4. Rész - Vérbosszú 2/3

*6 perccel később*
 Mikor épp landoltam a sziget partján hirtelen megfordultam hogy leszedjem Spirit-et az égről de eltűnt a felhők között én pedig csak reméltem hogy többet meg nem közelít mert nem nagyon van kedvem harcolni sebesülten... Majd a sziget belseje felé vettem utam hogy utolérjem a hazatért seregem akiket előttem hazaküldtem. Majd 5 perc múlva megérkeztem és mindenki ott volt már több mint 100-an voltunk és éppen ebédidő volt de senki sem mert enni amíg én ott nem voltam... Gondoltam is magamban helyes na végre van valami eredménye az ittlétemnek! Majd odamendem az egyik kupac hal elé és enni kezdtem, mert minden nap összegyűjtünk sok halat hogy aztán ne legyen veszekedés abból hogy ki mikor hol mennyit eszik így mindenki egyszerre eszik no persze csak utánam! 3 percbe telt mire jól laktam aztán utánam mindenki más. Én haza indultam hogy lepihenjek mert eléggé fájt a törött lábam és az arcom sem volt szép a vereségem óta... Otthon a barlangomban végre csend volt így lepihentem picit ami azt eredményezte hogy estig aludtam... 21:30 lehetett mikor felébredtem mert két fekete fúria várt a barlang előtt mert az volt a szokás hogy a vezérnek is kell menni őrjáratozni így hát beosztottuk ki hova menjen. Na persze hogy nekem jutott az északi oldal ahol utoljára Spirit-et láttam... Alig birok menni erre ott kell repülnöm is ahol az a vadállat leselkedik rám én szerintem... Nehezen de elindultam nagyon halkan és óvatosan. Már 2 órája repkedtem és semmi sem történt mikor úgy gondoltam hogy leszállok pihenni egy kicsit és a földön is körül nézek. El is indultam bár nagyon fájt a lábam és nehezen bírtam járni. Ám egyszer csak valami mozgolódást hallottam magam előtt egy bokorban. Majd valami morgást is na akkor tudtam hogy az Spirit de úgy tettem mint aki semmit sem tud így leültem... Majd ezt mondtam:
-Istenem hogy miért teszed ezt velem... Na jól van Spirit dugd ki a nózid a bokorból mert tudom hogy te vagy ott... Vagy akarod hogy rád lőjek?! ...válsz nem érkezett de lám mi történt?!... Spirit volt az aki még mindig morcosan és olyan félig ilyen... Nem tudom milyen ilyen elgondolkodott arccal lépkedett felém majd előttem egy méterre leült. Na ez volt aztán csak a fura mert én legszívesebben kettétörtem volna a gerincét és megzabáltam volna de...:
-Teeee!!!...
-Igen én vagyok de...
-Nincs de teee... Te meg akartál ölni!
-Mérges voltam rád mert megöltél mindenkit még a kölyköket is! Ezért megérdemelted!
-Te mondasz nekem ilyet? De mond mielőtt most végleg megöllek Spirtit... hogy miért követsz? Mit akarsz tőlem?
-Csak... Én csak segíteni akarok!...
-Miiiiii?????!!!!!!.......... ...megszólalni is alig bírtam csak lépkedtem hátrafele mert éreztem hogy ez csapda! Majd ő is felállt és picit mosolyogva elkezdett felém lépkedni közben ezt mondta:
-Állj meg Drago csak segíteni akarok!
-Te őrült vagy! Mit akarsz tőlem? Ezt most fejezd be!
