11. Rész - Végső leszámolás

Már nem nagyon bírtam életben tartani magam de nem adtam fel amikor pedig anyám egymásra tette Night Spirit és az én mancsomat akkor valami nagyon fura érzés fogott el... Spirit vérében nem volt méreg de az én vérem már keveredve volt az övével így szinte egyek voltunk... Mikor Spirit picit kezdett ébredezni éreztem hogy már majdnem elveszítem az eszméletem de ekkor valami különös dolog történt! Mind a ketten világítani kezdtünk a saját színünkkel és ahogy Spirit egyre jobban magához tért úgy én is kezdtem vissza nyerni az erőmet! Nem tudom hogyan és miként de egyszerűen meggyógyított... A méreg a szervezetemben volt de valahogy egyé vált velem... Immúnis lettem rá! Mindössze 5 perc múlva Spirit és én is egymásra néztünk amiből mind a ketten tudtuk hogy sikerült az amit egyik nap nem véletlenül tettünk! Amíg valamelyikünk meg nem hal végleg addig nem pusztíthatnak el minket! Ekkor én felálltam és körül néztem... Még mindig ott állt a hatalmas sereg felfegyverkezve a csatára és csak vártak! Én újra készen álltam a harcra de ekkor Night Spirit lépett mellém:
-Többet nem hagylak egyedül harcolni Drago! Sem most sem máskor!
-Örülök hogy jól vagy Spirit!... ...majd váratlanul anyám és Sentinel is mellénk állt! Így végül 4-en néztünk szembe a több ezres légyszámú hadsereggel! Ám ekkor így szóltam:
-Mi készen állunk meghalni! Harcolni fogunk ha kell és győzünk! Mert mi egymásért harcolunk és mindazokért akiket elvesztettünk és akiket még megvédhetünk! ... majd az egyik páncélos sárkány kiállt a sorból és ezt mondta:
-Drago Vérfúria! Te az imént legyőzted azt aki vezetett minket! Ő most halott és már nem is tér vissza! Bosszút álltál rajta hát most mégis megkérdem... Szerinted vége?
-Nem! Amíg ti éltek!
-Ha le is győztök minket utána csak rontasz a helyzeten! Vagy netán elfelejtetted?
-Nem nem felejtettem el! Black megidézett egy szörnyet aki valami félisten és egész szigeteket irtott ki! Ugyanúgy ahogy Black-et őt is megölöm majd!
-Azt nem hisszük! Az ő neve Savior és mi őt szolgáljuk! Eljött ide mert ezt akarta... Azért mert így volt helyes... Azt tette amit kellett... Mindenki egyszer megfizet és akik általa haltak meg azok meg is érdemelték!
-Kik? Mond hogy érdemelték volna meg... Láttam kiket ölt meg voltam a szigeten és ők semmit sem ártottak! Ők megérdemelték? Hát nem! Sem az apák sem az anyák sem pedig a gyerekek nem ezt érdemelték hogy lemészároljátok őket! Hát miért tettétek?!
-Mert ismertek téged! Te hoztad rájuk a pusztulást és te ölted meg őket! Mindenki aki még él és látott vagy beszélt veled el fog pusztulni! Veled együtt! Ha mégsem akkor pedig majd Savior megmutatja neked azt a szenvedést amibe bele fogsz őrülni és könyörögni fogsz hogy öljön meg!
-Hazudsz! Te ostoba féreg! Senkit nem hagyok sorsára! Az én életemről csakis én döntök nem pedig akárki más! Mind megdöglötök az istenetekkel együtt és senki sem fog tovább szenvedni tőletek! -Most is éppen ez történik! Amíg te itt vitázol ezrével pusztulnak azok a sárkányok akik akár csak láttak is! Emlékszel azokra akiket egyszer kimentettél egy börtönből? Most épp rajtuk a sor! És ahogy eddig mindenki más ők is meghalnak!
-Ezt nem hagyom! A vezéretek egy gyáva semmirekellő ostoba mihaszna féreg aki csak gyilkol amerre jár! Ezt a szemébe is mondom ha kell! De nem fogom hagyni hogy még többen meghaljanak! TÖBBET SOHA!!!
