordultam mert azt hittem hogy...... De amint megfordultam és kimentem a barlangból egy sárkány állt vicsorogva előttem és olyan furán nézett rám. Nos én nem is vettem figyelembe csak felrepültem és láttam hogy már csak pár sárkány harcolt és a csapatomból még senki sem halt meg nagy szerencsémre... Majd 10 perc múlva leszálltunk hogy átkutassuk a szigetet de ahhoz a barlanghoz ahol azokat a pici sárkányokat találtam én mentem... Persze mikor odaértem még mindig ott voltak és nem tudtam mit kezdjek velük ezért jobban átvizsgáltam a barlangot és nagyon meglepődtem azon amit láttam... Azok a kis sárkányok 3 nagyobb nőstény sárkányt próbáltak elrejteni akik rendesen megsérültek és alig voltak már életben de persze megláttak és rémült arccal néztek rám mert se mozdulni se beszélni nem tudtak a sebesülésük miatt és azt gondolták most végzek velük. Gondolkodni kezdtem hogy mit tegyek mert ha gyenge leszek akkor sosem látom újra a szüleimet és nem fog senki sem engedelmeskedni nekem ezért függetlenül attól hogy ez mit vonz maga után bent a barlangban egy nálam 10-szer nagyobb plazmabombával mindenkit egytől-egyig megöltem és nem néztem vissza! Majd kifele menet vértől ázott testel láttam hogy a sereg akit magammal hoztam egy cseppet sem félt és készek voltak ujjra harcolni mert a szemükben láttam azt a gyűlöletet amit én váltottam ki... Ez után mondtam nekik hogy menjenek haza és otthon várjanak rám... El is mentek de én maradtam hogy még egyszer körbenézzek a szigeten. De mikor elindultam megláttam egy sötét - lila fúriát akinek a homlokán elől ezüstös csillagok voltak... Míg én néztem őt ő meg se szólalt csak morgott és lassan jött felém én pedig tudtam hogy ebből megint harc lesz... Nem is kellett sok egyből egymásnak ugrottunk de ő nagyon ügyesen védekezett és mindig kitért a támadásaim elől de valamiért ő sem sebzett meg csak harapott... Már kezdett elegem lenni ezért ellöktem magamtól és rákérdeztem:
-Ki vagy te?
-Az vagyok aki majd kibelez te szörnyeteg... Az vagyok aki az álmaidban kísért majd azért amit tettél... Az én nevem Night Spirit és tudom hogy te ki vagy... Drago!
-Night Spirit?... Akkor ha így állunk ennyit a beszélgetésünkről! ...majd hirtelen rálőttem 3 plazmabombát de megint csak kitért... De most ravaszabb voltam mert rögtön ráugrottam és beleharaptam az oldalába majd egy hatalmas vágást csináltam a bal hátsó lábára a karmaimmal! Ettől eléggé ideges lett mert lelökött magáról és rám ordított. Viszont ekkor megint rálőttem és amint a füst feloszlott ő nem volt sehol csak a vérfolt a földön és gondoltam meghalt... Majd megfordultam és ahogy elindultam a semmiből a hátam mögül meglőtt és nekem támadt majd eltörte a jobb hátsó lábamat. Ez volt az ami az utolsó volt mert elegem lett és elkaptam a nyakát és meg akartam fojtani de persze hogy nem tudtam... Mert abban a pillanatban akkorát ütött az arcomba a jobb mancsával hogy a számból ömleni kezdett a vér és alig láttam a vértől valamit de sikerült valahogy ellöknöm magamtól és akár hogy is akartam volna megölni sajnos menekülnöm kellett és vissza se akartam nézni csak minél előbb itt hagyjam ezt a sárkányt... De mikor már közeledtem a szigetem felé visszanéztem és megláttam hogy Night Spirit fentről követett! Életemben először éreztem úgy hogy valaki tényleg meg akar ölni vagy csak játszott velem??!!................

Hamarosan Folytatom...
Köszi hogy végigolvastad! :)