-De én... Drago állj már meg! ...majd míg én hátráltam Spirit nekem ugrott és a földhöz nyomott mi közbe szorította a nyakam és azt hittem megfolyt. Majd ezt mondta:
-Drago én más vagyok mint te! Nem vagyok olyan elmeháborodott gyilkos egyén mint te! De értsd meg hogy amit most tenni fogok azt azért teszem mert segíteni akarok! ...majd csak úgy lazán megfogta a törött lábamat és picit szorítani kezdte én meg úgy ordítottam a fájdalomtól mint még soha... Majd mikor befejezte éreztem hogy újra tudom mozgatni... Már majdnem mondtam valamit de ekkor feltűnt az a két fekete fúria akikkel őrjáratra indultam és elkapták majd leszorították a földre Night Spirit-et!:
-...vigyétek el hozzám majd én elbeszélgetek vele... Vagy ne... várjatok! Csak a tóhoz vigyétek de vigyázzatok vele! ...majd megfogták az eléggé mérges Spirit-et és elvitték én pedig elgondolkoztam. Vajon miért gyógyította meg a lábam... Miért ilyen... Kedves velem mikor félnie kellene... Lehet hogy... Úristen!!! Drago te hülye erre ne is gondolj... Lehet hogy... Szeret engem??!! Na ne... Én nem vagyok olyan de ha kell hogy megutáltassam magam vele akkor majd ha megyek vissza a tóhoz majd kicsit megijesztem hogy tudja... Én nem vagyok olyan típus mert csak úgy találhatom meg Vérdung-ot ha mindenkit megölök mert addig nem nyugszom míg meg nem hal!!! Majd elindultam visszafele tele furcsa érzésekkel és azon gondolkodva hogy vajon mit tegyek hogy féljen tőlem... Lassan visszaértem és és láttam a domb tetejéről hogy elég sokan körbeállták Spirit-et gondolom kíváncsiságból... Nos ezt rosszul hittem mert ugyanis mikor jobban odanéztem láttam hogy az a két fekete fúria a földhöz szorítva tartja Night Spirit-et aki eléggé mérgesen és fájdalmasan ordít mivel egy piros fúria meg próbálja harapni az oldalát vagy éppen meg akarja ölni! Nekem se kellett több elindultam de ahogy hallottam azokat az ordításokat valami fura dolog történt nem tudom miként és hogy miért tettem de rohanni kezdtem bele a tömegbe majd felugrottam és ráugrottam arra a piros fúriára aki Spirit-et akarta kínozni majd mikor a földhöz nyomtam és gyilkosan néztem rá ezt kérdeztem tőle:
-Ki vagy te hogy ezt merészeled tenni?
-FireDragon a nevem és...... Csak gondoltam megmutatom neki mi vár rá ha veled kikezd... De... -Semmi de!!! Igaz nem szeretem ha velem valaki kikezd de mond hogy merészeled azt bántani akit amúgy is aki amúgy is "le van fogva" és ráadásul engedélyt sem adtam rá!
-Tudom csak gondoltam így segíthetek...
-Mond FireDragon... Van neked családod?
-Igen van. A párom és egy fiam...
-Akkor reméld hogy ezt most nem látják!
-Drago várj!!..... ...de hogy végigmondja arra már nem volt idő mert elvágtam a nyakát és kitéptem a szívét! Majd ezt kiáltottam:
-Remélem ezt mindenki jól látta és egy életre megjegyezte! Addig semmit sem tesztek amíg én azt nem mondom! Főleg ha ilyen dolgokról van szó mint most! Mert ha megtudom hogy valaki megszegi akkor nem csak ő fog meghalni! Hanem a családja és barátai is! Remélem érthető voltam! Most pedig addig tűnjetek el amíg szépen mondom! ...több sem kellett mindenki csendben hazament csak az a két fekete fúria meg Spirit és én maradtunk a tónál. Spirit-et még mindig a földhöz szorítva tartották mikor így szolt:
-Drago látom hogy kérdezni akarsz valamit tehát had halljam és ha kérhetem eleresztenétek végre?! ...fél percig csak álltam és néztem Spirit-re majd ezt mondtam:
-Van pár dolog amire kíváncsi vagyok és... Ahj.... Engedjétek el.
-Ez biztos Drago? Mi lesz ha...
-Csak... Engedjétek el! ...majd a 2 fúria elengedte Spirit-et és elmentek. Spirit ezután felült és rám nézett. Majd ezt mondtam neki:
-Nem tudom mit akarsz tőlem és hogy miért gyógyítottál meg de.... Haj istenem.... De köszönöm! -Nem... Én köszönöm hogy segíthettem neked!
-De miért tetted? Mi az amit ennyire kedvelsz bennem?
-Én más vagyok mit te... És azon a véleményen vagyok hogy mindenki megváltozhat...
-De miért vagy folyton rajtam?
-Mert... Mert... Kedvellek! ...majd Spirit felállt és kihasználva az alkalmat míg én ledöbbenve álltam átölelt engem majd ezt mondta:
-Ezt jól jegyezd meg Drago mert nem utoljára láttál! ...majd elment valamerre én meg ott magamba álltam és gondolkodtam hogy mi a francot is csináltam most és hogy mi történt az imént?!...............

Hamarosan Folytatom...
Köszi hogy végigolvastad! :)

4. Rész - Vérbosszú 1/3

*egy nappal később*
Még reggel volt mikor a sziget 30 legerősebb sárkányát összegyűjtöttem hogy elinduljunk újabb szigetek után kutatni hogy még több sárkányt állítsunk a mi oldalunkra mert "Drago Vérdung" ellen nem leszünk elegen 100-an sem! Így hát elindultunk velem együtt 31-en hogy sárkányokat keressünk... Nagyon sokat nem kellett keresnünk mert 10 perc múlva már rá is bukkantunk az első szigetre. Nos nem volt egy nagy sziget mindössze 10 sárkányt találtunk de nem mutattak ellenállást mi pedig gyorsan elfoglaltuk a szigetet és körbevettük őket. Amint sarokba szorítottuk őket nem volt nehéz észre vennem hogy ezek még csak kb. 2 évesek mint én voltam akkor... Majd az egyikük így szólt:
-Ti kik vagytok és miért jöttetek ide?