-Akkor hát mond a szemébe!... ...abban a pillanatban egy hatalmas sárkány jelent meg ami eltakarta a napot és akkora volt mint amit ezelőtt nem láttam soha! Egy gnúvad-nál 2-szer nagyobb volt és a színe korom fekete a szárnya pedig vöröses! A sereg mögött jelent meg és egyenesen a szemembe nézett! Láttam mindazokat a szeme tüzében akiket megölt! Csak vicsorgott rám de meg nem szólalt én pedig nem hagytam annyiban felrepültem egyenesen a feje elé és belenéztem a szemébe!: -Megölted a barátaimat! Elvettél mindent amit szerettem! Senkit sem kíméltél! Nem vagy te isten! Csak egy esztelen gyilkos!
-Hallgass Drago Vérfúria! Te csak egy porszem vagy ezen a földön! Egy porszem de hegyeket mozgatsz! Te sem voltál különb akkor mikor 20-30 kölyköt öltél meg csupán egy lövéssel! Semmit nem tudsz rólam Drago! Ezért fizet most meg mindenki! Hogy végül mindent elveszíts!
-Többet nem veszel el tőlem! Ennek itt véget fogok vetni!
-Nem! Most te fogsz meghalni! Meglásd azért fogsz könyörögni hogy öljelek meg!
-Na és azt hiszed hogy hagyni fogom magam? Tévedsz!
-Nem Drago! Nem fogsz megölni!
-Miért ne tenném? Egy okot mondj te átokfajzat!
-Azért nem fogsz megölni mert nem tudsz! De rá segítek hogy jobban menjen hátha megjön a kedved!
-Ne dühíts fel Savior! Bárhogy is de ma itt ezen a helyen ki foglak nyírni!
-Gyere csak a vesztedbe rohansz! Mond miért kellene harcolnunk ha mellém is állhatnál?! Mi együtt olyan dolgokat tehetnénk amiről más csak álmodik! Csak gondolj bele! ...volt bennem egy olyan érzés ami a gonoszságot felerősítette bennem és ha nem én lettem volna elfogadtam volna de ekkor Night Spirit szólt fel hozzám:
-Ne hallgass rá Drago! Emlékezz ki vagy! Kikért küzdesz! Ne hagyd hogy a gyűlölet és a harag irányítson! Csak nézz ide ránk ha bizonytalan vagy mi megmondjuk a választ! ...rájuk néztem és egyáltalán nem láttam semmiféleféle félelmet a szemükben! Tudták hogy akár ez lehet az utolsó küzdelem amit megvívunk!:
-Akár igent is mondhatnék az ajánlatodra... De nekem van valami ami neked nincs Savior! Családom és barátaim!
-Családod? Neked? Ki hitte volna! Hm... Hát ahogy látom valaki hiányzik a képből! Vagy tévedek? -Ezzel meg mire célzol?
-Hol az apád Drago?! Hm???
-Nem tudsz te semmit!!! Ne merd őt a szádra venni! Ha még egy szót szólsz akkor...
-Oh tényleg??? Akkor elárulok egy titkot! Én öltem meg az apádat Drago!
-NEEEEMMM!!!!! EZÉRT MOST MEGÖLLEK TE GYILKOS!!!
-GYERE CSAK!!! ...de amint neki ugrottam volna hirtelen elkapott az egyik hatalmas mancsával és a földre vágott de olyan erővel hogy ha nem én lettem volna akkor más sárkány a helyemben már eltörte volna mindenét! De én kibírtam viszont annyira hirtelen történt hogy egy pár másodpercre elkábultam de akkor sem engedett el hanem megint fel emelt és maga elé tartott úgy hogy mindössze pár méterre voltam a fejétől! Nem kis fájdalomtó amit érezte szinte már ordítottam és hangosan morogtam Savior-ra!:
-Még mindig azt hiszed hogy legyőzhetsz Drago?! Úgy játszom veled ahogy akarok! Hogy is árthatnál te nekem!