-Mi "fekete kristály" szigetről jöttünk és azért hogy sereget toborozzunk!
-Akkor ide feleslegesen jöttetek mert itt nincsenek felnőtt sárkányok csak mi 10-en úgyhogy mehettek is tovább...
-Nos nem hiszem! Nekünk ti is jók lesztek szóval most vagy velünk jöttök vagy...... szép... lassan... meghaltok! ...ezen biztos elgondolkoztak mert szerintem megijedtek és egymás között halkan megbeszélték hogy mi legyen majd 3 perc múlva:
-Nem szeretnénk meghalni de elmenni sem! Viszont sajnos muszáj lesz ezek szerint... Viszont az egyik társunk nem fog velünk jönni!
-Hogyan?...
-Igen... Nem fog velünk jönni mert ő nem fog hozzátok tartozni és én nem fogom kényszeríteni!
-Az majd kiderül! ...majd szóltam a csapatnak hogy menjenek el azzal a 9 sárkánnyal akik mellénk álltak én pedig befejezem ezt! Majd mikor elmentek:
-Most pedig mond el mi a neved fúria! Had tudjam ki az aki nekem nemet mer mondani...
-Az én nevem Tűzfojtó és egy Tűzfúria vagyok ellenben veled......... Drago!!!
-Honnan tudod a nevem??!!!
-Sok mindent tudok rólad és nem csak rólad hanem hogy mi történt a szüleiddel!!! ...abban a pillanatban olyan gyűlölet és harag töltötte be az egész testem hogy alig voltam ura saját magamnak:
-Mond el mit tudsz! Most!
-Csak azt tudom hogy nem haltak meg! És hogy Vérdung tette akit te ismersz! Kutass fel minden szigetet hogy megtaláld őket mert már nem sokáig élnek ahogy én azt hallottam!
-De te ezt honnan tudod? Ne merészelj átverni vagy megöllek!
-Ó miért tenném?!... Csak akkor tudhatod meg az igazat ha megölsz de semmi gond én nem félek mert tudom hogy valaki vár rám odaát! ...majd már épp rákészültem hogy szétrobbantsam egy lövéssel a fejét mikor így szólt halkan:
-Még látjuk egymást Drago Vérfúria!!! ...majd egy lövéssel megöltem és a csapatom után indultam miközben csak az a gondolat járt a fejemben hogy megkeresek minden szigetet és megölök mindenkit amíg meg nem találom a szüleimet és véres bosszút állok mindenkin aki ellenáll nekem és szembe mer szállni a seregemmel! Majd mikor utolértem a csapatot így szóltam:
-Változott a terv azonnal indulunk tovább északnak és megnézzük van-e ott valami és nem kegyelmezünk! Értve vagyok???
-Igen Drago! ...majd szélsebesen elindultunk északnak és fél óra után egy nagy kristályos szigetet találtunk és ahogy közel értünk így szóltam hangosan és dühösen:
-Pusztuljon mind!!! ...majd mind a 40-en nekitámadtunk az ott addig nyugisan élő sárkányoknak! Bár ezt követően ők nem ijedtek meg hanem nekünk támadtak és ezzel egy véres harc vette kezdetét amiről senki nem tudta eldönteni hogy valójában ki kerül majd ki győztesen! Nem volt mindennapi csata ami itt zajlott mert mindenki aki csak megjelent azt megöltük és nem számított hogy kicsi vagy nagy! A célunk egy volt... Megölni mindenkit és az egész szigetet átkutatni mert ha itt vannak a szüleim akkor sietnem kell de nem tartom kizártnak hogy "Drago Vérdung" tarja valahol fogva őket! Ezért akit csak láttam azt mind megöltem hogy ne maradjon SENKI se élve! Már legalább 1 órája folyt a véres harc és akárhová néztem holttesteket láttam de még mindig jöttek ellenünk! Nem tudtam honnan vagy hogy miért ezért berepültem egy barlangba ahol legalább 30 darab kb. fél éves sárkánykölyköket találtam és ekkor tudtam hogy miért védekeznek ennyire és miért nem adják fel... 30-an voltak még csak kölykök és nem is tudták hogy fönt mi folyik meg hogy én mit akarok tenni velük... Valami fura érzés fogott el hirtelen de nem tudtam mi az. Majd megráztam a fejem és hátrálni kezdtem mikor pedig már készültem hogy végezzek velük egy hangot hallottam a fejemből de nem tudtam mi az csak annyit mondott hogy 'Ne tedd Drago! Hagyd őket!' ez elég furcsa volt és hirtelen meg is fordultam mert azt hittem hogy...... De amint megfordultam és kimentem a barlangból egy sárkány állt vicsorogva előttem és olyan furán nézett rám. Nos én nem is vettem figyelembe csak felrepültem és láttam hogy már csak pár sárkány harcolt és a csapatomból még senki sem halt meg nagy szerencsémre... Majd 10 perc múlva leszálltunk hogy átkutassuk a szigetet de ahhoz a barlanghoz ahol azokat a pici sárkányokat találtam én mentem... Persze mikor odaértem még mindig ott voltak és nem tudtam mit kezdjek velük ezért jobban átvizsgáltam a barlangot és nagyon meglepődtem azon amit láttam... Azok a kis sárkányok 3 nagyobb nőstény sárkányt próbáltak elrejteni akik rendesen megsérültek és alig voltak már életben de persze megláttak és rémült arccal néztek rám mert se mozdulni se beszélni nem tudtak a sebesülésük miatt és azt gondolták most végzek velük. Gondolkodni kezdtem hogy mit tegyek mert ha gyenge leszek akkor sosem látom újra a szüleimet és nem fog senki sem engedelmeskedni nekem ezért függetlenül attól hogy ez mit vonz maga után bent a barlangban egy nálam 10-szer nagyobb plazmabombával mindenkit egytől-egyig megöltem és nem néztem vissza! Majd kifele menet vértől ázott testel láttam hogy a sereg akit magammal hoztam egy cseppet sem félt és készek voltak ujjra harcolni mert a szemükben láttam azt a gyűlöletet amit én váltottam ki... Ez után mondtam nekik hogy menjenek haza és otthon várjanak rám... El is mentek de én maradtam hogy még egyszer körbenézzek a szigeten. De mikor elindultam megláttam egy sötét - lila fúriát akinek a homlokán elől ezüstös csillagok voltak... Míg én néztem őt ő meg se szólalt csak morgott és lassan jött felém én pedig tudtam hogy ebből megint harc lesz... Nem is kellett sok egyből egymásnak ugrottunk de ő nagyon ügyesen védekezett és mindig kitért a támadásaim elől de valamiért ő sem sebzett meg csak harapott... Már kezdett elegem lenni ezért ellöktem magamtól és rákérdeztem:
-Ki vagy te?
-Az vagyok aki majd kibelez te szörnyeteg... Az vagyok aki az álmaidban kísért majd azért amit tettél... Az én nevem Night Spirit és tudom hogy te ki vagy... Drago!
-Night Spirit?... Akkor ha így állunk ennyit a beszélgetésünkről! ...majd hirtelen rálőttem 3 plazmabombát de megint csak kitért... De most ravaszabb voltam mert rögtön ráugrottam és beleharaptam az oldalába majd egy hatalmas vágást csináltam a bal hátsó lábára a karmaimmal! Ettől eléggé ideges lett mert lelökött magáról és rám ordított. Viszont ekkor megint rálőttem és amint a füst feloszlott ő nem volt sehol csak a vérfolt a földön és gondoltam meghalt... Majd megfordultam és ahogy elindultam a semmiből a hátam mögül meglőtt és nekem támadt majd eltörte a jobb hátsó lábamat. Ez volt az ami az utolsó volt mert elegem lett és elkaptam a nyakát és meg akartam fojtani de persze hogy nem tudtam... Mert abban a pillanatban akkorát ütött az arcomba a jobb mancsával hogy a számból ömleni kezdett a vér és alig láttam a vértől valamit de sikerült valahogy ellöknöm magamtól és akár hogy is akartam volna megölni sajnos menekülnöm kellett és vissza se akartam nézni csak minél előbb itt hagyjam ezt a sárkányt... De mikor már közeledtem a szigetem felé visszanéztem és megláttam hogy Night Spirit fentről követett! Életemben először éreztem úgy hogy valaki tényleg meg akar ölni vagy csak játszott velem??!!................

Hamarosan Folytatom...
Köszi hogy végigolvastad! :)

3. Rész - A változás a végzetem...

*14 órával később*
Nem voltam eszméletemnél valószínűleg mert nem emlékszem mi történt velem... Csak arra emlékszem hogy mikor valahogy felébredtem a saját véremben feküdtem de még mindig véreztem mert egy akkora nyílt seb volt a mellkasomon hogy a mancsom be tudtam volna dugni... Majd nehezen felálltam és valami kaja után akartam indulni mikor valami fura érzés fogott el... Éreztem hogy a közelben vannak sárkányok és ezért nem maradhatok itt vérezve mert könnyen sebezhető vagyok és nem akarom hogy élve felzabáljanak... Ezért nehezen elindultam felfele egy dombon hogy ha felérek körülnézek hogy vajon kik vannak itt... Csak 1 óra volt mire felértem és még mindig elég szépen véreztem majd megláttam hogy elég sok sárkány tartózkodik itt és van itt egy tó is ami jót jelent mert legalább meg tudom mosni magam de szerencsétlenségemre valami okból elájultam és legurultam a dombról ráadásul eltörtem a szárnyamat is ami megint nem kis fájdalommal járt de csak kiterültem a domb alatt vérezve és rohadtul elegem volt már az egészből... Majd mikor kinyitottam a szemem éreztem hogy valami nincs rendben mert egy pici citromsárga színű fúriával szemeztem aki az orromat nyalogatta... Mondtam is neki:
-Most takarodj innen amíg szépen mondom vagy baj lesz!... egyáltalán ki vagy te?