-Ha bele halok is... De téged akkor is megöllek!!! ...majd nehezen lenéztem a családomra és láttam... Mitöbb éreztem hogy bíznak és hisznek bennem! Ezzel újra megpróbáltam kiszabadulni Savior karmai közül míg végül ráharaptam a mancsára gondoltam hátha meg tudom mérgezni és könnyebben elbánok vele... Hirtelen a harapásra Savior elengedett majd én kicsit eltávolodtam tőle: -Nem fogsz sokáig élni mert te sem vagy halhatatlan!
-Drago... Azt hiszed hogy egy apró harapással megölhetsz? Nézd már meg te mekkora vagy... A mancsomban tartottalak olyan pici vagy! Az a méreg amit belém juttattál nem elég mert túl nagy vagyok! Találj ki mást!
-Mást?... Mást?... Most megtudod milyen az amikor egy Vérfúria dühös! Most pedig meglátjuk mit kezdesz akkor ha a saját súlycsoportoddal kell szembe nézned!!! ...majd hirtelen Night Spirit felrepült mellém és mikor egymással szemben voltunk egyszerre egy hatalmas plazma bombát lőttünk ki egymásra ami eredménye képen egy hatalmas fényvillanás keletkezett ami mindenkit elvakított és mikor újra lehetett valamit látni már nem voltunk olyanok Spirittel mint régen! Egyesültünk és úgy néztünk ki hogy a fél testem az enyém a másik felem Spirit teste volt de ekkor már ugyanolyan nagyok voltunk mint Savior!!! Egyé vált a testünk a lelkünk és a szívünk is!!! Így egyszerre is beszéltünk!:
-Savior! Most megfizetsz minden elpusztított sárkányért és minden egyes olyan tettedért amivel fájdalmat okoztál! Most állj ki velünk! Te féreg!
-Most...... Meghaltok!!! ...azzal egymásnak ugrottunk de ez a harc már nem e-világi volt! Minden egyes lépésünkbe a föld rengett bele! Két hatalmas sárkány csatája volt ez és nem akartam hogy valaki más is megsérüljön ezért elteleportáltam magunkat egy másik elhagyatott nagyobb szigetre! Ahol senki sem volt... Savior lépései kiszámíthatóak voltak mivel egy hatalmas sárkány nehezebben mozog mint két kisebb ezért elég sokszor sikerült kitérnünk a támadásai elől majd ilyenkor mindig hirtelen vissza is ütöttünk hogy megtaláljuk a gyenge pontját! De keményebb volt a páncélja mint azt mi hittük így elkezdtük hatalmas plazmabombákkal lőni de nem használt sokat Savior pedig tűzzel próbált elégetni de jól bírtuk mivel a sárkányok tűzállóak! Így nem volt más csak a hagyományos módszer... Harapd és karmold ahol éred! Ezt tartottuk fejben mikor mindig egy támadást végre hajtottunk! Az egész szigetet leromboltuk és minden lángokban állt már a látvány is borzasztó volt de mi még mindig harcoltunk! Mind a ketten tele voltunk karmolásokkal de Savior járt rosszabbul ugyanis sikerült szinte majdnem mindig egy helyre a mellkasára karmolni így ott már nem volt ami megvédje a külső támadásoktól! Együttesen döntöttünk arról hogy lefogjuk és megpróbáljuk méreggel megölni! Így hát egy kicsit hátráltunk mintha meg akarnánk futamodni... Savior erre a lépésre pont úgy reagált ahogy azt mi terveztük! Felugrott és ránk akart ugrani de ekkor egy gyors mozdulattal a farkunkkal lecsaptuk a földre és mivel a fejét érte a találat így picit összeesett és ez elég volt ahhoz hogy gyorsan ráugorjunk és hirtelen beleharaptunk a mellkasába viszont így sokkal mélyebbre vájtuk bele a fogunkat mert a seb is nagyobb volt... 3 másodperc alatt annyi mérget juttattunk Savior testébe amit egy átlagos sárkány nem bírt volna ki és a teste szétfolyt volna... De Savior más volt ugyanis amikor le akartunk ugrani róla hirtelen a karmait belevágta a hátunkba és ráharapott a jobb oldalon lévő nagyobb fülünkre... Balul sült el amit terveztünk mert Savior ekkor egy szinte könnyed mozdulattal letépte a fülünket amire akkorát ordítottunk a fájdalomtól amit felfogni sem lehetett... Iszonyatosan fájt de tudtuk hogy nem lesz baj csak győzzük le! Még 3 percig bírtuk a küzdelmet de már nagyon fájtak a sebeink és kifáradtunk... Savior pedig mindig ugyanúgy harcolt mint eddig! De aztán egy váratlan pillanatban hirtelen mintha megfagyott volna úgy állt előttünk... Ebből azonnal tudtam hogy a vérméreg hatásos lesz mert elsőként bénító hatása van... Aztán megtámadja a belső szerveket ezzel szétmarva és tönkre téve mindent... Majd utolsónak mikor már az áldozat semmire nem képes ez a méreg olyan hogy valamikor végül a szívet és a tüdőt is szétroncsolja ezzel megölve azt akibe bejut! Savior is pontosan ezt szenvedte el... Először összeesett és mozgás képtelenné vált... Majd érezte azt a fájdalmat ahogy a belső szervei lassan és fájdalmasan pusztulnak el... Míg a méreg nem végzett Savior-ral odamentem hozzá és a fejénél fogva felemeltem: -Nos Savior!... Még mindig azt hiszed legyőzhetsz minket?!
-Lehet hogy most legyőztél! De még visszatérek és bosszút állok rajtatok!
-Akkor sok szerencsét! Lássuk mit teszel a méreg ellen... ...ezt kimondva nem tettünk mást mint leültünk Savior-tól picit távolabb és végig néztük ahogy a méreg végez vele! Nem kellett sokat várni mert hamarosan a méreg elérte Savior tüdejét ami eredménye képen lassan megfulladt! Mi pedig hátat fordítva ennek a borzalmas szigetnek vissza indultunk arra a szigetre ahol anyámat és Sentinel-t hagytuk... Mikor visszaértünk már senki sem volt ott a szigeten csak anyám meg Sentinel de ekkorra már újra normálisak voltunk külön Spirit-tel:
-Hová tűnt mindenki?
-Elmentek...
-De hova?
-Sehova...
-Ezt most nem értem...
-Elmentek mert megérezték hogy Savior veszíteni fog és tudták hogyha nem nyer akkor nem maradhatnak itt ezen a világon... Így visszamentek a saját világukba ahonnan jöttek!
-Erőssen ajánlom hogy többet soha ne térjenek vissza! Mert akkor őket is megölöm!
-Drago!
-Mi az???
-Elég volt már a gyilkolásból! Te is fáradt vagy és Spirit-nek is elvette az egész erejét ez a küzdelem... Meg is sebesültetek szóval indulás haza... Mindannyian! Sentinel te pedig tudod mi a dolgod! ...azzal Sentinel délnek mi pedig a hátamon Spirit-tel északnak indultunk haza! Elgondolkodtam azon hogy egyre kevesebb a gonosz ezen a világon de mi lesz ha már semmi dolgom sem lesz... Viszont van valami amin elgondolkodtam Spirit-et és engem illetően... Egy nagyon furcsa kérdés foglalkoztatott hirtelen... Amit tudom hogy soha nem következhet be mert nem tudnám teljesíteni a követelményeket... Lassan azonban haza értünk és lefektettem Night Spirit-et majd kimentem anyámhoz hogy elmondjam neki hogy mire gondoltam abban az esetben ha nem lesz már ellenségem... Mire anyám nem tett mást csak megsimogatta a fejem és ennyit mondott:
-Drago... Te mindig meg tudsz lepni! Eljön majd az ideje meglásd! ...majd elköszöntem és lefeküdtem Spirit mellé és pár perc múlva el is aludtam.........................

Hamarosan Folytatom...
Köszi hogy végigolvastad! :)