-Az én nevem Light és csak ismerkedem... Te miért beszélsz így tettem én valami rosszat neked? ...kérdezte azzal a pici termetével és még rám mert morogni... Na nekem sem kellett több mivel mozogni nem tudtam csak ennyit mondtam:
-Idefigyelj kölyök azt nem úgy kell... ...majd ráordítottam egy akkorát hogy szerintem megsüketült és rögtön el is szaladt sírva... Majd valahogy feltápászkodtam és mindig vicsorogtam mert nagyon fájt a lábam meg a szárnyam... No de nem volt elég mert Light erre egy percre visszajött 2 barátjával az oldalán mondom szuper és mind a ketten ezzel jöttek:
-Ki a fene vagy te és hogy nézel ki?
-Az titeket csak ne érdekeljen hogy honnan jöttem...
-Miért bántottad Light-ot? Ha még egyszer hozzáérsz neked véged... bár így is egy félhalott vagy ahogy látom! Szánalmas az aki megvédeni sem bírja magát de a kisebbet elintézi
-Én szánalmas? És te fenyegetsz? Ha most nem akadsz le rólam akkor...
-Akkor? Mit teszel? Egy senki vagy mi meg ketten vagyunk...
-Tényleg?... ...morogni kezdtem mire Light elszaladt a két másik kisebb sárkány meg rám morgott... na de ekkor hirtelen két lábra álltam és mind a kettőt elkaptam a nyakánál fogva:
-Na most morogjatok ti söpredék népség! Rajta mi lesz?!... ...csak halkan nyöszörögve ezt mondták:
-Ne... Kérlek engedj el minket ezt... Nem teheted!...
-De... Megtehetem! ...majd mind a kettőnek eltörtem a nyakát és a földhöz vágtam! Ahogy ez végbe ment nem kis pánik fogott el ott mindenkit és menekülni kezdtek ki merre látott kicsik nagyok egyaránt... De mikor már mindenki elmenekült egy világos - sárga színű fúria ugrott elém és vicsorogva nézett rám majd ezt mondta:
-Miért?! Mit tettél te szörnyeteg! Ezért most megfizetsz! ...majd rám ugrott és elkezdett harapni meg karmolni ami nagyon fájt mert a törött lábamat támadta. Erre én ledobtam magamról és a földhöz szorítottam majd ezt mondtam:
-Utolsó kívánság?
-Dögölj meg!!! ...azzal fogtam és fejbe lőttem egy hatalmas narancs - vörös színű plazmabombával... Még így is teljesen ideges voltam a fájdalomtól ami nem hagyott nyugodni. Majd lassan a tóhoz vonszoltam magam és bele ugrottam hogy lenyugodjak végre... De ekkor mikor csak a fejem látszott ki a vízből azt láttam hogy Light a "citromsárga" fúria valahol ott ahol valószínűleg az anyját öltem meg ott fekszik és elég hallhatóan sírt... Na inkább lebuktam a víz alá és másfél percig fel sem jöttem. Majd mikor kijöttem a vízből és végre nyugodt és fogjuk rá "tiszta" is voltam nem láttam Light-ot de nem is izgatott csak mentem és keresni akartam valami helyet magamnak... Szerencsére már nem véreztem csak picit de viszont igyekeztem mert már sötét volt... Mikor találtam egy ideális helyet ahol senki sem volt bementem és el is aludtam rögtön de nem sokáig... Ugyanis kb. 3 óra múlva felébredtem mert zajt hallottam és igen igazam lett mert a sziget összes sárkánya ott volt a barlang körül kb. 70-en lehettek és tudtam hogy engem keresnek ezért szép lassan kidugtam a fejem a barlangból. Láttam azt a rengeteg kis és nagy sárkányt akik mind engem néztek de nem értettem mi bajuk... Majd az egyikük aki egy sziklán állt így szólt:
-Ki vagy te?
-Ahhoz neked semmi közöd!
-De igenis tudnom kell annak a nevét aki kegyetlenül megöl egy család ártatlan sárkányt! Úgyhogy beszélj vagy végzünk veled!
-Oh tényleg? Tényleg azt hiszitek legyőzhettek? A halál nem áll az oldalatokon és az enyémen sem... mert a halál én vagyok! Na de ki vagy te hogy számon kérsz engem?
-Az én nevem nem fontos... Kihívlak egy párbajra! Ha nyerek megöllek vagy örökre elintézlek hogy ne tehess rosszat...
-És ha én nyerek?
-Akkor...... Akkor behódolunk neked és engedelmeskedni fogunk...
-Hm... Tetszik! Akkor rajta! ...a sárkányok egy hatalmas kört csináltak és én szemben álltam ellenfelemmel annak a biztos tudatában hogy én győzök! Egy perc múlva egymásnak estünk és ott haraptuk meg karmoltuk egymást ahol értük... De nem bírtam megsebezni ő viszont eléggé sok helyen belém vágta a karmait majd hirtelen egyszerre kezdtük egymást plazmabombákkal lőni de ez sem használt... Fél óra is eltelt és kezdtem fáradni ő viszont még mindig talpon volt!... Aztán hirtelen a földhöz vágott és ezt kérdezte miközben szorította a nyakam:
-Most pedig add fel mert itt nem győzhetsz!
-Soha! ...de ekkor valami furcsa dolog történt. Magam sem tudtam miért de csak egyszerűen jött egy érzés és nem akármit tettem... Azt a képességet használtam amit csak az Alfa sárkányok tudnak... "irányítani" másokat! Abban a pillanatban az a sárkány elengedett és össze vissza esett mintha nem bírna talpon maradni és én csak folytattam! Addig amíg végül már nem volt önmaga és akkor ezt mondtam a körülöttem lévőknek:
-Íme a vezéretek! Már nekem engedelmeskedik és ha akarom rátok uszítom! Mostantól kezdve egy kicsit változtatunk a dolgokon! Mára már elég vér folyt de a ti döntésetek hogy mennyi legyen még! Az a sárkány aki nem ismer el vezérének 1 perce van hogy elhagyja a szigetet vagy az én haragommal kerül szembe! Válasszatok! ...mondtam ezt míg mikor még mindig uraltam a vezért. Ezt követően valaki megszólalt:
-Mi itt élünk már nagyon rég óta! A vezérünket legyőzted de nem megyünk sehova így most...... Most te vetted át a helyét! ...majd az összes sárkány egyszerre hajolt meg előttem. Ezzel elkezdődött amire vártam! Rettegj "Drago Vérdung"! Rettegj mert jövök és véres bosszút állok a szüleimért és azért amit velem tettél!..........

Hamarosan Folytatom...
Köszi hogy végigolvastad! :)

2. Rész - Szeretetből soha többet...

*4 évvel később*
 Drago már fiatal felnőtt sárkány volt. Erősebb mint bármely más sárkány a szigeten és nem volt már olyan kis szeretni való mint 4 évvel ezelőtt... Ugyanis mikor kicsi volt nem ismerte a helyet semmit sem értett és csak szeretetre vágyott. De nem ezt kapta! Hanem csak fájdalmat! Többször volt hogy napokig nem evett mert nem kapott vagy más sárkányok nem engedték az étel közelébe. Nap mint nap szembesült azzal hogy ő itt egy senki. Sokszor megverték más sárkányok és ez nem volt elég mert volt hogy komolyabban is megsérült. 2 éves korában mikor már kezdte unni megpróbált ételt lopni más sárkányoktól de ez nem sikerült mert amely sárkánytól lopni akart mindig észrevette és csúnya sebekkel kellett Drago-nak visszavonulnia... Majd egy nap ugyanígy tett de most már harcolt is azért amit magának akart! De nem sikerült és ekkor Drago-nak nem csak a lába és a szárnya tört el, de hogy féljen egy nagy sebet kapott a jobb szemére amitől majdnem megvakult... Majd ott hagyták vérezni nagy fájdalmak között mikor semmi esélye nem látszott a túlélésre... De küzdött és nem adta fel mert tudta hogy eljön még az a nap mikor mindenki megfizet! Majd újabb 2 év szenvedés és kínzás után Drago-ból felnőtt lett habár fiatal volt még így 4 évesen... Immár se szeretet se gyengeség és semmi törődés nem volt benne! Vérdung emberei és sárkányai minden jót kiöltek belőle míg végül csak a bosszú hajtotta! Egy napon azonban mikor újra eljött az etetés ideje nem hátrált meg hanem azonnal arra a helyre sietett ahol az étel volt... Persze ekkor már így is volt ott jó pár sárkány. Szerencsére Drago most végre enni tudott valamennyit de nem sokat ugyanis ekkor 3 másik sárkány jelent meg mögötte és dühösen néztek Drago-ra hogy takarodjon innen! De Drago nem ijedt meg hanem egyenesen a szemükbe nézett és ekkor a 3 sárkány egyszerre rontott rá Drago-ra. Ekkora csapásra nem lehetett jól védekezni így Drago-nak ismét eltörték a bal hátsó lábát amit Drago igenis érzett de ekkor így szólt:
-Ezt most nem kellett volna... Ezért most mind meghaltok!!! ...majd Drago egy hatalmasat üvöltött és egy akkora narancs - vörös színű plazmabombát lőtt ki arra a sárkányra ameik eltörte a lábát hogy az a sárkány ott helyben egy pillanat alatt porrá égett! De nem volt elég mert ez után Drago végzett a másik két sárkánnyal is... Az egyiknek a fejét úgy lökte neki a falnak hogy kitörte a nyakát és azonnal meghalt. Míg a másikat halálosan megsebezte a hasán és a fején majd ott hagyta elvérezni... Még életben volt de már csak addig amíg a fájdalom lassan végzett vele! Ezután Drago elindult vissza oda ahol aludt de ekkor körbenézett és azt látta hogy a többi sárkány remegve hajol meg előtte! Ekkor tudta hogy az igazi bosszú még csak most kezdődik! De nem volt egyedül ugyanis ezt a mészárlást Vérdung is figyelemmel kísérte és látta hogy milyen sárkányt szerzett magának ezért kiadta a parancsot:
-Eljött az idő! Fegyverkezzetek fel és hozzátok ide a sárkányomat! Ideje új sárkányok után néznünk! ...majd az egész flotta és minden sárkány elindult hogy új szigetet keressenek új sárkányokkal! Egy óra sem telt el mikor az első csatahajók ostromolni kezdtek egy szigetet ami valami fura érzést keltett Drago-ban. A szigetet ostromolták fél órán keresztül de egy sárkány sem jelent meg és ez Vérdung számára is fura volt... Ezt követően Vérdung valami fura "ordibálásba" kezdett ami ijesztő volt Drago számára is. Majd a vízből egy hatalmas sárkány tűnt elő ami semmihez sem volt fogható és óriási volt! Drago csak figyelte mi történik majd Vérdung így szólt:
-Ha van is itt sárkány akkor majd az Alfa kicsalogatja őket onnan és akkor elfogjuk mindet! Hozzátok Drago-t vele fogom vezetni a csatát! ...majd ezt követően nyerget raktak Drago hátára amit Drago nem nagyon kedvelt de nem ellenkezett. Majd Vérdung elindult az új sárkánya hátán az Alfa mellett! Ezután az Alfa megérezte hogy a szigeten vannak sárkányok majd az uralma alá akarta venni az ott lévő sárkányokat de azok hirtelen kiözönlöttek a hegyből meg a sziget minden részéből... Több mint 100-an voltak és még az Alfa sem tudta irányítani őket ezért akit nem bírtak elfogni azt megölték! Drago-ra is rátámadtak de Vérdung-al a hátán nem volt esélyük... Drago több sárkányt is megölt csupán azzal hogy aki nekiment eltörte a nyakukat. 3 óráig harcoltak kitartóan míg végül feladták mert alig 20-an maradtak és Drago-ék túlerőben voltak. Kb. 30 sárkányt fogtak el a többit megölték majd elindultak vissza a szigetükre. Ekkorra Drago már nagyon sok mindenen elgondolkozott. Egyebek között azon is hogy mit csinál ő itt és ha a sárkányok már meghajolnak előtte akkor az emberek... sőt még az Alfa is engedelmeskedni fog neki! Ekkor már tudta mit kell tennie és megvárta míg este lett majd ekkor elment oda ahol az Alfa volt. Szerencsére az Alfa éppen aludt de Drago tudta hogyha közelít akkor felébreszti ezért csak állt ott előtte és a vértől ázott testével gonoszan nézett az Alfára aki fél perc után fel is ébredt és eléggé dühösen nézett Drago-ra. Majd Drago így szólt:
-Szóval téged hívnak a sárkányok királyának... te irányítani tudod a többi sárkányt és parancsolni nekik! De engem nem fogsz soha! ...majd Drago egy hatalmasat ordított az Alfára amivel kihívta egy párbajra! Az Alfának sem kellett több hirtelen el akarta csapni Drago-t a hatalmas szarvaival de Drago számított erre és kitért a támadása elől majd Drago hirtelen felrepült és háromszor is rálőtt az Alfára aki csak dühösebb lett ettől... Ekkor az Alfa kicsit hátrálni kezdett és Drago ezt látva a földre szállt. Ezt rosszul tette mert csapda volt! Ugyanis az Alfa ekkor hirtelen jeget lőtt Drago-ra aki elugrott ugyan de nem sikerült teljesen mert a hirtelen megfagyott kristályos jég egyik hegyes része pont Drago útjában volt mikor ugrott és pont beleszúródott Drago mellkasába amitől Drago hirtelen pánikba esett és fájdalmasan ordítani kezdett... Furcsa volt hogy senki sem jött hogy nézze meg mi folyik itt... Az Alfa csak úgy ott hagyta Drago-t sebesülten... Majd Drago nagy nehezen valahogy egy pici plazmabombával kirobbantotta magát onnan és sérülten vérezve nehezen elrepült egy másik kis szigetre és teljesen kimerült és nagyon sok vért vesztett. Már tudta hogy neki vége és hogy oda vissza többet nem mehet mert az Alfa legyőzte! Mikor már nem bírta tovább tartani magát összeesett és egy utolsót még felnézett az égre mert tudta hogy hamarosan sosem látja többet ezt a világot..........

Hamarosan Folytatom...
Köszi hogy végigolvastad! :)

1. Rész - A Vérfúria hajnala

Drago egy kis vulkáni szigeten született ahol csak pár sárkány élt úgy kb. 30-an lehettek. Drago szüleiről nem sokat tudunk csak annyit anyja egy Tűzfúria apja pedig egy Vulkánfúria volt. Drago még csak tojás korában volt mikor a szigetet egy hatalmas hajóhad vette tűz alá. A sárkányok próbáltak védekezni de egy ekkora hajóhaddal és több száz ellenséges sárkánnyal szemben nem volt esélyük. Az ellenség mindenkit kegyelem nélkül lemészárolt és csak néhány foglyot ejtettek. Mikor a csata befejeződött a hajók egy kivételével távolodni kezdtek mintha csak azért jöttek volna hogy kiirtsák azt a maroknyi sárkányt akik itt éltek... Drago szüleit megölték de az anyja a halála előtt elrejtette egy bokorba a kis Drago-t hogy senki ne találja meg. Ám az a hajó amelyik ott maradt nem volt üres mert vikingek voltak rajta köztük is a legrémisztőbb egy félkarú viking volt akit csak úgy emlegettek hogy .......... "Drago Vérdung"! Ő volt az aki itt maradt egy csapattal hogy átkutassák a szigetet a kisebb életben maradt sárkányok után mint Drago is volt. Már majdnem el is mentek mert nem találtak semmit mikor az egyikük felkiáltott:
-Találtam egyet fiúk! ...mindenki odament hogy megnézze mit is találtak valójában majd Vérdung igy szolt:
-Végre! Megtaláltuk amit kerestünk! Egy új sárkány a seregünkbe de ezt a sárkányt már nem veszíthetjük el! ...azzal Dragot betették egy zsákba és hajóra szálltak vele. Mikor megérkeztek egy nagy szigethez Dragot elvitték egy helyre ahol ugy vélték hogy majd gyorsan kikel és Vérdung egy új sárkány lovasa lehet mert neki nem nagyon volt még sárkány... érthető hogy miért. Egy hónap nyugalom után már nem maradhatott Drago abban a tojásban ezért ideje volt hogy kikeljen... Így egy napon kb. 11:00 környékén pont akkor kelt ki, törte át a tojás falát a fejével mikor Vérdung épp mellette volt türelmetlenül várakozva. Mikor Drago kikelt semmi hangot nem adott... nem tudni hogy vajon érezte-e azt hogy ők nem a szülei de csak nézett azzal a bánatos fejével mikor Vérdung megfogta és így szólt:
-Hát íme! Ma... Ma egy új nap egy új kor kezdődik el veled és velem! Mi együtt legyőzünk majd minden sárkányt és ellenséget! Semmi sem állhat az utunkba! ...majd Vérdung hangosan és gonoszan nevetni kezdett. Drago csak bámult Vérdungra mivel nem sokat érthetett abból amit Vérdung mondott. Majd ez után kiadta a parancsot hogy vigyék Dragot a többi sárkány közé majd ott felnevelik és tiszteletet tanul. Nohát nem bántak vele nagyon sok szeretettel megfogták és bedobták egy csapat páncélos sárkány közé akik először ügyet sem vetettek rá. Majd ahogy Drago próbált picit közelíteni egy sárkány hátulról rámordult és a fogaival felkapta Dragot a tarkójánál fogva majd arrébb dobta hogy tűnjön el innen! Drago értetlen pofival nézett arra a sárkányra aki arrébb dobta majd összekuporodott és egy sarokba húzódott ahonnan picit meleget érzett mert hiszen egy barlangban volt ahol a sarokban egy kis fáklya világított és biztosított némi meleget amit Drago megérzett. Majd nehezen elaludt félve attól hogy holnap milyen szörnyűségeket kell még átélnie és hogy vajon hol lehetnek a szülei?!.....

Hamarosan Folytatom...
Köszi hogy végigolvastad! :)